Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezet 534. nap
Azt a
helyet, amelyen az oltárt emelték, ettől kezdve szent területnek tekintették.
Ezt a helyet Ornán ajándékként kínálta fel a királynak. A király azonban nem
volt hajlandó elfogadni Ornántól. "Nem úgy" - mondta Dávid -
"hanem igaz áron akarom megvenni tőled; mert ami a tied, nem veszem el
tőled az Úrnak és nem akarok égőáldozattal áldozni néki a máséból. Ada azért
Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz arany siklust" (1Krón 21:24-25). Ez a
hely arról nevezetes, hogy Ábrahám ezen a helyen építette fel azt az oltárt,
amelyen fiát akarta megáldozni. Most pedig Izraelnek ez a nagy szabadulása
szentelte meg. Később Salamon ezt a helyet választotta ki a templom
felépítésére.
Még egy
másik árnyék vetődött Dávid életének utolsó éveire. Dávid elérte a hetvenedik
évét. Vándorlásai, élete nehézségei, veszélyei, háborúinak sokasága, későbbi
éveinek gondjai és szerencsétlenségei kimerítették életerejét. Bár elméje
megtartotta tisztaságát és erejét, mégis gyengesége és öregsége az elvonultság
után való vágyódásukkal megakadályozták abban, hogy gyorsan fel tudja fogni
mindazt, ami az országban történik. Közvetlenül a trón árnyékában ismét kitört
a lázadás. Dávid atyai engedékenységének, elnézésének gyümölcse ez alkalommal
is megmutatkozott. Az, aki most vágyakozott a trón után és törekedett
megszerezni a maga számára - Adónia volt. ő is "[...] igen szép férfi
volt" (1Kir 1:6), de személyét és magatartását illetően ugyanakkor
elvnélküli és féktelen volt. Ifjúságában nem korlátozták, "Kit az ő atyja
soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?" (1Kir 1:6).
Adónia most fellázadt Isten tekintélye és hatalma ellen, aki Salamont
választotta és jelölte ki a trónra. Természeti adottságok és a vallásos jellem
tekintetében Salamon idősebb testvéreinél sokkal alkalmasabb volt arra, hogy
Izrael uralkodója legyen. Ámbár Isten ezt világosan jelezte, Adónia mégsem
vallott kudarcot, amikor vele rokonszenvezőket keresett. Talált ilyeneket.
Joáb, aki mindeddig hűséges volt a trónhoz, most csatlakozott az
összeesküvőkhöz Salamon ellen. Abjáthár pap is közöttük volt.
A
lázadás megérett a kitörésre. Az összeesküvők egy nagy ünnepen összegyülekeztek
a városon kívül, hogy Adóniát királynak kiáltsák ki. Terveiket azonban
meghiúsította néhány hűséges személy azonnali közbelépése, akik a következők
voltak: Sádók pap, Nátán próféta és Bethsabé, Salamon anyja. Jelentették a
királynak az ügyek alakulását és emlékeztették őt arra az isteni utasításra,
amely szerint Salamonnak kell követnie atyját a trónon. Dávid azonnal lemondott
a trónról Salamon javára, akit felkentek és kikiáltottak királynak. Az
összeesküvés szétzúzódott, fő cselekvői halálbüntetést kaptak. Abjáthár életét
megkímélték tisztségére való tekintettel és Dávid iránt tanúsított eddigi
hűségért, de főpapi állásától megfosztották. Ezt a tisztséget Sádók házára
ruházták át. Joáb és Adónia életét is megkímélték egy ideig, de Dávid halála
után megkapták büntetésüket. Dávid fián végrehajtott ítélettel betöltötték azt
a négyszeres ítéletet, amely Isten utálatát bizonyította bűne iránt.
Dávid
uralkodásának kezdetén a legdédelgetettebb terve volt, hogy templomot épít az
Úrnak. Bár Isten nem engedte meg neki szándéka megvalósítását, mégis buzgón és
komolyan dolgozott ennek a tervnek érdekében. Gondoskodott a legdrágább építési
anyagok bőségéről: arany, ezüst, ónix kövek és különböző színű kövek; márvány
és a legértékesebb fák gondosan elraktározva várakoztak a felhasználásra. Most
ezeket az értékes kincseket, amelyeket ő gyűjtött össze, át kellett adni
másnak. Mert másnak kellett házat építeni a frigyládának, Isten jelenléte
jelképének.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 57
Az 57. zsoltár a címe alapján „Bizalom
Istenben”; időrendben is illik az 56. után, ahol kegyelemért könyörög Istenhez
a szerző. Sámuel első könyve 22. fejezetének 1. ezt mondja. „Elment azért
onnan Dávid, és az Adullám-barlangba menekült.” És itt, „Hozzá
gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a
vezérükké lett.” Azonban a szívében egyedül volt a félelmével, a
kétségével és zavarodottságával, vajon Isten elhívása, hogy király legyen, be
fog-e valamikor is teljesülni. Minden jel arra mutatott, hogy Saul kezében van
a sorsa; Saul a trónon ül, ő pedig üldözöttként egy barlangban bujkál.
Amíg a barlangban megírta ezt a zsoltárt, visszanyerte a
bátorságát a bizalom és dicsőítés lenyűgöző hangjaival. Kijelenti, „Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat,
míg elvonul a veszedelem.” És amíg arra vár, hogy az ő javára
forduljon a dolgok alakulása, így szól. „A
felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.” A New King
James-fordítás ezt mondja, „…aki mindent
megtesz értem”. Ő az az Isten, aki cselekszik, tesz, és véghez visz. „Segítséget küld nekem a Mennyből, csúffá
teszi az üldözőimet… Isten elküldi a szeretetét és hűségét.” A szeretetet
és hűséget nem valami elvont dologként küldi el az Úr; amit ez jelent, az az,
hogy Isten saját magát jelenti ki szeretetben és hűségben.
Így Dávid félelem nélkül
lehet úgyszólván „az oroszlánok között”. Biztos abban, hogy a gonoszság, amit
ellene terveznek, visszafordul rájuk. „Hálót
vetettek a lábaim elé, megalázták a lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk
estek abba.” A legcsüggesztőbb körülmények között is dicsőíti az Urat.
Kétszer is elismétli a refrént. „Magasztaljanak téged a Mennyben, Istenem, dicsőítsenek
az egész Földön!” Isten minden felett áll, és
hatalmasabb, mint bármilyen ellenséges hatalom. Hosszú idővel az előtt, hogy
bármi jelét látta volna annak, miszerint az ő javára fordulnának a dolgok,
Dávid már megbékélt Isten céljával. „Mert
a szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.” A barlang a
magasztalás hangjától visszhangos. Felemeli a hangját, és énekel. „Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd
ébresszem a hajnalt!” (9. vers – új prot. ford.) Nem a Nap ébreszti őt,
hanem ő a Napot az énekével és dicsőítésével!
Ahogy Ellen White mondja, „Ha többször magasztalnánk az Urat, és
kevesebb lenne az elkedvetlenítő gyászos beszéd, sokkal többször születne
győzelem.” (Evangélizálás, 499. oldal) Ne hagyd, hogy a barlangod a sírod
legyen; töltsd be Isten jelenlétnek fényével, azáltal, hogy dicsőíted Őt!
Garth Bainbridge
74. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 73. fejezetéhez
(dec. 25-31.).
Dávidnak mindene megvolt: jóképű volt,
éles elméjű és tehetséges sok mindenben. A pásztorfiú, akiből király lett,
költő volt és zenész, képzett íjász, harcos, tábornok a csatatéren, államférfi
és végrehajtó adminisztrátor. Mindazonáltal, a legragyogóbb jellemvonása ezen
lenyűgöző bibliai karakternek valószínűleg az istenfélelme volt – „Találtam szívem szerint való férfiút,
Dávidot, a Jesse fiát…” (ApCsel 13:22)
Azonban Dávid házasságtörést is elkövetett
Bethsabéval. Majd Bethsabé valódi férjét kivégeztette a csatában. Később Isten
kifejezett parancsa ellenére ragaszkodott a nemzet összeírásához és katonai
sorozáshoz. Továbbá, őszintén szólva, nem volt túl jó apa – nem fegyelmezte
fiait.
Hogyan lehetséges akkor, hogy egy ennyire
legyengült jellemmel bíró személyt még ez után is Isten szíve szerint való
férfinak nevezzünk? Bár Dávid bűnei drámaian nagyok voltak, teljes és alapos
bűnbánata ha lehet, még inkább az volt. Valójában Dávid szégyenének mélyéből
látható meg az a mélység, ameddig Isten szeretete és könyörülete elér. Azt
mutatja be nekünk, hogy Isten - a bűntől függetlenül-, mindig elfogadja az
igaz, szívből jövő bűnbánatot.
Milyen bátorító ez a mai hitzarándokok
számára! Lehetünk tele bár gonoszsággal, tele születésünktől fogva taszító
bűnnel, Isten meg tud minket tisztítani. „Tisztíts
meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a
hónál.” (Zsolt 51:9)
Benjamin Orian
a Dél-Tacoma adventista
gyülekezet lelkésze
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése