Higgyetek az Ő prófétáinak - december 26 - HÉTFŐ - Zsoltárok 56

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 73. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezet 533. nap

Bár Izrael népe büszke volt nemzeti nagyságára, mindazáltal nem fogadták jóindulattal Dávidnak a katonai szolgálatot nagyobb mértékben kiterjeszteni akaró tervét. A megfelelő életkorban levő férfiak katonai szolgálatra való besorozásának javaslata nagy elégedetlenséget váltott ki a nép körében. Szükségesnek gondolták, hogy a besorozással katonatiszteket bízzanak meg a papok és a tisztviselők helyett, akik előzőleg a népszámlálást intézték. Ez az intézkedés éles ellentétben állt az Isten-uralom alapelveivel. Még Joáb is óvást emelt a sorozás és annak lebonyolítása ellen, pedig eddig eléggé gátlástalan embernek mutatkozott. Azt mondta: "Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint amennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király? Azonban hatalmasabbb volt a királynak szava a Jóábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt. [...] És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilenc hónap és húsz nap múlva" (2Sám 24:3-4.8). A népszámlálás még be sem fejeződött, amikor Dávid már meggyőződött bűnéről. Önmagát kárhoztatva fordult Istenhez "[...] és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, amit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!" (2Sám 24:10). A következő reggel Gád próféta üzenetet hozott Dávidnak: "Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elődbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy aszerint cselekedjem veled. [...] Akarod-é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, aki engem elküldött" (2Sám 24:12-13).

A király válasza ez volt: "Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe" (2Sám 24:14).

Az országot pestis sújtotta, amely elpusztított hetvenezer férfit Izraelben. Isten csapása még nem érte el a fővárost. "Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, amelyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ő orcájokra!" A király pedig így emelt szót Istennél Izrael érdekében: "Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, aki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás" (1Krón 21:16-17).

A népszámlálás ellenérzést, elégedetlenséget váltott ki az emberek között. Azonban ők maguk is ugyanazokat a bűnöket dédelgették, amelyek Dávidot erre a cselekedetre ösztönözték. Amiként az Úr Absolon bűne által látogatta meg ítéletével Dávidot, úgy most Dávid tévedése által bűntette meg Izrael bűneit.

A pusztító angyal útja során megállt Jeruzsálem előtt a Mórija hegyén "[...] a Jebuzeus Ornán szérűjén" (1Krón 21:18). A próféta által irányítva Dávid felment a hegyre és "[...] oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszűnék a csapás Izráelben" (2Sám 24:25).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 56

Mindenkinek, aki az Egyesült Államokban lakik, ismerősek a szavak, melyek az 56. zsoltárban visszhangoznak. Amerika pénzérméibe ütve olvashatjuk a mottót: „Istenben bízunk”, amely az 5. és a 12. versen alapul: „Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?” Először 1864-ben jelentek meg ezek a szavak az USA pénzérméin, az amerikai polgárháború idején, hogy kinyilvánítsák azt a hitet és reménységet, hogy Isten fogja őket megsegíteni, és Ő fog megbékéléshez vezetni. 

Mint oly’ sokszor, Dávidot most is azok a gondolatok foglalkoztatták, amik ellenséges fenyegetettség esetén szokták meglepni a királyt. Ahogy a címben is olvashatjuk, a zsoltár akkor íródott, amikor Dávid Saul elől rejtőzködött néhány segítőkész filiszteus között. A filiszteusok Izrael ősi ellenségei voltak, ezért ez nem lehetett hosszú távú megoldás, így Dávid visszatért Júdeába, Adullám barlangjába. Saul fenyegetése azonban nem hagyott alább, Dávid három alkalommal is megemlíti, hogy támadóinak erőszakossága minden nap, egész napon át, végeláthatatlanul fenyegette. Istent hívta segítségül: „Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem”" (8. vers - új prot. ford.). Ez bizonyítaná számára, hogy Isten az ő oldalán áll. „Ebből tudom meg, hogy Isten velem van” (10. vers).

A sok megpróbáltatás közepette Dávid három olyan dolgot említ, amelyek bennünket is vigasztalhatnak és bátoríthatnak, amikor úgy érezzük, hogy az egész világ ellenünk fordult. Elsőként, kifejezi Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmát az ellentmondásos körülmények ellenére is. „Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (4-5. vers – új prot. ford). Ehhez hozzáteszi személyes bizonyosságát: „velem van az Isten” (10. vers). Pál is használja ezt a kifejezést azoknak a kérdéseknek a kezdetén, amelyek abban a kijelentésben csúcsosodnak ki, hogy Jézus Krisztusban senki sem szakaszthat el bennünket Isten mélységes szeretetétől (Róm 8:31-39). „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Másodszor, Dávid Istenhez járul, és így esedezik: „Te számon tartod kesergésemet” („hányattatásomat” – angol fordítások), „Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!” (9. vers – új prot. ford). Isten számon tartja szenvedéseinket; minden fájdalmunkba, amit érzünk, beleremeg a szíve. Különösképpen megérinti Őt azon gyermekeinek a szenvedése, akiket olyan kezek bántanak, amelyek csak azért támadnak jó emberekre, mert a jelenlétük is zavaró számukra.

Dávid reménységének harmadik kijelentése pedig ez: „megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában” (14. vers). Jézus mindazokra alkalmazza ezeket a szavakat, akik követik Őt. „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Jn 8:12). Bármi történjék is velünk ezen a világon – ahol a szenvedés és veszedelem elkerülhetetlen, és ahol úgy tűnik, mindannyiunk végső sorsa a halál – Jézus arról biztosít bennünket, hogy ha Őt követjük, akkor soha, soha nem járunk sötétségben, hanem miénk lesz „az életnek világossága”.

Garth Bainbridge

74. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezetéhez (dec. 25-31.).

Dávidnak mindene megvolt:  jóképű volt, éles elméjű és tehetséges sok mindenben. A pásztorfiú, akiből király lett, költő volt és zenész, képzett íjász, harcos, tábornok a csatatéren, államférfi és végrehajtó adminisztrátor. Mindazonáltal, a legragyogóbb jellemvonása ezen lenyűgöző bibliai karakternek valószínűleg az istenfélelme volt – „Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát…” (ApCsel 13:22)

Azonban Dávid házasságtörést is elkövetett Bethsabéval. Majd Bethsabé valódi férjét kivégeztette a csatában. Később Isten kifejezett parancsa ellenére ragaszkodott a nemzet összeírásához és katonai sorozáshoz. Továbbá, őszintén szólva, nem volt túl jó apa – nem fegyelmezte fiait.

Hogyan lehetséges akkor, hogy egy ennyire legyengült jellemmel bíró személyt még ez után is Isten szíve szerint való férfinak nevezzünk? Bár Dávid bűnei drámaian nagyok voltak, teljes és alapos bűnbánata ha lehet, még inkább az volt. Valójában Dávid szégyenének mélyéből látható meg az a mélység, ameddig Isten szeretete és könyörülete elér. Azt mutatja be nekünk, hogy Isten - a bűntől függetlenül-, mindig elfogadja az igaz, szívből jövő bűnbánatot.

Milyen bátorító ez a mai hitzarándokok számára! Lehetünk tele bár gonoszsággal, tele születésünktől fogva taszító bűnnel, Isten meg tud minket tisztítani. „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt 51:9)

Benjamin Orian

a Dél-Tacoma adventista  gyülekezet lelkésze

Fordította: Gősi Csaba