Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 72. fejezet 528. nap
Mikor a
papok visszafordultak Jeruzsálem felé, mély árnyék esett a menekülő tömegre. A
király menekült volt, ők maguk száműzöttek és Isten szövetségének a ládájától
is elválasztva. A jövendő sötét volt, tele rettegéssel és rossz előérzettel.
"Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét
beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította
fejét, és mentökben sírának. Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a
pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg
az Akhitófel tanácsát" (2Sám 15:30-31). Ebben a szerencsétlenségben Dávid
ismét kénytelen volt felismerni saját bűnének a következményeit. Akhitófelt,
aki a legravaszabb és legügyesebb politikus vezéregyéniség volt, a családján
esett szégyen miatti bosszúvágy sarkallta elpártolásra. Bethsabé ugyanis az
unokája volt.
"És
monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát" (2Sám
15:31). Miután felértek a hegy tetejére, Dávid imádkozva borult le és Istenre
vetette lelkének terhét, alázatosan könyörgött isteni irgalmasságért. Úgy
látszott, Isten azonnal válaszolt imájára. Az Árkeából való Khúsai, bölcs és
alkalmas tanácsos, aki Dávid hűséges barátjának bizonyult, jött hozzá
megszaggatott ruhában és földdel a fején, hogy osztozzék a trónjától
megfosztott és menekülő király sorsában. Isteni világossággal látta Dávid, hogy
ez az ember hűséges és igazszívű, éppen az a valaki, akire legnagyobb szüksége
van, hogy szolgálja a király érdekeit a városban. Dávid kérésére Khúsai
visszatért Jeruzsálembe, hogy felajánlja szolgálatait Absolonnak és meghiúsítsa
Akhitófel ravasz tanácsait.
Ezzel a
fénysugárral a sötétségben a király és követői folytatták útjukat az Olajfák
hegyének a keleti lejtőjén lefelé, a sziklás és elhagyott pusztaságon, a vad
szakadékokon át, a köves és meredek ösvények mentén a Jordán felé. "Elméne
azután Dávid király Bahurimig, és ímé onnan egy férfi jöve ki, a Saul
nemzetségéből való, kinek neve Sémei vala, Gérának fia, és kijövén szidalmazza
vala őket. És kővel hajigálá Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit,
jóllehet az egész nép és az erős férfiak mindnyájan az ő jobb és balkeze felől
valának. És így szitkozódott Sémei: "Eredj, eredj te vérszopó és
istentelen ember! Megfizet most az Úr néked Saul egész házanépének véréért, aki
helyett te uralkodol? és adta az Úr az országot a te fiadnak, Absolonnak: és
ímé te nyomorúságban vagy, mert vérszopó ember vagy!" (2Sám 16:5-8).
Dávid
jóléte idején Sémei sem szóval, sem cselekedettel nem mutatott hűtlenséget királya
iránt. De a király nyomorúságában ez a benjáminita kinyilvánította igazi
jellemét. Megadta a tiszteletet Dávidnak míg a trónján ült, de megaláztatásában
átkozta. Aljas és önző módon úgy tekintett másokra, mintha azoknak is éppen
olyan jelleme lett volna, mint az övé, és Sátán által ösztönözve arra zúdította
gyűlöletét, akit Isten megbüntetett. Az a lelkület, amely arra ösztönzi az embert,
hogy diadalmaskodjék olyan valaki felett, becsméreljen vagy megszomorítson
olyan valakit, akit szerencsétlenség ért, az Sátán lelkülete.
Sémei
Dávid ellen felhozott vádjai teljesen hamisak, aljasak és rosszindulatú
rágalmazások voltak. Dávid nem követett el semmi igazságtalanságot Saul vagy
háza ellen. Amikor Saul teljesen a hatalmában volt, és megölhette volna őt, csak
a ruhája szélét vágta le, és később még ezért is szemrehányást tett magának,
hogy ilyen módon tiszteletlenséget tanúsított az Úr felkentje iránt.
Dávid
szent megbecsüléssel tekintett az emberi életre. Ennek bizonyítékát akkor adta,
amikor őt magát is ragadozó állatként üldözték. Amikor Adullám barlangjában
rejtőzködött, gondolatai visszatértek gyermekkora zavartalan szabadságának
időszakára. Emlékei hatása alatt így kiáltott fel: "Kicsoda hozna nékem
vizet innom a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van?" (2Sám 23:13-17).
Bethlehem abban az időben a filiszteusok kezében volt. Dávid csoportjának
azonban három bátor katonája áttört az őrök védelmi vonalán és vizet hoztak
Bethlehemből uruknak. Dávid azonban nem tudta meginni: "Távol legyen tőlem
Uram" - mondta - "hogy én ezt míveljem: avagy azoknak az embereknek
vérét igyam-é meg, kik életöket halálra adva mentek el a vízért?" (2Sám
23:17). Azután tisztelettel Istennek felajánlott áldozatként kiöntötte a vizet
a földre. Dávid hadakozó ember volt. Életének nagy részét harcokban töltötte el
erőszakos jelenetek között. Azok, akik ilyen megpróbáltatásokon mentek át,
kevesen tartották maguktól távol a harci cselekmények megkeményítő és
erkölcsromboló befolyását, mint Dávid.
Dávid
unokaöccse, Abisai, aki vezérei közül egyike volt a legbátrabbaknak, nem tudta
türelmesen hallgatni Sémei sértő szavait. "Hogyan szidalmazhatja ez a holt
eb az én uramat, a királyt? Majd én elmegyek és fejét veszem". A király
azonban megtiltotta neki, hogy ezt tegye: "Ímé az én fiam, ki az én
ágyékomból származott, kergeti az én életemet: hogyne cselekedné tehát e
Benjáminita? Hagyjatok békét néki, hadd szidalmazzon; mert az Úr mondotta néki.
Netán reá tekint az Úr az én nyomorúságomra, és jóval fizet még ma nékem az Úr
az ő átka helyett" (2Sám 16:9-12).
Lelkiismerete
keserű és megalázó igazságokat mondott Dávidnak. Miközben hűséges alattvalói
csodálkoztak szerencséje balrafordulásán, nem volt titokzatos dolog a király
előtt. Egy ilyen órának az előérzete gyakran betöltötte szívét. Csodálkozott,
hogy Isten ilyen hosszú ideig elnéző volt bűneivel szemben és késlekedett a
kiérdemelt büntetéssel. Most pedig, amikor sietve és szomorúan, mezítláb és
királyi köntösét zsákruhára cserélve menekült; amikor követőinek csak a
siralmait visszhangozták a halmok, most mégis szeretett városa járt az eszében
- amely bűnének színhelye volt bűnének - megemlékezett Isten jóságáról és
béketűréséről, és nem vesztette el reménységét. Érezte, Isten még mindig
kegyelmesen cselekszik vele.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 51
Nem úgy, mint az előző
tízet, az 51-63. zsoltárt Dávidnak tulajdonítják. Ezek a zsoltárok erősen
személyesek is, mivel Dávid életének egyes eseményéhez kapcsolódnak. Az 51.
zsoltár bűnbánó ima, amelyet Dávid a Betsabéval elkövetett bűntette miatt mond
el. A kesergése időtlen és egyetemes, olyan, mint a mi emberi helyzetünk;
minden szavunk híven tükrözi a kutatásunkat a helyes ösvény felé, amely a
megtörtségből a tisztaságba vezet.
Az ótestamentumi áldozati rendszer megoldást kínált minden vétekre, kivéve kettőre, az erőszakra vagy vérfertőzésre, valamint a gyilkosságra. Mindkét bűntett elrabolja egy másik személy életét így vagy úgy. A Betsabé és férje elleni bűntettekor Dávid az Istennel kötött szövetségen kívül helyezte magát, azon szövetségen kívül, amin keresztül Isten megbocsáthatna és megújíthatna. Tehát Dávid teljesen Isten kegyelmére, jóindulatára és jóságára bízza magát, hogy megbocsátást nyerjen arra a bűntettre, amire az áldozati rendszer nem kínál megoldást. Nincs nyoma az önigazolásnak az imájában; csak megjelenni tud Isten kegyelme előtt. „Könyörülj rajtam, én Istenem, a te kegyelmességed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el az én bűntettemet!” Nem kisebbíti a vétkét, de magasztalja a Megmentőjét.
Isten végtelen szeretete,
kegyelme, a szövetségben megkötött szeretetkapcsolat az a szeretet, ami sosem
hagy el, ami sohasem veszik el, amivel sohasem leszel magányos. A „kegyelem”
szava az Ő anyai szeretete. Tény és való, hogy a héber „méh” szóból származik;
és ahogy Ézsaiás feljegyezte Isten szavát, „Hát
elfeledkezhet-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ő el
is feledkezne, én nem feledkezem el rólad!” (Ézs 49:15 - ÚRK)
A fontos szavak jelzik a
bűnbánat és a gyógyulás folyamatát; a folyamat megmentési szakaszában ezek a
szavak szerepelnek, „töröld el... moss ki... tisztíts meg”; míg a megújulás
folyamatánál a „teremts... újíts... add vissza... támogass...” szót használja
Dávid; aki mind a megbocsátásért, mint a megújulásért imádkozik, hogy újra
egyenesbe jöjjön Istennel és saját magával.
Nincs semmije, amit Isten
elé hozhatna, csak a megtört szíve, amiről tudja, hogy Isten nem fogja
megvetni. Az Úr nem szeretné, hogy mi azt gondoljuk, csak úgy megvásárolhatjuk
a szeretetét néhány kisebb áldozattal. Ő csak azt szeretné, ha az összetört
életünket vinnénk elé gyógyulásra és megújulásra. Utána pedig már mi is tudunk
másokat Isten elé vinni, és dicsőíteni fogjuk a mi kegyelmes Istenünket.
Garth Bainbridge
73. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 72. fejezetéhez
(dec. 18-24.).
Dávid saját ítéletét mondta ki, amikor
négyszeres visszafizetést kiáltott Náthán próféta példatörténetét hallgatva.
Elvesztette Bethsabétől származó elsőszülöttjét, majd a saját fia, Amnon
követte el a förtelmes és természetellenes bűnt húgával, Dávid lányával. „Két
év alatt Amnonnak bőségesen lett volna alkalma a bűnbánatra, de kitartott önző
kívánságai mellett.”
Dávid megkísérelte megbüntetni Absolont a
tetteiért, amelyekre talán sosem került volna sor, ha Dávid rendesen
fegyelmezi, illetve vezeti a családját, úgy, ahogyan Isten elrendelte, hogy egy
családfőnek kell tennie. Dávid ezután elszenvedte a fia áruló cselekedeteit,
amikor Absolon megkísérelte átvenni a trónt és meggyilkolni a saját apját.
Dávidot egyik főtanácsnoka, Akhitófel is elárulta, akit a legrátermettebb és
legagyafúrtabb politikai vezetőnek tartottak. Akhitófelről megtudjuk, hogy
Bethsabé nagyapja, és ezért érezte szükségét a bosszúnak Dávid szégyentelen
cselekedete miatt. Tudván, hogy a cselekedeteit követően nincsen visszaút,
Akhitófel önkezével vetett véget életének, amikor rájött, hogy Dávid győzni fog
Absolon felett.
Azonban Isten még mindig szerette Dávid
királyt, és kegyeltjének hívta, aki a Zsidók 11-ben a hithősök között is
szerepel. Mi tartotta ezt a férfit Isten kegyében? Megbánta az összes és
valamennyi bűnét, őszintén, nyíltan, teljes szívével és lelkével. Elismerését
fejezte ki Isten igazságosságáért, és csakúgy, mint Jób, sosem szitkozódott
vagy panaszkodott a bűnös cselekedetei természetes következményei miatt. A
menny szereti a bűnöst, aki felvállalja bűnét, és alázatosan Istenhez fordul
kegyelemért és bocsánatért.
Cathy Zuver
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése