Higgyetek az Ő prófétáinak - december 6 - KEDD - Zsoltárok 36

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezet 513. nap

Három hónap múlva Dávid elhatározta, hogy újból megkísérli a frigyládát Jeruzsálembe vinni. De most gondosan ügyelt arra, hogy az Úr rendeletének minden részletét pontosan betartsák. Ismét összehívta a nép főembereit és hatalmas gyülekezet gyűlt össze a gitteus háza előtt. Tiszteletteljes félelemmel helyezték most a vállukra a frigyládát az Isten által kijelölt férfiak. A sokaság felsorakozott és remegő szívvel ismét elindult a hatalmas menet. Hat lépés megtétele után a kürt hangja megállást parancsolt. Dávid utasítására "egy ökröt és hízott borjút" (2Sám 6:13) áldoztak. A remegés, a rettegés helyét most öröm töltötte be. A király levetette királyi ruháját és egyszerű lenből készült efódot öltött magára, amilyent a papok hordtak. Ezáltal nem azt akarta jelezni, hogy a jogot tart a papi szolgálatra. Az efódot néha mások is viselték, nemcsak a papok. Ebben a szent szolgálatban Isten előtt egyenlő akart lenni alattvalóival. Ezen a napon Jahvét kellett magasztalni. Egyedül neki kellett tiszteletet adni.

A hosszú menet ismét elindult. A hárfák és kürtök, a trombiták és cimbalmok hangja az ének dallamával vegyülve szállt az ég felé: "Dávid pedig teljes erejéből táncol vala az Úr előtt" (2Sám 6:14). Örömében az ének lüktetéséhez alkalmazkodott.

Dávid Isten előtti tiszteletteljes öröm táncát az élvezetek kedvelői a divatos modern tánc igazolásául idézik, de az ilyen indoknak semmi alap nincs. Napjainkban a tánc összekapcsolódik a könnyelműséggel és éjszakai mulatozással. Az egészséget és erkölcsöt feláldozzák az élvezetért. A báltermek látogatói számára Isten nem a gondolat és tisztelet tárgya. Az imádság és dicsérő ének nem helyénvaló itt. Ez a megfontolás döntő kellene legyen. Azokat a szórakozásokat, amelyeknek célja, hogy gyengítsék a szent dolgok iránti szeretetet és csökkentsék az Isten szolgálatában való örömöt, a keresztények ne keressék. Az a zene és az a tánc, amely Isten örvendező dicsérete volt a frigyláda szállításakor, a legkevésbé sem hasonlít a modern táncok kicsapongásaihoz. Az egyik arra irányul, hogy Istenre emlékeztessen és felmagasztalja az ő szent nevét. A másik Sátán eszköze, amely arra készteti az embereket, hogy felejtsék el Istent és ne tiszteljék őt.

Láthatatlan Királyuk szent jelképét követve, a diadalmas menet közeledett a fővároshoz. Azután az ének hangos felcsendülése azt követelte a falakon álló őröktől, hogy nyissák ki a szent város kapuit:

"Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket,

és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók;

hadd menjen be a dicsőség királya."

Az énekesek és a zenészek csoportja ezt válaszolta:

"Kicsoda ez a dicsőség királya?"

Egy másik csoporttól ez a felelet jött:

"Az erős és hatalmas Úr,

az erős hadakozó Úr."

Százak hangja egyesülve zengte a diadalmi éneket:

"Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket,

és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók,

hadd menjen be a dicsőség királya!"

Ismét hallatszott az örvendező kérdés:

"Kicsoda ez a dicsőség királya?"

A nagy sokaság hangja a "sok vizek zúgásához" hasonlóan elragadtatva válaszolta:

"A seregek Ura, ő a dicsőség királya"

Azután kitárták a kapukat. A menet bevonult és a frigyládát tiszteletteljes félelemmel elhelyezték az előre elkészített sátorba. A szent sátor előtt oltárokat emeltek az áldozat bemutatására. Az égő- és hálaáldozatok füstje és a tömjén füstje Izrael dicséretével és könyörgésével a mennybe szállt. Az istentisztelet befejeződött, a király maga mondott áldást népére. Azután királyi bőkezűséggel étel- és bor-ajándékok szétosztását rendelte el a sokaság felüdítésére.

Az istentiszteleten minden törzs képviseltette magát és megünnepelte Dávid uralkodásának legszentebb eseményét. Az isteni ihletés lelke nyugodott meg a királyon, mert amikor a lenyugvó nap utolsó sugarai megszentelt fényben világították meg a sátort, Dávid hálaadással emelte fel szívét Istenhez azért, hogy az ő jelenlétének áldott jelképe most már egészen közel van Izrael trónjához.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 36

Ebben a zsoltárban Dávid szembeállítja az emberi gonoszságot Isten szerető jóságával. Az első négy vers az emberi gonoszság általános leírása. A gonosz ember megtagadja Istent, és „nincs őelőtte Isten-félelem.” A „félelem” szó megfelelője itt a héber pachad szó, ami azt jelenti, hogy rettegés. A gonosz ember annyira züllött, hogy nem fél Istentől, aki meg tudja büntetni a gonosz cselekedeteit.  Azzal áltatja magát, hogy azok nem fognak kiderülni. A beszéde gonosz, hazugsággal teli, és a cselekedetei nem bölcsek, nem jók. Gonosz tervet agyal ki az ágyában fekve. Semmi sem jó, amit tesz, mert soha nem utasítja el a gonosz dolgokat.

Az 5-től a 9. versig terjedő szakaszban, feltűnő ellentétben az emberi gonoszsággal, Isten jelleméről olvashatunk. Az irgalma az égig ér, és a hűsége a felhőkig terjed. Míg a becsületessége hegyként magasodik, az igazságossága olyan, mint az óceán mélysége. Nagyszerű, nyájas szeretete által az emberek fiai „az Ő szárnyainak árnyékába” menekülnek.  Ez a kifejezés gyakori a zsoltárokban, és az anyamadárra emlékeztet, aki a kiterjesztett szárnyaival védi a fiókáit. Az emberek bővelkednek az Isten által biztosított táplálékban, és jósága folyójának vizéből isznak. Isten az élet forrása (akár elhiszik ezt az ateisták, akár nem), és tőle jön az a világosság, amelynek fényében láthatnak az emberek. Más szóval, Istentől elszakadva az értelmünk teljesen sötét.

Végezetül a zsoltáríró azért imádkozik, hogy Isten jóindulata az Őt ismerők iránt tartson örökké, és hogy őt ne taposhassák el a gőgös bűnösök, és ne mozdíthassa ki senki a helyről, ahová Isten helyezte őt. Az utolsó vers a megbánást nem mutató bűnösök végét tárja elénk; elesnek, Isten elveti őket, és nem tudnak már többé fölállni.

Atyánk, kérünk, kelts minket életre, újíts meg bennünket, hogy visszatükrözhessük a te gyönyörű jellemedet! Jézus nevében. Ámen

Onaolapo Ajibade

71. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezetéhez (dec. 4-10.).

Uzza halálának körülményei miatt sokan megkérdőjelezik Isten igazságosságát abban, ahogyan az emberekkel bánik. Hát nem jót cselekedett Uzza, amikor odanyúlt, hogy megtámassza a frigyládát? Nem látta Isten Uzza szívének szándékát? Akkor miért nem értékelte Isten, amit Uzza tenni próbált, ahelyett, hogy halállal sújtja ott helyben, Dávid és az izraeliták szeme láttára?

Salamon azt írta: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Példabeszédek 14:12), Uzza történetében pedig felsejlik ennek igazsága. Számunkra úgy tűnik, Isten nem a jelleme szerint cselekedett abban, ahogy Uzzah cselekedetére felelt. Isten számára, aki ismeri a jellemünk és szándékaink titkait, Uzza ott hibázott, hogy nem követte az egyértelmű utasításokat, hogy kinek szabad megérinteni a frigyládát. Dávid maga sem követte Isten utasításait, amelyet később helyrehozott, amikor a frigyládát a rendeltetési helyére vitték három hónappal később. Ezúttal minden Istentől kapott utasítást követett, ami a frigyládára vonatkozott, és az öröm és dicsőítés légköre uralkodott.

Ebben található meg a lecke számunkra: gyakran megyünk Istenhez, az általunk előnyben részesített módon, ahogyan szeretnénk valamit csinálni, miközben az Ő szava világosan az engedelmességet foglalja magába. Tesszük ezt büszkén és elővigyázatlanul, mondván, hogy Isten ismeri a szándékainkat. Ez volt Lucifer alap bűne, ami a bukásához vezetett – saját magát Isten fölé helyezni. Még a látszólag legjobb szándékaink sem lehetnek egyenlőek soha azzal, hogy „Így szól az Úr.”

Dean Waterman

fejlesztési igazgató

Southwestern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba