Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 521. nap
Nátán, a
szemeit a királyra szegezve, jobb kezét az égre emelve ünnepélyesen
kijelentette: "Te vagy az az ember! [...] Miért vetetted meg az Úrnak
beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte?" (2Sám 12:7.9).
A bűnös megkísérelheti, amint Dávid is tette, hogy elrejti elkövetett bűnét az
emberek elől. A bűnösök arra törekedhetnek, hogy bűnös tetteiket örökre
elrejtsék az emberek elől, de "[...] mindenek meztelenek és leplezetlenek
annak szemei előtt, akiről mi beszélünk" (Zsid 4:13). "[...] Mert
nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne: és oly titok, ami ki ne
tudódnék" (Mt 10:26).
Nátán
kijelentette: "Én kentelek fel téged, hogy király légy Izrael felett, és
megszabadítottalak téged a Saul kezéből [...] Miért vetetted meg az Úrnak
beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte. A Hitteus Uriást
fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; [...] Ímé én
éppen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára
veszem el, és adom más felebarátodnak [...] Mert te titkon cselekedtél; de én
az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt" (2Sám 12:7-12).
A
próféta dorgáló szavai érintették Dávid szívét. Lelkiismerete felébredt. Bűne a
maga teljes szörnyűségében jelent meg lelki szemei előtt. Remegő ajakkal
mondta: "Vétkeztem az Úr ellen!" Mindaz a rossz, amit mások ellen
cselekszünk, a megsértettről mindig Istenre hat vissza. Dávid súlyos bűnt
követett el úgy Uriás, mint Bethsabé ellen, és ezt mélyen át is érezte.
Végtelenül nagyobb volt azonban az, amit Isten ellen követett el.
Bár
Izraelben nem találhatott volna senkit, aki végrehajtotta volna a halálos
ítéletet az Úr felkentjén, Dávid mégis remegett, hogy Isten gyors ítélete által
elveheti életét. Isten még nem bocsátott meg neki, bármelyik pillanatban
lecsaphat rá. Isten azonban a prófétával újabb üzenetet küldött neki: "Az
Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni" (2Sám 12:13). De igazságot
kellett szolgáltatni. A halálbüntetést Isten áthárította Dávidról a bűnből
született gyermekre. Így Isten alkalmat adott Dávidnak a bűnbánatra. Gyermeke
halála, mint büntetésének egy része, számára sokkal keserűbb volt, mint amilyen
saját halála lett volna. A próféta ezt mondta: "Mindazáltal, mivel
alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki
lett néked, bizonnyal meghal" (2Sám 12:14).
Amikor
gyermeke megbetegedett, Dávid böjtöléssel és mély megalázkodással könyörgött a
gyermek életéért. Levetette királyi ruháit, félretette a koronát és éjszakáról
éjszakára a földön feküdt és a fájdalomtól megtört szívvel könyörgött Istenhez
az ő bűnéért ártatlanul szenvedő gyermekéért. "Felkelének azért az ő
házának vénei és menének ő hozzá, hogy felemeljék őt a földről: de nem
akará" (2Sám 12:17). Gyakran megtörtént, hogy amikor ítéletet mondtak ki
egy személyre vagy városra, a megalázkodás és a bűnbánat elhárította a csapást
és az Örökkévaló Irgalmasság gyorsan megbocsátott és elküldte békekövetét.
Ettől a gondolattól felbátorodva Dávid kitartott könyörgésében mindaddig, amíg
a gyermek meg nem halt. Amikor megtudta, hogy a gyermek halott, csendesen
alávetette magát Isten akaratának. A megtorlásnak ez az első csapása így
sújtott le rá és ezt a csapást ő maga is igazságosnak tartotta. Dávid azonban,
mivel bízott Isten kegyelmében, nem maradt vigasztalás nélkül.
Nagyon
sokan, akik már elolvasták Dávid bukásának történetét, megkérdezték: Miért
kellett ezt a feljegyzést nyilvánosságra hozni és az emberek elé tárni? Isten
miért látta helyesnek a világnak nyíltan megmutatni olyan valaki életének sötét
szakaszát, akit a menny igen magasra becsült? A próféta Dávidhoz intézett feddésében
ezt jelentette ki bűnéről: "[...] mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr
ellenségeinek e dologban" (2Sám 12:14). Az Istenhez hűtlenekké vált
emberek az egymást követő nemzedékek élete folyamán gyakran mutattak Dávid
jellemének erre a sötét foltjára és diadallal, csúfolással így kiáltottak fel:
"Íme az Isten szíve szerint való ember!" Így hoztak szégyent a
vallásra, káromolták Istent és az ő szavát, lelküket megkeményítették a
hitetlenségben és sokan a kegyeskedés álruhájában merészek lettek a bűnben.
Dávid
története azonban nem nyújt támogatást a bűnnek. Dávidot akkor mondták Isten
szíve szerint való embernek, amikor még Isten tanácsa szerint járt el minden
dolgában. Mikor azonban a bűn útjára lépett, megszűnt igaznak lenni, mindaddig,
amíg bűnbánattal vissza nem tért az Úrhoz. Isten szava világosan kijelenti:
"De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak"
(2Sám 11:27). Az Úr azt mondta neki a próféta útján: "Miért vetetted meg
az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte? [...] Most
azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megutáltál engem"
(2Sám 12:9-10). Bár Dávid megbánta bűnét és Isten megbocsátott neki és
elfogadta őt, de az általa elvetett mag kikelt kártékony gyümölcsét neki
kellett learatnia. A személyén és házán végrehajtott ítélet bizonyítja Isten
bűntől való irtózását.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 44
A
zsoltáríró elbeszéli Isten régi nagy tetteit, és panaszkodik a jelen
balsorsára; de töretlen hittel imádkozik szabadításért.
A kórus hangos kiáltással adta elő ezt a dalt
az egész nép nevében. „Hallgass meg minket, ó, Isten! Fülünkkel hallottuk, amit
atyáink beszéltek el nekünk. Mózes megparancsolta a szüleinknek, hogy mondják
el nekünk az összes szertartás jelentését. Hallottuk a történeteket, a
rendelkezéseket, a törvényt és a végzést” (lásd: 5Móz 6:20).
Valóban, Mózes ismét átvette a néppel
mindezeket a rendelkezéseket, mielőtt meghalt. Józsué elismételte a
történeteket, és megbizonyosodott, az emberek megértették, hogy mindenért
Istennek tartoznak hálával. Miután a fogságból visszatértek, Nehémiás is
elismételte a történeteket (Neh 9:24). Ám pontosan, ahogy itt a zsoltáríró
kiált fel elkeseredésében, kérdezve, hogy hol van Isten a jelen nyomorúságában,
Isten más emberei is így aggodalmaskodtak. „Hol vagy? Miért nem hallgatsz meg
bennünket?”
A 60. zsoltár 12. versében Dávid keresi a
választ a kérdésre. „Miért vetettél el minket, és miért szórtál szerte?” A krónika második könyve 20. fejezetének
14-15. versében Jósafát emlékezteti Istent az addigi tetteire. Aztán az Úr
Lelke rászállt a lévita Jahaziélre, aki így szólt: „Ne féljetek, … mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten.” Jósafát
megújult hittel küldi a kórust a hadsereg előtt. „Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő
prófétáiban, és szerencsések lesztek!” (2Krón 20:20). Amikor Szanhérib
követei gúnyolták, Ezékiás is ezt kérdezte: „Hol vagy? Most miért nem vagy
itt?” Ézsaiás magát Krisztust látta. „Mint
a bárány, amelyet mészárszékre visznek.” (Ésa 53:7)
Figyel Isten? Meghallgat bennünket?
Gondoskodik rólunk?
Ő figyel, és megvált bennünket!
Urunk,
kérünk, javítsd az emlékezetünket, hogy látva, mi mindent tettél a népedért a
múltban, emlékeztess bennünket, miszerint értünk is, a mi egyéni életünkben is mennyi
csodálatos dolgot tettél, és hogy számíthatunk Rád, mert újra meg újra megóvsz
minket a viszontagságban! Ámen.
Helen Pyke
72. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez
(dec. 11-17.).
„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok
cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen
a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás
meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése
után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?
Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik
középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az,
ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel
kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás,
hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi
mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra
térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.
Isten soha sem adja fel, ezért elküldte
Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét
Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra
békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak,
amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51.
zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a
kapcsolata Istennel.
Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi
vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára
válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges
nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel,
ahogyan Dávid volt.
Dean Waterman
a Southwestern
Adventist University
fejlesztési
igazgatója
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése