Higgyetek az Ő prófétáinak - december 2 - PÉNTEK - Zsoltárok 32

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 69. fejezet 509. nap

A körülmények, amelyek közé Abner került, megmutatták igazi jellemét. Valójában becsvágyó és elvtelen ember volt. Rokona volt Saulnak és a király befolyására megvetette azt az embert, akit maga Isten választott Izrael uralkodójává. Gyűlöletét csak növelte az az éles megrovás, amelyben Dávid részesítette, amikor a korsó vizet és a király lándzsáját elvette Saul oldala mellől, amikor ő a táborban aludt. Visszaemlékezett arra, hogy Dávid mit és hogyan kiáltott a király és Izrael népe füle hallatára: "Avagy nem férfi vagy-é te, és kicsoda olyan, mint te Izráelben: És miért nem vigyáztál a te uradra, a királyra? [...] Nem jó dolog ez, amit cselekedtél! Él az Úr, hogy halál fiai vagytok ti, amiért nem vigyáztatok a ti uratokra, az Úrnak felkentjére!" (1Sám 26:15-16). Ez a megszégyenítés azóta is nyomta szívét és elhatározta, hogy végrehajtja bosszúálló tervét és saját felmagasztalására szakadást hoz létre Izraelben. A volt királyi ház képviselőjét használta fel saját önző becsvágyainak és szándékainak elérésére. Tudta, hogy a nép szereti Jonathánt. Mindenki szívesen emlékezett reá és Saul első sikeres hadjáratát sem felejtették el. Ez a lázadó vezér nagyon ügyesen és elszántan vitte véghez tervét.

A Jordán túlsó partján fekvő Mahanaimot választották királyi székhelyül, mivel ez a város nyújtotta a legnagyobb biztonságot a támadások ellen, amely Dávid vagy a filiszteusok részéről érhette őket. Itt koronázták meg Isbósetet. Uralmát először csak a Jordán keleti oldalán élő törzsek fogadták el és csak később terjedt ki Júda kivételével egész Izraelre. Saul fia két évig élvezte méltóságát az elszigetelt fővárosban. Abner egész Izraelre ki akarta terjeszteni hatalmát és ezért háborúra készült fel. "Sok ideig tartó hadakozás lőn a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erősbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala" (2Sám 3:1).

Végül árulás döntötte meg azt a trónt, amelyet rosszindulat és becsvágy állított fel. Abner megharagudott Isbóset gyengesége és hozzá nem értése miatt, ezért ellene fordult és átpártolt Dávidhoz. Azt is felajánlotta Dávidnak, hogy Izrael összes törzsét zászlója alá hozza. A király elfogadta javaslatait és tisztességgel bocsátotta el, hogy valósítsa meg szándékát. Ennek a bátor és híres katonának kedvező fogadtatása felkeltette Joáb féltékenységét, aki Dávid hadseregének volt a főparancsnoka. Abner és Joáb között ellenségeskedés, sőt vérbosszú volt, mert az előbbi megölte Joáb öccsét, Asáelt az Izrael és Júda közötti háborúban. Most Joáb jó alkalmat látott arra, hogy bosszút álljon Abneren fiatalabb testvére haláláért és egyben megszabaduljon jövendőbeli vetélytársától. Elhatározta, hogy tőrbe csalja és megöli Abnert.

Amikor Dávid meghallotta az áruló támadást, ezt mondta: "Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az Úr előtt, Abnernek, a Nér fiának vérétől. Szálljon ez Joábnak fejére, és az ő atyjának egész háznépére" (2Sám 3:28-29). Tekintettel az ország rendezetlen állapotára és a gyilkos hatalmára és rangjára, - mert Joáb testvére Abisai is egyesült vele, - Dávid nem büntethette meg a gyilkosságot igazságosan, de nyilvánosan kimutatta a véres cselekedettől való undorát. Abner temetését nyilvános tiszteletadással és megfelelő méltósággal végezték el. A hadsereg Joábbal az élén részt vett a gyász-szertartáson, megszaggatott ruhában és zsákruhába öltözve. A király azzal nyilvánította ki gyászát, hogy a temetés napján böjtöt tartott. Első gyászolóként állt a ravatalnál. A sírnál elhangzott gyászének, élesen megdorgálta a gyilkost. A király így siránkozott Abner felett:

"Gaz halállal kell-e kimúlnia Abnernek?

A te kezeid nem voltak megkötve,

sem lábaid békóba verve;

de úgy vesztél el,

mint álnok ember miatt szokott elveszni az ember!"

(2Sám 3:33-34).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 32

A megbocsátásért mindig fizetni kell! Bűnbánat és beismerés az ára, de nem sokan szeretnék ezt ilyen módon megfizetni. A többség inkább más módon szeretné fizetni lelki tartozásait, de a tartozásunk túlságosan is sok ahhoz, hogy ezt megtehessük.

Sokunkat kínoz a bűntudat, ha a bűneinkre gondolunk. Néhányunkat olyan gondolatok kínoznak, mint például: hogyan szerethetne engem bárki is, ha tudja azokat a dolgokat, amiket tettem? Hogyan bocsáthatna meg nekem bárki is? Talán túl sok bűnöm van, hogy kegyelmet kaphassak? Egyszerűen már túl késő számomra.

A zsoltáríró nagyon is tudatában van annak, mit jelent a bűn, és milyen szörnyű következményekkel jár. Nem volt szent, sőt, bűnös volt gyilkosságban és házasságtörésben, de Isten kegyelmes volt hozzá, és nem hagyta el. Dávid felismerte bűnét, bevallotta Istennek és megbánta azt, amit tett. Utána pedig megismerte azt a megnyugtató örömöt, ami a bűn dühöngő vihara után következett. Megtudta, milyen lelki sivárság következik abból, ha hazugságok és csalások sorozatával próbálja meg elrejteni a bűneit; és azt is megtudta, milyen érzés a béke hűsítő forrásvize, ami a bűnbocsánatból ered.

Nincs nagyobb öröm annál, hogy tudjuk, Isten elengedte bűneink adósságát, amit sosem tudtunk volna visszafizetni. Nincs semmi édesebb, minthogy tudjuk; mások talán bűnösként elítélnek, de maga a Bíró felmentett.

Imádkozzunk ma azért, hogy az Úr adjon nekünk bátorságot és erőt bűneink megvallásához és elhagyásához!

Urunk, segíts minket, hogy megismerhessük a megbocsátás örömét, örülhessünk a Te szeretetednek, és fennhangon hirdethessük, mennyire kegyelmes és jóságos vagy hozzánk!

Richard McNeil

70. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. és 69. fejezeteihez (nov. 27-dec. 3.).

Saul végzetének tragikus története mindig igazinak hangzik az életemben, hiszen öt hónappal ezelőtt elvesztettem a férjemet, kábítószerrel való visszaélés lefelé húzó spiráljának révén. A saját családommal kapcsolatos tapasztalatom emlékeztetőül szolgál, hogy ez a világ Isten nélkül semmi jót nem kínál számunkra, csak fájdalmat és szomorúságot, amik végül halálhoz is vezetnek. Dicsérjük az Urat, amiért reményünk lehet egy szebb jövő felől és a szerető Megváltónkért, aki igazgatja életünket.

Csak úgy mint Saulnál, a férjem életében is rengeteg bizonyítéka volt Isten vezető kezének, amely sokszor lehetőséget adott számára, hogy eltérjen helytelen döntéseitől, de ő mégis azt az utat választotta, ami tragikus végzetéhez vezette. Isten rendkívül szerető barát és Atya mindannyiunk számára, de meg kell hoznia a legvégső nehéz döntést, hogy visszavonul, és meghagyja nekünk a döntés szabadságát.

Saul története emlékeztetőül szolgál, hogy soha ne halasszuk holnapra a bűnbánat általi megbocsátás ajándékát! Minden egyes nappal még közelebb vagy távolabb kerülhetünk attól, hogy halljuk a Szentlélek hangját, ami meglágyítja vagy megkeményíti a szívünket Isten akaratához.

„Semmilyen életpálya nem indulhat szebb és nagyszerűbb kilátásokkal, mint Saulé, és semelyik nem zárulhat annyira éjféli teljes sötétségben és kétségbeesésben; mégis ez a végzet elérhet minket is, ha nem figyelünk, imádkozunk és járunk alázatosan Istenünkkel.” (F. B. Meyer)

Jill Simpson Palffy

Westminster HNA gyülekezet

Fordította: Gősi Csaba