Higgyetek az Ő prófétáinak - december 31 - SZOMBAT - Zsoltárok 61

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezet 538. nap

Nagy volt Dávid bukása, de mély volt bűnbánata is. Szeretete izzó és hite erős volt. Neki sokat bocsátott meg Isten, ezért "igen szeretett" (Lk 7:47).

Dávid zsoltárai a bűnbe süllyedt és önmagát elítélő ember tapasztalatait, a legbensőségesebb hitet és az Istennel való mély összeköttetést tükrözik. Élettörténete hirdeti, hogy a bűn csak szégyent és fájdalmat hozhat az emberre, Isten szeretete és irgalma pedig a legmélyebb mélységbe is elér. A bűnbánó lelket a hit emeli fel az istenfiúságban való részesedés magasságába. Minden biztosíték és ígéret közül, amelyet Isten szava tartalmaz, az tesz a leghatásosabban bizonyságot Istenről, amely Istennek az emberek iránt gyakorolt hűségéről, igazságáról, irgalmasságáról szól.

Az ember olyan "[...] mint az árnyék és nem állandó" (Jób 14:2). "Az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék" (Zsolt 103:17-18). "[...] valamit Isten cselekszik, az lesz örökké" (Préd 3:14).

Ragyogóak az ígéretek, amelyeket Isten Dávidnak és házának adott. Olyan ígéretek ezek, amelyek az örökkévalóságra mutatnak előre és Krisztusban találják meg beteljesedésüket. Az Úr ezt mondja:

"[...] megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak [...] Akivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt [...] És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ővele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait" (Zsolt 89:4-30).

"Legyen bírája a nép szegényeinek,

segítsen a szűkölködőnek fiain,

és törje össze az erőszakoskodót.

Féljenek téged, amíg a nap áll

és ameddig a hold fénylik,

nemzedékről nemzedékre [...]

Virágozzék az ő idejében az igaz

és a béke teljessége, amíg nem lesz a hold.

És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig,

és a nagy folyamtól a föld határáig [...]

Tartson neve mindörökké;

viruljon neve, míg a nap lesz;

vele áldják magokat mind a nemzetek,

és magasztalják őt" (Zsolt 72:4-8.17).

"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!" (Ésa 9:6). "Ez nagy lészen, és a Magasságos fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!" (Lk 1:32-33).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 61

Ennek a zsoltárnak az első két versében könnyedén elképzelhetjük, ahogy egy férfi menetel keresztül a sivatagon, látszólag „a világ végén”, kimerülten, elgyengülve. Miért kiálthat ez az ember? Árnyékért! „Vigyél el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok el.” Egy árnyékot biztosító magas szikla lehet az, ami elválaszthat a haláltól, ugyanis a kimerültség hőgutát vagy akár halált is okozhat, ha nem találunk menedéket a Nap elől. (A Károlyi-fordításban ez a vers magaslatot, tornyot érzékeltet, ami az ellenségtől való elmenekülést segíti; a szerk.)

Nemrégiben a kétéves fiam és én egy medencében úszkáltunk. Fényes, napsütéses nap volt, valószínűleg túl meleg a fiam kis testének. Annak ellenére, hogy a víz hideg volt, és egy kis sapkát viselt, rövid időn belül „felforrósodott”, és hőgutát kapott. Amikor ezt észrevettem, gyorsan kiemeltem a medencéből, és 12 órával később a testhőmérséklete már vissza is állt a normális tartományra. Addig volt idő mélyen elgondolkodnom a Nap igazi erején, és tudtam, legközelebb jobban kell védenem a gyermekemet attól.

Alkalmazzuk ezt a leckét a lelki életünkben! Talán az égető napsütés alatt sétálsz a sivatagon keresztül, a szíved pedig közben kimerült és elgyengült. Úgy érzed, hogy nem tudsz életben maradni, hacsak nem találsz valami menedéket? A Szikla, amely után kétségbeesetten kutatsz, amely árnyékot és biztonságot ad, maga Isten! De nemcsak szikla, hanem a menedéked és várad is. Ha menedékre gondolok, akkor olyasmi jut eszembe, ami megvéd a vihartól, homokvihartól, jégesőtől, vagy akár a probléma, veszteség okozta vihartól, amely mindnyájunkat érint. De még egy erős toronyra is gondoltam, mint épületre, ami azért készült, hogy megvédjen engem az ellenfeleimtől. Talán külön kihívást állítottak személyesen ellenem. Talán előre eltervezték, és nekem szükségem van egy várra, ami azért épült, hogy megvédjen, és túlélhessünk abban.

Hol találhatom a megváltás szikláját, a vihar idején a menedéket, a hatalmas erődöt? Dávid tanúsítja, hogy a szent sátorban, Isten jelenlétében. Ez az erősség nekünk készült? Igen, mindenkinek, aki elfogadja Krisztus vérét, ami a kegyelem trónjára folyt, a kerubok szárnyainak árnyéka alá, a szentélyben.

Marla Samaan Nedelco
doktorandusz,
Andrews Egyetem

74. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezetéhez (dec. 25-31.).

Dávidnak mindene megvolt:  jóképű volt, éles elméjű és tehetséges sok mindenben. A pásztorfiú, akiből király lett, költő volt és zenész, képzett íjász, harcos, tábornok a csatatéren, államférfi és végrehajtó adminisztrátor. Mindazonáltal, a legragyogóbb jellemvonása ezen lenyűgöző bibliai karakternek valószínűleg az istenfélelme volt – „Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát…” (ApCsel 13:22)

Azonban Dávid házasságtörést is elkövetett Bethsabéval. Majd Bethsabé valódi férjét kivégeztette a csatában. Később Isten kifejezett parancsa ellenére ragaszkodott a nemzet összeírásához és katonai sorozáshoz. Továbbá, őszintén szólva, nem volt túl jó apa – nem fegyelmezte fiait.

Hogyan lehetséges akkor, hogy egy ennyire legyengült jellemmel bíró személyt még ez után is Isten szíve szerint való férfinak nevezzünk? Bár Dávid bűnei drámaian nagyok voltak, teljes és alapos bűnbánata ha lehet, még inkább az volt. Valójában Dávid szégyenének mélyéből látható meg az a mélység, ameddig Isten szeretete és könyörülete elér. Azt mutatja be nekünk, hogy Isten - a bűntől függetlenül-, mindig elfogadja az igaz, szívből jövő bűnbánatot.

Milyen bátorító ez a mai hitzarándokok számára! Lehetünk tele bár gonoszsággal, tele születésünktől fogva taszító bűnnel, Isten meg tud minket tisztítani. „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt 51:9)

Benjamin Orian

a Dél-Tacoma adventista  gyülekezet lelkésze

Fordította: Gősi Csaba