Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 72. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 72. fejezet 526. nap
Isten
törvényének áthágása mindig előtte volt, s ez erkölcsileg bénulttá, gyengévé és
határozatlanná tette. Bűne elkövetése előtt bátran és határozottan döntött
minden kérdésben. Most befolyása a népre egyre gyengült. Mindez kedvezett
gonosz fia szándékainak.
Joáb
befolyására Absolon ismét találkozhatott atyjával. Noha látszólag megbékültek,
de a fiú folytatta becsvágyó terveit. Úgy viselkedett, mint király és királyi
udvartartást tartott fenn. Nagyon sok szekere és lova volt, ötven férfi futott
előtte. Miközben a király egyre inkább hajlott és vágyott a visszavonulásra és
magányra, addig Absolon serényen kereste a nép kegyét.
Dávid
közömbössége és határozatlansága alattvalóira is átterjedt. Nemtörődömség és
késlekedés jellemezte az igazságszolgáltatást. Absolon az elégedetlenség minden
okát mesterien a maga javára fordította. Napról napra ez a nemes magatartású
férfi a város kapujában volt látható, ahol a folyamodók tömege várakozott
jogorvoslásra benyújtott sérelmeikre. Absolon közéjük keveredett és
meghallgatta panaszaikat, kifejezte a szenvedőkkel való együttérzését és
sajnálkozott a kormányzat alkalmatlan voltán. Miután meghallgatta egy-egy
izraelita történetét, Absolon ezt mondta válaszként: "Ímé a te beszéded
mind jó és mind igaz; de senki sincs, aki téged meghallgatna a királynál [...]
Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember,
akinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki. Mikor pedig valaki hozzá
megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyújtja, és megfogván, megcsókolja
vala őt" (2Sám 15:3-5).
Absolon
művészi hízelgései által ösztönzött emberek körében gyorsan terjedt a
kormányzattal való elégedetlenség. Absolon dicsérete hangzott mindenkinek az
ajkáról. Általában őt tekintették a királyság örökösének. A nép büszkeséggel
tekintett fel rá, mint aki méltó a magas állásra és lángra lobbant az a
kívánság, hogy már most elfoglalhatná a trónt. "[...] Így Absolon az
Izráel fiainak szíveiket alattomban megnyeri vala" (2Sám 15:6). A királyt
azonban vakká tette a fia iránt érzett szeretete és semmit sem gyanított. A
hercegi udvartartást, amit Absolon létrehozott, Dávid úgy tekintette, hogy
ezzel fia csak a királyi udvarnak szándékozott tiszteletet adni a megbékülésük
felett érzett öröme kifejezéseként.
Amikor a
nép elméje már elő volt készítve, Absolon titokban kiválasztott embereit
elküldte az összes törzshöz, hogy beszéljék meg a lázadást. ő pedig árulása
leplezésére a vallás palástját öltötte magára. Absolon még száműzetése előtt
fogadalmat tett, amit Hebronban kellett teljesítenie. Most azt mondta a
királynak: "Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást,
melyet fogadtam az Úrnak; Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban
laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr
Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok" (2Sám 15:7-8). A szerető atyát
megnyugtatta a kegyességnek ez a bizonyítéka és áldásával bocsátotta el Absolont.
Ezzel az összeesküvés teljesen megérett. Képmutatását Absolon azzal a
cselekedetével koronázta meg, amit nemcsak a király elvakítására tervelt ki,
hanem arra is, hogy teljesen elnyerje a nép bizalmát és így fellázíthassa őket
az Isten által választott király ellen.
Absolon
elindult Hebronba. Vele "együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből,
kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról"
(2Sám 15:11). Ezek a férfiak elmentek Absolonnal és nem gondolták, hogy a fiú
iránti szeretetük lázadásba vezeti őket az atya ellen. Miután megérkeztek
Hebronba, Absolon azonnal magához hivatta Akhitófelt, Dávid egyik főtanácsosát,
aki nagyon bölcs ember hírében állott, és akinek a véleményét éppen olyan
biztosnak és bölcsnek tartották, mint egy jóshely jövendölését. Akhitófel
csatlakozott az összeesküvőkhöz és az ő támogatása biztos sikernek tüntette fel
Absolon ügyét. Neve és tekintélye nagyon sok befolyásos embert vonzott a zászló
alá az ország minden részéből. Amikor megszólaltak a felkelésre hívogató
trombiták, Absolon kémei az egész országban elterjesztették a hírt, hogy
Absolon lett a király és sok ember gyülekezett hozzá.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 49
Ez a zsoltár úgy hangzik, mintha A prédikátor könyvéhez vagy A példabeszédek könyvéhez tartozna.
Tény, hogy az 5. vers ezt mondja. „Példázatra figyel a fülem, hárfakísérettel
adom elő a talányomat.” Az élet valóban rejtvény, és ez megköveteli a
bölcsességet, hogy megértsük, mi történik. Ha süketek vagyunk a bölcsesség
befogadására, akkor elragad a reklám és a felületes propaganda, mint például,
„A szépség egy üvegben van, a boldogság a te kezedben található, a pénzügyed
biztonságban van.” Ez a világ isteneinek evangéliuma, az arany, a vas és fa
isteneié. A társadalmi értékrend vezérel minket, hogy anyagi szempontból
sikeresek lehessünk.
Minket figyelmeztetnek ebben a zsoltárban,
hogy a gazdagság elvész. A gazdagságon nem lehet venni szívességet vagy
szállást az örök élethez. „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha nagy
kincs lesz is a házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi a
kincse.” A régi időben az emberekkel együtt temették el a földi javaikat, hogy
a túlvilágon kényelmesebb életük legyen, de az egyedüliek, akik hasznot húztak
ebből, azok a sírrablók voltak.
Tekintettel az életre, a 8-10. vers ezt
mondja. „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat
Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie arról,
még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.” Váltságdíjat gyakran
követelnek az emberrablók, hogy elengedjék az áldozatukat. Mennyit ajánlunk fel
egy ember életéért, különösen olyan valakiért, akit szeretünk? Több millió
dollár túl sok, vagy túl kevés? A vers kijelenti, „olyan drága az élet
váltsága, hogy végképp le kell tenni arról”. És amikor eljön az örök élet,
hogyan is adhatnánk mi Istennek megfelelő fizetséget a megváltásunkért? Csak
Isten cselekedete képes az ember életét kiváltani. „Senki sem válthatja meg
magát... De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni.” (16.
vers)
Mikor fogjuk fel végre, mennyibe került
Istennek, hogy megváltson minket a sírból? „Mert
a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus
Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 6:23). Mi volt az ajándék árcéduláján? Mit is
kért Isten Fia azért cserébe, hogy emberré lett, hogy örökre kapcsolatba került
az emberekkel, és hogy a végén alávetette magát a megalázó visszaélésnek és a
szörnyű halálnak? Vajon átjutunk-e valamikor is a sötét felhőkkel borított
Kálvárián, és megértjük-e annak az órának a mérhetetlenségét? Mindenekelőtt,
hogyan tudta Isten elviselni azt, amikor végtelen fájdalommal nézte a Fiát,
ahogy Ő a mi vétkeink és a lázadásunk végső következményét elviselte?
Isten maga fizetett a mi megváltásunkért.
Bármit ajánlunk is fel neki fizetségül, a legkevésbé sem tudunk hozzájárulni a
megváltásunkhoz. Az, hogy „úgy szerette
Isten a világot”, teljesen új dimenziót nyit meg. A sír elvesztette a
jelentőségét azon ígéret által, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen.
Garth Bainbridge
lelkészi osztály
vezető,
Sydney és környéke Egyházterület,
Ausztrália
73. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 72. fejezetéhez
(dec. 18-24.).
Dávid saját ítéletét mondta ki, amikor
négyszeres visszafizetést kiáltott Náthán próféta példatörténetét hallgatva.
Elvesztette Bethsabétől származó elsőszülöttjét, majd a saját fia, Amnon
követte el a förtelmes és természetellenes bűnt húgával, Dávid lányával. „Két
év alatt Amnonnak bőségesen lett volna alkalma a bűnbánatra, de kitartott önző
kívánságai mellett.”
Dávid megkísérelte megbüntetni Absolont a
tetteiért, amelyekre talán sosem került volna sor, ha Dávid rendesen
fegyelmezi, illetve vezeti a családját, úgy, ahogyan Isten elrendelte, hogy egy
családfőnek kell tennie. Dávid ezután elszenvedte a fia áruló cselekedeteit,
amikor Absolon megkísérelte átvenni a trónt és meggyilkolni a saját apját.
Dávidot egyik főtanácsnoka, Akhitófel is elárulta, akit a legrátermettebb és
legagyafúrtabb politikai vezetőnek tartottak. Akhitófelről megtudjuk, hogy
Bethsabé nagyapja, és ezért érezte szükségét a bosszúnak Dávid szégyentelen
cselekedete miatt. Tudván, hogy a cselekedeteit követően nincsen visszaút,
Akhitófel önkezével vetett véget életének, amikor rájött, hogy Dávid győzni fog
Absolon felett.
Azonban Isten még mindig szerette Dávid
királyt, és kegyeltjének hívta, aki a Zsidók 11-ben a hithősök között is
szerepel. Mi tartotta ezt a férfit Isten kegyében? Megbánta az összes és
valamennyi bűnét, őszintén, nyíltan, teljes szívével és lelkével. Elismerését
fejezte ki Isten igazságosságáért, és csakúgy, mint Jób, sosem szitkozódott
vagy panaszkodott a bűnös cselekedetei természetes következményei miatt. A
menny szereti a bűnöst, aki felvállalja bűnét, és alázatosan Istenhez fordul
kegyelemért és bocsánatért.
Cathy Zuver
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése