2016. december 19., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 19 - HÉTFŐ - Zsoltárok 49

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 72. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 72. fejezet 526. nap

Isten törvényének áthágása mindig előtte volt, s ez erkölcsileg bénulttá, gyengévé és határozatlanná tette. Bűne elkövetése előtt bátran és határozottan döntött minden kérdésben. Most befolyása a népre egyre gyengült. Mindez kedvezett gonosz fia szándékainak.

Joáb befolyására Absolon ismét találkozhatott atyjával. Noha látszólag megbékültek, de a fiú folytatta becsvágyó terveit. Úgy viselkedett, mint király és királyi udvartartást tartott fenn. Nagyon sok szekere és lova volt, ötven férfi futott előtte. Miközben a király egyre inkább hajlott és vágyott a visszavonulásra és magányra, addig Absolon serényen kereste a nép kegyét.

Dávid közömbössége és határozatlansága alattvalóira is átterjedt. Nemtörődömség és késlekedés jellemezte az igazságszolgáltatást. Absolon az elégedetlenség minden okát mesterien a maga javára fordította. Napról napra ez a nemes magatartású férfi a város kapujában volt látható, ahol a folyamodók tömege várakozott jogorvoslásra benyújtott sérelmeikre. Absolon közéjük keveredett és meghallgatta panaszaikat, kifejezte a szenvedőkkel való együttérzését és sajnálkozott a kormányzat alkalmatlan voltán. Miután meghallgatta egy-egy izraelita történetét, Absolon ezt mondta válaszként: "Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, aki téged meghallgatna a királynál [...] Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, akinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki. Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyújtja, és megfogván, megcsókolja vala őt" (2Sám 15:3-5).

Absolon művészi hízelgései által ösztönzött emberek körében gyorsan terjedt a kormányzattal való elégedetlenség. Absolon dicsérete hangzott mindenkinek az ajkáról. Általában őt tekintették a királyság örökösének. A nép büszkeséggel tekintett fel rá, mint aki méltó a magas állásra és lángra lobbant az a kívánság, hogy már most elfoglalhatná a trónt. "[...] Így Absolon az Izráel fiainak szíveiket alattomban megnyeri vala" (2Sám 15:6). A királyt azonban vakká tette a fia iránt érzett szeretete és semmit sem gyanított. A hercegi udvartartást, amit Absolon létrehozott, Dávid úgy tekintette, hogy ezzel fia csak a királyi udvarnak szándékozott tiszteletet adni a megbékülésük felett érzett öröme kifejezéseként.

Amikor a nép elméje már elő volt készítve, Absolon titokban kiválasztott embereit elküldte az összes törzshöz, hogy beszéljék meg a lázadást. ő pedig árulása leplezésére a vallás palástját öltötte magára. Absolon még száműzetése előtt fogadalmat tett, amit Hebronban kellett teljesítenie. Most azt mondta a királynak: "Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak; Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok" (2Sám 15:7-8). A szerető atyát megnyugtatta a kegyességnek ez a bizonyítéka és áldásával bocsátotta el Absolont. Ezzel az összeesküvés teljesen megérett. Képmutatását Absolon azzal a cselekedetével koronázta meg, amit nemcsak a király elvakítására tervelt ki, hanem arra is, hogy teljesen elnyerje a nép bizalmát és így fellázíthassa őket az Isten által választott király ellen.

Absolon elindult Hebronba. Vele "együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról" (2Sám 15:11). Ezek a férfiak elmentek Absolonnal és nem gondolták, hogy a fiú iránti szeretetük lázadásba vezeti őket az atya ellen. Miután megérkeztek Hebronba, Absolon azonnal magához hivatta Akhitófelt, Dávid egyik főtanácsosát, aki nagyon bölcs ember hírében állott, és akinek a véleményét éppen olyan biztosnak és bölcsnek tartották, mint egy jóshely jövendölését. Akhitófel csatlakozott az összeesküvőkhöz és az ő támogatása biztos sikernek tüntette fel Absolon ügyét. Neve és tekintélye nagyon sok befolyásos embert vonzott a zászló alá az ország minden részéből. Amikor megszólaltak a felkelésre hívogató trombiták, Absolon kémei az egész országban elterjesztették a hírt, hogy Absolon lett a király és sok ember gyülekezett hozzá.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 49

Ez a zsoltár úgy hangzik, mintha A prédikátor könyvéhez vagy A példabeszédek könyvéhez tartozna. Tény, hogy az 5. vers ezt mondja. „Példázatra figyel a fülem, hárfakísérettel adom elő a talányomat.” Az élet valóban rejtvény, és ez megköveteli a bölcsességet, hogy megértsük, mi történik. Ha süketek vagyunk a bölcsesség befogadására, akkor elragad a reklám és a felületes propaganda, mint például, „A szépség egy üvegben van, a boldogság a te kezedben található, a pénzügyed biztonságban van.” Ez a világ isteneinek evangéliuma, az arany, a vas és fa isteneié. A társadalmi értékrend vezérel minket, hogy anyagi szempontból sikeresek lehessünk.

Minket figyelmeztetnek ebben a zsoltárban, hogy a gazdagság elvész. A gazdagságon nem lehet venni szívességet vagy szállást az örök élethez. „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha nagy kincs lesz is a házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi a kincse.” A régi időben az emberekkel együtt temették el a földi javaikat, hogy a túlvilágon kényelmesebb életük legyen, de az egyedüliek, akik hasznot húztak ebből, azok a sírrablók voltak.

Tekintettel az életre, a 8-10. vers ezt mondja. „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie arról, még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.” Váltságdíjat gyakran követelnek az emberrablók, hogy elengedjék az áldozatukat. Mennyit ajánlunk fel egy ember életéért, különösen olyan valakiért, akit szeretünk? Több millió dollár túl sok, vagy túl kevés? A vers kijelenti, „olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tenni arról”. És amikor eljön az örök élet, hogyan is adhatnánk mi Istennek megfelelő fizetséget a megváltásunkért? Csak Isten cselekedete képes az ember életét kiváltani. „Senki sem válthatja meg magát... De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni.” (16. vers)

Mikor fogjuk fel végre, mennyibe került Istennek, hogy megváltson minket a sírból? „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 6:23). Mi volt az ajándék árcéduláján? Mit is kért Isten Fia azért cserébe, hogy emberré lett, hogy örökre kapcsolatba került az emberekkel, és hogy a végén alávetette magát a megalázó visszaélésnek és a szörnyű halálnak? Vajon átjutunk-e valamikor is a sötét felhőkkel borított Kálvárián, és megértjük-e annak az órának a mérhetetlenségét? Mindenekelőtt, hogyan tudta Isten elviselni azt, amikor végtelen fájdalommal nézte a Fiát, ahogy Ő a mi vétkeink és a lázadásunk végső következményét elviselte?

Isten maga fizetett a mi megváltásunkért. Bármit ajánlunk is fel neki fizetségül, a legkevésbé sem tudunk hozzájárulni a megváltásunkhoz. Az, hogy „úgy szerette Isten a világot”, teljesen új dimenziót nyit meg. A sír elvesztette a jelentőségét azon ígéret által, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Garth Bainbridge
lelkészi osztály vezető,
Sydney és környéke Egyházterület, Ausztrália

73. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 72. fejezetéhez (dec. 18-24.).

Dávid saját ítéletét mondta ki, amikor négyszeres visszafizetést kiáltott Náthán próféta példatörténetét hallgatva. Elvesztette Bethsabétől származó elsőszülöttjét, majd a saját fia, Amnon követte el a förtelmes és természetellenes bűnt húgával, Dávid lányával. „Két év alatt Amnonnak bőségesen lett volna alkalma a bűnbánatra, de kitartott önző kívánságai mellett.”

Dávid megkísérelte megbüntetni Absolont a tetteiért, amelyekre talán sosem került volna sor, ha Dávid rendesen fegyelmezi, illetve vezeti a családját, úgy, ahogyan Isten elrendelte, hogy egy családfőnek kell tennie. Dávid ezután elszenvedte a fia áruló cselekedeteit, amikor Absolon megkísérelte átvenni a trónt és meggyilkolni a saját apját. Dávidot egyik főtanácsnoka, Akhitófel is elárulta, akit a legrátermettebb és legagyafúrtabb politikai vezetőnek tartottak. Akhitófelről megtudjuk, hogy Bethsabé nagyapja, és ezért érezte szükségét a bosszúnak Dávid szégyentelen cselekedete miatt. Tudván, hogy a cselekedeteit követően nincsen visszaút, Akhitófel önkezével vetett véget életének, amikor rájött, hogy Dávid győzni fog Absolon felett.

Azonban Isten még mindig szerette Dávid királyt, és kegyeltjének hívta, aki a Zsidók 11-ben a hithősök között is szerepel. Mi tartotta ezt a férfit Isten kegyében? Megbánta az összes és valamennyi bűnét, őszintén, nyíltan, teljes szívével és lelkével. Elismerését fejezte ki Isten igazságosságáért, és csakúgy, mint Jób, sosem szitkozódott vagy panaszkodott a bűnös cselekedetei természetes következményei miatt. A menny szereti a bűnöst, aki felvállalja bűnét, és alázatosan Istenhez fordul kegyelemért és bocsánatért.

Cathy Zuver

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése