Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 719. nap
Ezékiás a követek látogatásakor hűtlennek bizonyult
megbízatásához. E kudarcának története mindenki számára fontos tanulságot
hordoz. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk drága fejezeteiről, Isten
irgalmáról és jóságáról, a Megváltó páratlan szeretetéről. Ha szívünk és
gondolatvilágunk telve van Isten szeretetével, akkor nem nehéz elmondani azt,
ami lelkünket betölti. A nagyszerű gondolatok, nemes törekvések, az igazság
világos felismerése, önzetlen célok, kegyesség és szentség utáni vágyakozás
olyan szavakban jut kifejezésre, amelyek feltárják, milyen kincset rejteget
szívünk.
Társainknak, akikkel napról napra együtt vagyunk, szükségük
van segítségünkre és tanácsainkra. Olyan lelki állapotban lehetnek, amikor az
idejében mondott szó maradandóan lelkükbe vésődik. Lehet, hogy holnap
egyesekkel már nem találkozhatunk. Milyen hatással vagyunk útitársainkra?
Az élet minden napja felelősséget rak ránk, amelyet
hordoznunk kell. Szavaink, tetteink naponta benyomásokat keltenek
környezetünkben. Mily fontos, hogy závárt tegyünk szánkra, és gondosan
ügyeljünk lépteinkre! Egyetlen vigyázatlan mozdulat, egyetlen meggondolatlan
lépés és az erős kísértés kavargó hullámai romlásba sodorhatnak valakit. Nem
gyűjthetjük össze azokat a gondolatokat, melyeket elültettünk mások lelkébe. Ha
azok bűnös gondolatok voltak, mozgásba hozzuk velük a körülmények olyan
láncolatát, a gonoszság olyan áradatát, amelyet nem tudunk megállítani.
Másrészt erőt adunk másoknak a jócselekedetekre, ha
példamutatásunkkal segítjük őket helyes elvek kialakításában. Ők azután
ugyanolyan áldásos befolyást árasztanak másokra. Tudtunkon kívüli
befolyásunkkal százaknak és ezreknek nyújtunk segítséget. Krisztus igaz követője
erősíti mindazok jó szándékát, akikkel kapcsolatba kerül. Isten kegyelmének
erejét és tökéletes jellemét mutatja be a bűnt szerető, hitetlen világnak.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
42
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet az első
abból a négyből, amit Ézsaiás Szolgaénekeinek neveznek (Ézs 42:1-9; 49:1-13;
50:4-11; 52:13-53:12). Két dolog tűnik ki számomra ebből az énekből: a Messiás
természete, és az, amit én „Isten kézjegyének” hívok. Ez utóbbi magyarázatára
egy későbbi fejezetig várnunk kell.
Ézsaiás 42. fejezetének
első három versét Máté is idézi (Mt 12:18-21), és ő kifejezetten Jézus
Krisztusra alkalmazza azokat. Ézsaiás ezzel a fejezettel kezdi el a Messiásról,
és az Ő világi küldetéséről egy teljesebb képet adó leírásának kifejtését. A
Messiás Isten szolgája, akiben Isten teljes szívéből gyönyörködik. Ahogy valaki
megfogalmazta: „a Messiás nem csak az Úr embere a feladatra, ő az Úr embere
magának az Úrnak”. Ennyire fog
örvendezni az Atya a Fiúnak. Azt is látjuk, hogy a Messiásra kitöltetik Isten
Lelkének teljessége, ez pedig olyasvalami, amit a Biblia Krisztus esetében
kiemel fogantatásával és keresztségével kapcsolatban is (Lk 1:35, 3:16).
Krisztus igazságot
szolgáltat a nemzeteknek, értsd: az egész világnak (2. és 4. vers), nem csak a
zsidóknak. A 4. versben olvasható „szigetek” gyakori kifejezés a
Földközi-tenger parti (ázsiai, észak-afrikai, európai) országokra, amelyek,
Izraelt leszámítva, mind pogány országok voltak. Ami viszont engem ezekben a
versekben a leginkább megszólít, az a Messiás személyének leírása. Félelmet
támasztó és fenyegetésekkel dobálózó háborús vezető helyett Jézust szelíd és halk
szavú személyként ábrázolja a Biblia. A pusztítás útján járó szörnyű alak
helyett az Úr Jézus jóságos a gyengékkel („a
megrepedt nádszálat nem töri le”), és együttérzéssel fordul a kitaszítottak
és csüggedtek felé: „a füstölgő mécsest nem oltja el”. Ő maga pedig sosem adja fel az
értünk munkálkodást! „Nem alszik ki, és
nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön”. Milyen egy
csodálatos Megmentő!
Mégis, mikor az
ellenségeinkről van szó – az Ő ellenségeiről – „az Úr elindul, mint egy hős, indulatba jön, mint egy harcos, harsányan
kiált” (13. vers) a gonosz és az ő követői ellen. Jézus tehát velünk
gyengéden bánik, míg azokkal, akik az elpusztításunkra törnek, irtózatosan.
Ézsaiás hozzáteszi, hogy Krisztus nem csupán Isten szövetségének a közvetítője
az Ő népe felé, hanem Ő maga a szövetség! És mit tesz értünk a szövetség
megtestesítője? Vakok szemeit nyitja meg, és foglyokat szabadít ki (6-7. vers).
Izrael, ahogyan a próféciából megtudjuk, vak és süket (18-19. vers),
mindazonáltal Krisztus azonosulni tud a „vakokkal” és „sötétben ülőkkel”.
Emeljük tekintetünket
minden nap Jézusra! Ő gyengéden bánik gyengeségeinkkel, és törődik a gyötrelmeinkkel.
Megszabadít minden bajunkból, ha hozzá kiáltunk. Értünk, és az Ő nevének
dicsőségéért teszi meg mindezt (8. vers).
Ron E.
M. Clouzet
100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június
25-július 1.).
Feszültség van aközött,
amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra
gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és
eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel
azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre
méltóak, továbbá vállonveregetést.
Természetesen az
életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett
lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi
egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.”
Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi
az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen,
amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.
A Próféták és
királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát
mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva
annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az
egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy
az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.
Amikor Isten Ezékiásnak
adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy
bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett
dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok,
amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez
olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját
cselekedetünk által.
Összpontosítsunk Isten
leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.
Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése