Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezet 733. nap
A menny megváltási terve oly széles, hogy átfogja az egész
világot. Isten szeretné az élet leheletét lehelni a porba sújtott emberiségbe.
Nem engedi, hogy bárki is csalódjon, aki őszintén sóvárog valami szebb és
nemesebb után, mint amit a világ tud kínálni. Isten állandóan küldi angyalait
azokhoz, akik - miközben a legcsüggesztőbb körülmények között élnek - hittel
imádkoznak azért, hogy náluk erősebb hatalom vegye birtokba őket, szabadulást,
békességet hozón. Isten különböző utakon nyilatkoztatja ki önmagát, és olyan
helyzetet teremt, amely bizalmat ébreszt bennük Krisztus iránt, aki önmagát
adta váltságul mindenkiért, "hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék
el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait" (Zsolt 78:7).
"El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől,
megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól? Igen! - ezt mondja az Úr. A
hőstől is el lehet venni a foglyokat, és az erőszakostól is megmenekülhet a
zsákmánya" (Ézsa 49:24-25). "Meghátrálnak és csúful megszégyenülnek,
akik bálványokban bíznak, akik szobroknak mondják ezt: Ti vagytok az
isteneink!" (Ézsa 42:17).
"Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és
Istenében, az Úrban van a reménysége" (Zsolt 146:5). "Térjetek vissza
a fellegvárba, reménykedő foglyok!" (Zak 9:12).A pogány földeken mindazoknak,
akik szívük mélyén becsületesek, akik "becsületesek" a menny előtt,
"világosság ragyog a sötétben" (Zsolt 112:4). Így szól Isten:
"Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen
ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös
utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el" (Ézsa
42:16)..
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
56
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás hatalmas „Megváltás
Szimfóniájának” a végéhez érkeztünk, melyben a megváltás és az ítélet, az
igazság és a kegyelem, a következmények és a felragyogó remény mind-mind
elválaszthatatlanul összefonódnak: egy összhangzatot alkotnak, melyben a négy
Szolgaének arany hangjegyei kifejezhetetlenül fenségessé teszik ezt a művet.
Az 56-66. fejezetek Isten különleges üzenetét tartalmazzák azon visszatérő száműzöttek számára, akiket Círusz küldött vissza az otthonukba, hogy mindent újrakezdhessenek (44:24-28). Az állandó büntetés alatt megtörve így jellemezhetnénk őket „szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi” (66:2). A visszatérő száműzöttek számára ez volt a nagy várakozás ideje. Nagyon izgatottak lehettek az ígéretek miatt, miszerint a királyság és a templom visszaállíttatik, és egy új hajnal virrad rájuk.
Jahve az 1-8-ig tartó
fejezetekben saját maga vázolja a helyreállított közösség eszményeit: a
királyságot igazságnak és társadalmi felelősségvállalásnak kell jellemeznie;
egy olyan királyság jöhetne létre, mely újra ismeri a szombat nyugalmának
örömeit (3-8. vers) mivel a Szenvedő Szolga előre megígért tetteire
hagyatkoznak. Ő teljes megváltást hoz MINDENKINEK „akik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék
az Úr nevét” (6. vers), beleértve azokat is, akiket korábban kizártak ebből
(például az eunuchok és idegen népek).
Ézsaiásnak azonban fel kellett készítenie Isten népét, hogy egy olyan királyságban éljen, mely már megvan, de még nem jött el. Mielőtt Isten királysága csodálatos valósággá válik, a leendő lakóinak óriási nehézségekkel kell szembenézniük. Az erőfeszítések során, hogy egy biztonságos és életképes közösséget alkossanak Isten irányítása alatt, rengeteg csalódás éri majd őket. A bűn minden szenvedése jelen van nem csak egyéni szinten, de társadalmi szinten is, és elő tudja hozni a csüggedés és meghátrálás kísértését, különösen akkor, amikor majd rájönnek, hogy megint csak nem istenfélő vezetőik vannak. Ézsaiás együtt érez velük: a társadalom vezetőit vak őrállóknak nevezi (10. vers), pásztoroknak, akik ostobák, makacsok, felelőtlenek, gondatlanok és hamis optimizmussal teltek (11, 12. vers).
Ézsaiás üzenete nekünk
szól, akik Jézus első és második eljövetele között élünk. A feszültség, melyet
érzünk, ahogy egyre csak várunk a nagy napra, erőteljesen kifejeződik az oltár
mellett lévő lelkek kétségbeesett kiáltásában: „meddig nem ítélsz még?” (Jel 6:10). Krisztus eljött először, hogy
felállítsa a Királyságát a földön, de figyelmeztetett minket a sok nehézségre,
melyet el kell viselnünk, mielőtt eljön másodszorra, és felállítja az Ő
dicsőséges Királyságát. Addig a földi királyságok és Isten királysága
párhuzamosan léteznek. A feszültség, amit amiatt érzünk, hogy olyan
királyságban élünk, ami itt van már, de még nem jött el, minden percben csak
fokozódik, hiszen a gonosz egyre inkább tért nyer és pusztít; és a földi
vezetők – mind polgári és mind lelki – egyre jobban beleillenek a bibliai
leírásba, miszerint báránybőrbe bújt farkasok.
Nem szabad elcsüggednünk, vagy megengednünk, hogy a szívünk kihűljön mindezek miatt. Összpontosítsunk inkább a szombati nyugalom dicsőséges országára, ahol Isten köszönt majd bennünket, amikor eljön az időnek teljessége!
Aleta Bainbridge
társszolgálatok koordinátora
Sydney és környéke Egyházterület, Ausztrália
102. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezetéhez (július 9-15.).
Áldottnak lenni
egyúttal átok is lehet. Vagy legalább is, azt mondhatjuk, hogy a sok áldással
sok felelősség jár. Vagy, ahogyan Jézus mondta: „valakinek sokat adtak, sokat
követelnek tőle” (Lukács 12:48). Ábrahám és az utódai azért kapták Istentől az
áldást az Ószövetségben, hogy másokat is megáldhassanak.
Talán a te országodban
is van olyan ünnep, amikor egymásnak ajándékokat adtok. Az ajándékozó ünnep
öröme nem csak abból fakad, hogy különböző dolgokat kapunk. Az ajándékozás
öröme abban is rejlik, hogy kapunk, de abban is, hogy adunk. Így működnek Isten
áldásai is. Ha megkapod, és nem folytatod a sort, nem vagy mások áldására,
teljes egészében elszalasztod, illetve elveszíted az áldást.
Ez történt az
izraelitákkal is. Büszkék lettek az Istentől kapott áldásra. Úgy tekintettek
rá, mint olyasvalamire, amit maguknak kell megtartaniuk. Úgy gondolták, ők
jobbak, mint bárki más. Azonban ez nem Isten terve volt – nem ezért áldotta meg
őket. Nem ezért áld meg minket. Bárki, aki válaszol Jézus evangéliumára és mint
Isten fogadott gyermeke, elfogadja a hívást a megváltásra, hihetetlen áldással rendelkezik.
Ezzel az áldással annak felelőssége jár, hogy szolgáljunk mindenkit annak
reményében, hogy ők is válaszolni fognak a jó hírre, amivel mi rendelkezünk.
Mindenkit. Azokat is, akiket szeretünk, és azokat is, akiket nem. A családunkat
és az ellenségünk családját is. Mindenkit. Jézus a mi példánk, a Királyok
Királya, aki eljött erre a földre és megmosta a lábát a tanítványoknak, akik őt
elárulták.
Isten áldása úgy jut
teljes kifejezésre, ha mindenkinek szolgálunk, és mindenki felé nyújtjuk az ő
áldását.
Tommy Poole
segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése