2017. július 15., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 15 - SZOMBAT - Ézsaiás 56

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezet 733. nap

A menny megváltási terve oly széles, hogy átfogja az egész világot. Isten szeretné az élet leheletét lehelni a porba sújtott emberiségbe. Nem engedi, hogy bárki is csalódjon, aki őszintén sóvárog valami szebb és nemesebb után, mint amit a világ tud kínálni. Isten állandóan küldi angyalait azokhoz, akik - miközben a legcsüggesztőbb körülmények között élnek - hittel imádkoznak azért, hogy náluk erősebb hatalom vegye birtokba őket, szabadulást, békességet hozón. Isten különböző utakon nyilatkoztatja ki önmagát, és olyan helyzetet teremt, amely bizalmat ébreszt bennük Krisztus iránt, aki önmagát adta váltságul mindenkiért, "hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait" (Zsolt 78:7).

"El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől, megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól? Igen! - ezt mondja az Úr. A hőstől is el lehet venni a foglyokat, és az erőszakostól is megmenekülhet a zsákmánya" (Ézsa 49:24-25). "Meghátrálnak és csúful megszégyenülnek, akik bálványokban bíznak, akik szobroknak mondják ezt: Ti vagytok az isteneink!" (Ézsa 42:17).

"Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége" (Zsolt 146:5). "Térjetek vissza a fellegvárba, reménykedő foglyok!" (Zak 9:12).A pogány földeken mindazoknak, akik szívük mélyén becsületesek, akik "becsületesek" a menny előtt, "világosság ragyog a sötétben" (Zsolt 112:4). Így szól Isten: "Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el" (Ézsa 42:16)..

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 56

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ézsaiás hatalmas „Megváltás Szimfóniájának” a végéhez érkeztünk, melyben a megváltás és az ítélet, az igazság és a kegyelem, a következmények és a felragyogó remény mind-mind elválaszthatatlanul összefonódnak: egy összhangzatot alkotnak, melyben a négy Szolgaének arany hangjegyei kifejezhetetlenül fenségessé teszik ezt a művet.

Az 56-66. fejezetek Isten különleges üzenetét tartalmazzák azon visszatérő száműzöttek számára, akiket Círusz küldött vissza az otthonukba, hogy mindent újrakezdhessenek (44:24-28). Az állandó büntetés alatt megtörve így jellemezhetnénk őket „szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi” (66:2). A visszatérő száműzöttek számára ez volt a nagy várakozás ideje. Nagyon izgatottak lehettek az ígéretek miatt, miszerint a királyság és a templom visszaállíttatik, és egy új hajnal virrad rájuk.

Jahve az 1-8-ig tartó fejezetekben saját maga vázolja a helyreállított közösség eszményeit: a királyságot igazságnak és társadalmi felelősségvállalásnak kell jellemeznie; egy olyan királyság jöhetne létre, mely újra ismeri a szombat nyugalmának örömeit (3-8. vers) mivel a Szenvedő Szolga előre megígért tetteire hagyatkoznak. Ő teljes megváltást hoz MINDENKINEK „akik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét” (6. vers), beleértve azokat is, akiket korábban kizártak ebből (például az eunuchok és idegen népek).

Ézsaiásnak azonban fel kellett készítenie Isten népét, hogy egy olyan királyságban éljen, mely már megvan, de még nem jött el. Mielőtt Isten királysága csodálatos valósággá válik, a leendő lakóinak óriási nehézségekkel kell szembenézniük.  Az erőfeszítések során, hogy egy biztonságos és életképes közösséget alkossanak Isten irányítása alatt, rengeteg csalódás éri majd őket. A bűn minden szenvedése jelen van nem csak egyéni szinten, de társadalmi szinten is, és elő tudja hozni a csüggedés és meghátrálás kísértését, különösen akkor, amikor majd rájönnek, hogy megint csak nem istenfélő vezetőik vannak. Ézsaiás együtt érez velük: a társadalom vezetőit vak őrállóknak nevezi (10. vers), pásztoroknak, akik ostobák, makacsok, felelőtlenek, gondatlanok és hamis optimizmussal teltek (11, 12. vers).

Ézsaiás üzenete nekünk szól, akik Jézus első és második eljövetele között élünk. A feszültség, melyet érzünk, ahogy egyre csak várunk a nagy napra, erőteljesen kifejeződik az oltár mellett lévő lelkek kétségbeesett kiáltásában: „meddig nem ítélsz még?” (Jel 6:10). Krisztus eljött először, hogy felállítsa a Királyságát a földön, de figyelmeztetett minket a sok nehézségre, melyet el kell viselnünk, mielőtt eljön másodszorra, és felállítja az Ő dicsőséges Királyságát. Addig a földi királyságok és Isten királysága párhuzamosan léteznek. A feszültség, amit amiatt érzünk, hogy olyan királyságban élünk, ami itt van már, de még nem jött el, minden percben csak fokozódik, hiszen a gonosz egyre inkább tért nyer és pusztít; és a földi vezetők – mind polgári és mind lelki – egyre jobban beleillenek a bibliai leírásba, miszerint báránybőrbe bújt farkasok.

Nem szabad elcsüggednünk, vagy megengednünk, hogy a szívünk kihűljön mindezek miatt. Összpontosítsunk inkább a szombati nyugalom dicsőséges országára, ahol Isten köszönt majd bennünket, amikor eljön az időnek teljessége!

Aleta Bainbridge
társszolgálatok koordinátora
Sydney és környéke Egyházterület, Ausztrália

102. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezetéhez (július 9-15.).

Áldottnak lenni egyúttal átok is lehet. Vagy legalább is, azt mondhatjuk, hogy a sok áldással sok felelősség jár. Vagy, ahogyan Jézus mondta: „valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle” (Lukács 12:48). Ábrahám és az utódai azért kapták Istentől az áldást az Ószövetségben, hogy másokat is megáldhassanak.

Talán a te országodban is van olyan ünnep, amikor egymásnak ajándékokat adtok. Az ajándékozó ünnep öröme nem csak abból fakad, hogy különböző dolgokat kapunk. Az ajándékozás öröme abban is rejlik, hogy kapunk, de abban is, hogy adunk. Így működnek Isten áldásai is. Ha megkapod, és nem folytatod a sort, nem vagy mások áldására, teljes egészében elszalasztod, illetve elveszíted az áldást.

Ez történt az izraelitákkal is. Büszkék lettek az Istentől kapott áldásra. Úgy tekintettek rá, mint olyasvalamire, amit maguknak kell megtartaniuk. Úgy gondolták, ők jobbak, mint bárki más. Azonban ez nem Isten terve volt – nem ezért áldotta meg őket. Nem ezért áld meg minket. Bárki, aki válaszol Jézus evangéliumára és mint Isten fogadott gyermeke, elfogadja a hívást a megváltásra, hihetetlen áldással rendelkezik. Ezzel az áldással annak felelőssége jár, hogy szolgáljunk mindenkit annak reményében, hogy ők is válaszolni fognak a jó hírre, amivel mi rendelkezünk. Mindenkit. Azokat is, akiket szeretünk, és azokat is, akiket nem. A családunkat és az ellenségünk családját is. Mindenkit. Jézus a mi példánk, a Királyok Királya, aki eljött erre a földre és megmosta a lábát a tanítványoknak, akik őt elárulták.

Isten áldása úgy jut teljes kifejezésre, ha mindenkinek szolgálunk, és mindenki felé nyújtjuk az ő áldását.
  
Tommy Poole
segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése