Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 30. fejezet 722. nap
A tisztek a város kapuin kívül tanácskoztak, de azok is
hallhatták, akik a falon őrködtek. Amikor az asszír király képviselői hangosan
sürgették Júda főembereit javaslataik elfogadására, a főemberek kérték őket,
hogy inkább szír, mint zsidó nyelven beszéljenek, hogy a falon levők ne tudják
meg, miről folyik a tárgyalás. Rabsaké gúnyolódott ezen a javaslaton és még
jobban felemelve hangját, továbbra is héberül beszélt. Ezt mondta:
"Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának
az üzenetét! Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket
Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni benneteket! És ne hagyjátok, hogy Ezékiás
így biztasson benneteket az Úrral: Bizonyosan megment bennünket az Úr, és nem
kerül ez a város Asszíria királyának kezébe!
Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt üzeni Asszíria királya:
Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga
szőlőtőkéjéről és fügefájáról ehetik, és mindenki a maga kútjának a vizét
ihatja, amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez
hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre.
Mert félrevezet benneteket Ezékiás, amikor ezt mondja: Az
Úr megment bennünket! Vajon más népek istenei meg tudták-e menteni országukat
Asszíria királyának a kezéből?... Hol vannak Szefarvaim istenei? Megmentették-e
Samáriát az én kezemből? Ezeknek az országoknak valamennyi istene közül melyik
tudta megmenteni országát az én kezemből? Hát az Úr megmentheti-e kezemből
Jeruzsálemet?" (Ézsa 36:13-20.)
Júda fiai "nem válaszoltak... egy szót sem" e
gúnyolódásokra. A tárgyalás véget ért. A zsidók képviselői visszatértek
Ezékiáshoz "megszaggatott ruhában, és jelentették neki a kincstárnok
beszédét" (Ézsa 36:21-22). Amikor a király meghallotta az istenkáromló
kihívást, "megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, és bement az Úr
házába" (2Kir 19:1).
A király elküldte követét Ézsaiáshoz, hogy közölje vele,
mivel végződött a tárgyalás. "Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a
napja ez a nap - üzente a király... Talán meghallja Istened, az Úr a
kincstárnok minden szavát, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza
az élő Istent, és talán megbünteti Istened, az Úr azokért a szavakért,
amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért!" (2Kir 19:3-4)
"Ekkor Ezékiás király meg Ézsaiás próféta, Ámoc fia
imádkozott, és segítségért kiáltott az ég felé" (2Krón 32:20).
Isten meghallgatta szolgái imáját. Ézsaiással ezt üzente
Ezékiásnak: "Így szól az Úr: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket
hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír királynak a szolgái. Ímé én
olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába. Saját
országában pedig kard által ejtem el" (2Kir 19:6-7).
Asszíria képviselői, miután elváltak Júda főembereitől,
királyukkal léptek közvetlenül érintkezésbe, aki az egyiptomiak közeledésére
ügyelő hadosztállyal volt. Amikor Szanhérib meghallotta a jelentést, leveleket
írt, "amelyekben gyalázta Izráel Istenét, az Urat, és ilyeneket mondott
róla: Ahogyan a többi országokban a népek istenei nem mentették meg népüket a
kezemből, ugyanúgy Ezékiás Istene sem menti meg népét a kezemből" (2Krón
32:17).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
45
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet annyira
tartalmas, hogy nehéz is röviden összefoglalni mondanivalóját.
Először is, a
szakaszban újra ott szerepel Círusz király. Amikor az evangélisták Ézsaiás
44:26-45:1 verseit idézik, egyszerűen lenyűgözik a közönséget, ahogy elmesélik
a babiloni hódítást és elmondják, hogyan jósolta meg mindezt Ézsaiás 150 évvel
korábban. A hódító neve, a királyok és városok leigázása, a folyó kiszáradása,
a tény, hogy a kapuk nyitva maradtak; valamint a rendelet Jeruzsálem és a
Templom újjáépítéséről, mind itt található ezekben a versekben.
A történet Círusz saját
szemszögéből – mely a Círusz-hengeren, a British Múzeumban található – elmondja
Babilon harc nélküli bevételét, és azt is, hogy a foglyokat szabadon engedték,
hogy a saját földjeiken azt imádhassanak, akit csak akarnak. A görög
történetíró, Hérodotosz további részleteket árul el: miközben Círusz
felállította az ostromgyűrűt Babilon körül, a király kedvenc lova megfulladt az
Eufrátesz folyóban. Feldühödve a folyóra, megparancsolta az embereinek, hogy
ássanak elvezető csatornákat a folyótól, hogy az kiszáradjon. Az Eufrátesz
folyó a város falai alatt végigfutott a városon keresztül, így mikor a vízszint
eléggé lecsökkent, Círusz serege be tudott vonulni a városba a folyómederben és
kinyitotta a város kapuit. Azon az estén Babilon királya elesett (Dán 5:30).
Nagyon sok liberális
gondolkodásút tudós azt mondja, hogy Ézsaiás 40-66 fejezeteket nem Ézsaiás
próféta írta, hanem egy „második” Ézsaiás. A legfőbb okok, amelyek miatt ezt
állítják: Círusz említése még a születése előtt, a prófécia részletessége, és a
rengeteg helyszín említése a szövegben a babiloni fogság és visszatérés idejéről.
Emiatt vetették fel a tudósok, hogy Ézsaiás könyvének ez a része két századdal
később íródott, az események után, és nem jóval előtte.
Ézsaiás
szerzőségét azonban szilárd érvek
támasztják alá, és ezek közül az egyik az a fontos tény, miszerint János
apostol Ézsaiás könyvének 6. és 53. fejezetéből úgy idéz, mint egy szerző
művéből (lásd Jn 12:38-41-ben). Ézsaiás könyvét megtalálták a Holt-tengeri
tekercsek között is, melyeket 150 évvel Krisztus születése előtt másoltak le,
és 1947-ben találtak meg. Ezekben a tekercsekben sem találjuk nyomát különálló
könyveknek, vagy több szerzőnek, mint ahogy a tudósok állítják.
Van még egy fontos téma
ebben a fejezetben. A 11. és 12. versekben Isten két rendíthetetlen
bizonyítékot ad isteni mivoltáról és tulajdonságairól: az egyik ilyen
bizonyíték, hogy ismeri a jövőt, a másik, hogy ő az univerzum teremtője. Ezt a
másodikat, melyet oly gyakran megtalálunk ezekben a fejezetekben, elneveztem
„Isten aláírásának.” Isten aláírásának három eleme van: 1) Ő teremtette a mennyet;
2) Ő teremtette a földet; 3) Ő teremtette az embereket, hogy népesítsék be a
Földet. Ez mind hatszor van megemlítve Ézsaiás könyvének ebben a részében
(42:5; 44:24; 45:12, 18; 51:13, 16). A 45. fejezetben kétszer is! „Én alkotám a földet, és az embert rajta én
teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám
elő” (12. vers).
Az egyik legmélyebb
tapasztalatom az elmúlt néhány évben az volt, hogy oly sok mindent tanultam a
kozmológiáról és Isten nagyságáról. A világegyetem precizitása, szintúgy mint a
mi földünké, melyen élünk, sőt még a saját biológiai felépítésünk is csodálatos
bizonyítéka, hogy egy Isten létezik, és csak Neki, egyedül Neki van hatalma,
hogy ilyen pompás dolgokat teremtsen. Dicsőítsük az Ő nevét! Ő a Teremtő!
Ron E. M. Clouzet
101. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 30. fejezetéhez (július 2-8.).
„Semmi sem lelkesít
jobban a hitre, mint a hit gyakorlása.” A hit egy nagyon szép gondolat, amiről
beszélgethetünk, szebb még annál is, ha valaki egy életen keresztül gyakorol
valamilyen cselekedetet. Sajnos, ahhoz, hogy a hitet használjuk, ki kell bírnunk
valamilyen megpróbáltatást az életünkben. Bár nincs hiány az élet kihívásaiból,
remélhetőleg sosem kell ugyanolyan kihívással szembenézned majd, mint
amilyennel e fejezet szerint Ezékiás királynak kellett egykor. Júda a
megsemmisülés rémével néz szembe, az fenyegeti, hogy egy ellenséges, hatalmas
nemzet rohanja le, amely már más országokat is elpusztított.
Bármilyen
megpróbáltatás mellett természetes megkérdeznünk Istent, hogy segíteni fog-e.
Bizonyára csábító volt Ezékiásnak azon tűnődni, hogy „Vajon meg fog Isten
segíteni bennünket? Vajon beváltja Isten a hozzá fűzött reményt?” A fejezet
teljes története tartalmaz egy zengő „Igen!”-t. Ezékiással ellentétben nekünk
megvan az az előnyünk, hogy minden megpróbáltatásra a kereszt fényében
nézhetünk. Tudjuk, hogy bármilyen megpróbáltatás ér is bennünket, Jézus már
legyőzte az ellenséget.
A korai keresztény író,
Pál szavait visszaadva, semmi, még a halál sem választhat el minket Jézustól.
Ez az a hit, amiről beszélhetünk, és ami alapján cselekedhetünk a nehéz
helyzetekben is. Bízhatunk abban, hogy Isten szeretete erősebb bármilyen
gyötrelemnél, amit ebben az életben elszenvedhetünk. Végül Jézus
győzedelmeskedik, és mi is győzedelmesnek számítunk a benne való hit által.
Tommy Poole
segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése