Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezet 735. nap
32.
Manasse és Jósiás
Júda országa, amely Ezékiás egész idejében virágzó volt,
Manassé gonosz uralkodásának hosszú évei alatt újra mélyre süllyedt. A
pogányság újjáéledt, és sok embert bálványimádásba vitt. "Manassé
tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit, és még gonoszabb dolgokat
követtek el, mint azok a népek, amelyeket kipusztított az Úr Izráel fiai
elől" (2Krón 33:9). Az előbbi nemzedékek dicsőséges világossága után a
babona és tévelygés sötétsége következett. Súlyos bűnök támadtak, a zsarnokság,
sanyargatás, minden jónak gyűlölete burjánzott. Elveszett a jogosság, győzött
az erőszak.
De ezekben a veszedelmes időkben is voltak Istennek és az
igazságnak bizonyságtevői. Ezékiás uralkodása idején a Júdát ért nehéz próbák
sok embert szilárd jelleművé alakítottak. Ez a jellem most védőbástyaként állt
az elharapódzó gonoszság ellen. Az igazság és jogosság melletti
bizonyságtevésük felkeltette Manassé és hatalmon levő társai haragját, akik a
mindent rosszalló hang elnémításával akarták állandósítani gaztetteiket.
"Manassé nagyon sok ártatlan vért is ontott, amivel megtöltötte
Jeruzsálemet egyik végétől a másikig..." (2Kir 21:16).
Ézsaiás az elsők között vesztette el életét. Több mint fél
évszázadig állt Júda előtt Jahve követeként. "Mások megszégyenítések és
megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is.
Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és
kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok,
akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban
és a föld szakadékaiban" (Zsid 11:36-38).
Isten különleges dorgáló és ítéletet hirdető üzenettel
bízott meg egyeseket azok közül, akik Manassé uralkodása alatt üldözést
szenvedtek. A próféták kijelentették, hogy Júda királya "...ilyen utálatos
dolgokat követett el, gonoszabbakat mindazoknál, amiket előtte
elkövettek". Gonoszsága miatt országa válsághoz közeledett. A lakosságot
nemsokára fogságba vitték Babilonba, hogy ott "...ellenségének a prédája
és martaléka" legyen (2Kir 21:11, 14). Az Úr azonban nem hagyja magukra
azokat, akik az idegen országban Uruknak vallják meg Őt. Lehet, hogy súlyos
szenvedés vár rájuk, de Isten megszabadítja őket az általa megszabott időben és
módon. Akik bizalmukat teljesen belé vetik, biztos menedéket találnak.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
57
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Lehet-e annál nagyobb
vigasz azok számára, akiknek a szeretteit elragadta a nagy ellenség, a halál,
mint az, amit a fejezet 1. és 2. versében találunk? A halál soha nem
véletlenszerűen válogat. A világmindenség fejedelme mindenkor teljes
uralmat gyakorol az élet és a halál felett: „Mindennek
rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a
születésnek és ideje a meghalásnak…” (Préd 3:1) Mi több, Isten gyermekei
soha nem egyedül halnak meg, és haláluk soha nem értelmetlen. A megfelelő időben Isten maga jön el, és
ragadja magához őket, hogy megvédje őket valami
ismeretlen gonosztól; valami olyantól, ami már több lenne annál, mint amit el
tudnának viselni. Kiveszi őket a világ „most, de még ne” bűnnel, szenvedéssel
és vívódással teli uralmából. Mint teremtőjük és megváltójuk
szorosan tartja őket, és visszaveszi az élet leheletét tőlük, amit
születésükkor kaptak. Békésen alszanak addig a napig, míg Uruk az ég felhőiben
meg nem érkezik, és fel nem ébreszti őket, hogy bevezesse őket a régen várt
mennyei országba. Micsoda reménység! Micsoda vigasz ez Isten népe számára!
Mennyire más a halál
megtapasztalása azok számára, akik elutasítják Istent! A 3-13. versek
bemutatják, hogy azok, akik elutasítják Istent, szándékosan dacolnak ellene.
Életüket büszkeség és erőszak jellemzi. Nyugtalanok és egyre erkölcstelenebbek,
kegyetlenebbek lesznek. Nem törődnek azzal, hogy a viselkedésük hogyan hat a
gyermekeikre és a következő generációkra (5. vers) Mai értelmezésben úgy tűnik,
hogy sokan felmásznak a ranglétra tetejére (magas és felemelkedett hegyen, 7.
vers) és világi elismerést kapnak, de eközben érzelmileg kiégettnek,
kétségbeesettnek és Isten és ember által elhagyatottnak érzik magukat (10-13. vers).
Az ilyen életutak elkerülhetetlenül a kétségbeesés felé vezetnek, majd végül
egy Isten nélküli sír sötét magányába (9. vers).
Ezzel ellentétben Isten
népének életét a bűnbánat és az alázat jellemzi, olyan tulajdonságok, melyek a
gyógyuláshoz és a teljes élethez szükségesek. A bűnbánat megnyitja az utat a
megigazulás felé, az alázat pedig a megszentelődés felé. Az ilyen
tulajdonságokkal rendelkező embereket Jézus a Hegyi Beszédben „boldogoknak”
hívja, és a mennyei királyság polgárainak, igazaknak nevezi őket. A „magasságos és felséges, akié a mindenség”
lealacsonyodik, hogy ily módon együtt lakjon az emberrel (15. vers). Az Úr
megeleveníti őket, utat készít előttük és az akadályt elgördíti az ösvényeikről
(14. vers). Meggyógyítja, megvigasztalja őket, és a jelen ítéleten keresztül
vezeti őket a célállomásra, Isten királyságába (18. vers).
Az „igazak” nem csupán
a halál pillanatában találnak megnyugvást. A Szenvedő Szolga a békesség
szövetségét adja nekik, melyet soha nem von vissza (54:10-13). Gyermekei a
békének és hálaadásnak olyan légkörében élnek, amit a világ nem nyújthat, és
nem is ért meg.
Felfoghatatlannak
tűnik, hogy bármely gondolkodó személy Isten országán kívüli életet válasszon.
De a bűn meg tudja változtatni az ember gondolkodását, és sajnos meg is teszi.
Aleta Bainbridge
103. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezetéhez (július 16-22.).
Júda királyainak
története igazán ösztönző lehet a szülők számára – ugyanakkor elkedvetlenítő is,
hiszen a földbe döngöli az összes tankönyvet, ami a jó szülői készségekről
szól. A királyság utolsó évtizedei cikcakkban ingadoztak a jó és rossz királyok
közt. Akház gonosz volt, mégis ő volt az apja Ezékiásnak, aki egyike a
legjobbaknak. Ellenbben, Ezékiás volt az apja Manassénak, aki a legrosszabb
volt Júda királyai közül, és akinek a bűnei miatt Júda száműzetésbe került
(2Királyok 24:3–4).
A saját
számkivetettségében azonban Manassé végre hallgatott a prófétai dorgálásra.
Megbánta bűneit, és amikor az Úr visszaállította őt a trónra, megkísérelte
helyrehozni a korai éveiben tett gonoszságokat. Ez azonban nem segített a fián,
Ámonon. És mégis, a gonosz Ámon volt az édesapja a jó Józsiásnak, Júda egyik
legjobb királyának. A lajstrom szédítő: Akház (gonosz), Ezékiás (jó), Manassé
(gonosz, majd jó), Ámon (gonosz), Józsiás (jó).
Kifizetődik-e, ha
valakinek jó szülei vannak? Szeretnénk azt hinni, hogy így van. Azonban, ha
valamilyen tragikus és ördögi terv folytán a gyermekeink letérnek a helyes
útról, emlékeznünk kell rá, hogy Isten megbocsát. „Nincsen azért immár semmi
kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Amennyiben
pedig Isten kegyelméből a gyermekeink jók, hűségesek és szent életűek lesznek,
Istené a dicsőség. Ahogy Pál írta a Korinthusbeliekhez: „Mert kicsoda
különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy
kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7)
Alden Thompson
Walla Walla University USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése