Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezet 737. nap
Habakuk bízott abban, hogy Isten szándéka népével ebben a
rettenetes büntetésben is valahogyan teljesülni fog. Alázatosan hajol meg Jahve
kinyilatkoztatott akarata előtt. "Uram, ősidőktől fogva te vagy az én
szent Istenem" - kiáltott fel! Hitével túllátott a közvetlen jövő ijesztő
kilátásain. Megragadva a drága ígéreteket, amelyek Istennek benne bízó
gyermekei iránti szeretetéről tanúskodtak, hozzátette: "Nem fogunk meghalni!"
(Hab 1:12). Hitének megvallásával letette ügyét és minden hívő zsidó ügyét a
könyörületes Isten kezébe.
Habakuk nemcsak ezt az egy tapasztalatot szerezte szilárd
hitének gyakorlása közben. Egy alkalommal a jövőről elgondolkozva ezt mondta:
"Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól
hozzám és mit felel panaszomra." Az Úr irgalmasan válaszolt: "Írd le
ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! Mert ez a
kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal
meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. Az
elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él"
(Hab 2:1-4).
Az a hit, amely erőt adott Habakuknak, valamint minden szentnek
és igaznak is a súlyos próba idején, ma is élteti Isten népét. A legsötétebb
órákban, a legijesztőbb körülmények között is bízhat a keresztény hívő a minden
fény és hatalom Forrásában. Nap mint nap megújulhat reménye és bátorsága
Istenbe vetett hite által. "...az igaz ember a hite által él." Isten
szolgálatában nem kell sem csüggedni, sem bizonytalankodni, sem félni! Az Úr
nemcsak valóra váltja a benne bízók legdrágább reményeit, hanem annál többet
tesz. Megadja azt a bölcsességet, amelyre különböző helyzetekben szükség van.
Pál apostol ékesen tesz bizonyságot arról, hogy Isten
milyen túláradóan gondoskodik minden megkísértett lélekről. Isten így
bátorította: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által
ér célhoz." Isten megpróbált szolgája hálával és bizalommal mondta erre:
"Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus
ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben,
bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert
amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12:9-10).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
60
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mint lenyűgöző napfelkelte,
új nap virrad majd Isten megváltott népére a szörnyű sötétség éjszakája után. A
babilóniai fogság idején Isten kiválasztott népeként a legsötétebb
tapasztalatokat élik át. Úgy fogják érezni, Isten teljesen magukra hagyta őket
(15. vers). Más népektől megvetettek lesznek, mintha sűrű, fekete halotti lepel
borítaná őket. Sok évvel azelőtt, hogy ez a tragédia végül bekövetkezett volna,
Isten küldött népének egy üzenetet, amely fényt jelent nekik az alagút végén.
Milyen kegyelmes a mi Istenünk, hogy ezt tette!
Az előző fejezetekben
láthattuk Isten ígéretét, hogy megmentőt küld Czírus perzsa király személyében,
aki kiszabadítja őket a fizikai fogságból. S ami messze sokkal fontosabb,
megígéri, hogy a rég várt Messiás kiszabadítja őket az erkölcsi rabságból, a
lelki sötétségből és keserűségből, a vakságból, a lázadásból és a
bálványimádásból. A szenvedő szolga helyreállítja megszakadt kapcsolatukat
Istennel. Jahve valóban föléjük terjeszti dicsősége gyógyító szárnyait.
És nem kizárólag
föléjük! A teremtés kezdetén, amikor még sötétség borította a földet, Isten
parancsára: „Legyen világosság!”egy
új világ kezdett kialakulni. Így a Messiás megváltó munkája utat készít az „új
ég, és új föld” ígérete beteljesedésének.
Isten birodalmának alapjai letétetnek.
Az új birodalom
szívdobbanása Isten dicsőítése lesz. Isten kifejezi reményét, hogy a visszatérő
maradék végül az Ő álma szerint fog élni, elismerve, hogy a világ az Övé.
Ézsaiás bemutatja a bővölködő életet, ami annak eredménye, hogy Isten által
vezetett és az Ő szeretetének engedelmeskedő népként élnek. A gazdagság és jólét, egészség és öröm ideje
lesz ez. Olyan meggyőző erővel fog hatni, hogy a nemzetek és uralkodók,
valamint a hűtlen családtagok is Sionba özönlenek Istenüket, az Urat, Izrael
egyetlenét dicsőíteni. Jeruzsálem a béke
és tisztelet, az igazság és igazságosság városa lesz. Egy város, melynek „kapui éjjel és nappal be nem zároltatnak” (11.,
13. vers). Megszűnik a bánat és az
elidegenedés (21., 15. vers). Napra és Holdra sem lesz szükség, mert Isten lesz
örökre a világosságuk, és örökkévaló dicsőségük (19. vers). Az egész
világegyetem az Ő birodalma lesz.
Ez a látomás
egyértelművé teszi, hogy semmilyen emberi mulasztás nem állhatja útját Isten
végső céljának a bolygó és az univerzum sorsával kapcsolatban. Minden egyén,
vagy közösség, aki elfogadja Isten megváltását, a sötétségből Isten hajnalának
világosságába lép. Számukra Isten országa már elérkezett! (1. vers). A
Jézus által megígért „bővölködő” életet fogják élni (Jn 10:10). A „világ világossága”
lakozik majd bennünk, és „fel fognak
kelni és fénysugárként világítani a sötét világban” (Mt 5:14-15). Az Ő
dicsőségét jelző növény vesszőszálai lesznek (21. vers).
E felől semmi kétség.
Olyan biztosan, ahogy a nagy „Vagyok” létezik, be fog következni, de „a maga
idejében” (22b v.).
Aleta
Bainbridge
103. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezetéhez (július 16-22.).
Júda királyainak
története igazán ösztönző lehet a szülők számára – ugyanakkor elkedvetlenítő
is, hiszen a földbe döngöli az összes tankönyvet, ami a jó szülői készségekről
szól. A királyság utolsó évtizedei cikcakkban ingadoztak a jó és rossz királyok
közt. Akház gonosz volt, mégis ő volt az apja Ezékiásnak, aki egyike a
legjobbaknak. Ellenbben, Ezékiás volt az apja Manassénak, aki a legrosszabb
volt Júda királyai közül, és akinek a bűnei miatt Júda száműzetésbe került
(2Királyok 24:3–4).
A saját számkivetettségében
azonban Manassé végre hallgatott a prófétai dorgálásra. Megbánta bűneit, és
amikor az Úr visszaállította őt a trónra, megkísérelte helyrehozni a korai
éveiben tett gonoszságokat. Ez azonban nem segített a fián, Ámonon. És mégis, a
gonosz Ámon volt az édesapja a jó Józsiásnak, Júda egyik legjobb királyának. A
lajstrom szédítő: Akház (gonosz), Ezékiás (jó), Manassé (gonosz, majd jó), Ámon
(gonosz), Józsiás (jó).
Kifizetődik-e, ha
valakinek jó szülei vannak? Szeretnénk azt hinni, hogy így van. Azonban, ha
valamilyen tragikus és ördögi terv folytán a gyermekeink letérnek a helyes
útról, emlékeznünk kell rá, hogy Isten megbocsát. „Nincsen azért immár semmi
kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Amennyiben
pedig Isten kegyelméből a gyermekeink jók, hűségesek és szent életűek lesznek,
Istené a dicsőség. Ahogy Pál írta a Korinthusbeliekhez: „Mert kicsoda
különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy
kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7)
Alden Thompson
Walla Walla University USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése