Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 30. fejezet 726. nap
Náhum próféta Ninive bűnözői ellen emelt vádjában így
kiáltott:
"Jaj a vérontó
városnak!
Csupa hazugsággal és
rablással van tele,
nincs vége a
zsákmányszerzésnek.
Hangzik az
ostorcsattogás
és a kerékdübörgés,
lovak dobognak,
harcikocsik robognak,
lovak ágaskodnak,
kardok ragyognak,
dárdák villognak,
tömérdek a sebesült...
Én most rád támadok
- így szól a Seregek
Ura - " (Náh 3:1-3, 5).
A végtelen Isten most is tévedhetetlen pontossággal tartja
számon a népek dolgait. Ameddig kegyelmét kínálva bűnbánatra szólít, a
számvetést nem zárja le, de amikor az ember túllépi a menny által szabott
határt, akkor Isten megmutatja haragját. A számadás lezárul. Isten türelme véget
ér. Nem véd már a kegyelem.
"Türelmes az Úr, de nagy a hatalma; nem hagy az Úr
büntetés nélkül. Förgetegben és forgószélben visz az útja, felhő a lépteinek
pora. Megdorgálja a tengert, és kiszárítja, a folyamokat mind kiapasztja... A
hegyek megrendülnek előtte, és a halmok remegnek. Tekintetétől megindul a föld,
a földkerekség és minden lakója. Ha megharagszik, ki állhat meg előtte, izzó
haragjának ki állhat ellene? Lángoló haragja árad, mint a tűz, még a sziklák is
szétporladnak tőle" (Náh 1:3-6).
Ezért Ninivéből, "a vigadozó városból, amely
biztonságban élt, és ezt gondolta magában: Nincs több olyan, mint én!" -
pusztaság lett; "dúlás, pusztulás, felfordulás... az oroszlánok tanyája,
az oroszlánkölykök barlangja, ahová járni szokott az anyaoroszlán meg a kölyke,
és senki sem merte fölriasztani" (Sof 2:15; Náh 2:11-12).
Sofóniás előre látta a gőgös Asszíria megalázását, és így
prófétált Ninivéről: "Csordákban lepi majd el mindenféle állat. Pelikán és
bagoly is tanyázik az oszlopokon, hangosan rikoltoz az ablakokban. Omladék
borítja a küszöböket, leválik a cédrusburkolat" (Sof 2:14).
Nagy volt az asszír birodalom dicsősége; de nagy volt
bukása is. Ezékiel próféta folytatta a pompás cédrusfáról szóló példázatát, és
félreérthetetlenül megjövendölte, hogy Asszíria elpusztul gőgje és
kegyetlensége miatt. Így hangzik kinyilatkoztatása:
"Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: ...teteje
fölnyúlt a sűrű felhők közé, felfuvalkodott, mert magasra nőtt, a népek urának
kezébe adtam: tegyen vele, amit akar. Bűne miatt taszítottam el. Kivágták az
idegenek, ledöntötték a legkegyetlenebb népek. A hegyekre és a völgyekbe
hullottak lombos ágai, hajtásai összetörve estek a földre, a patakmedrekbe.
Árnyékából pedig elvonult a föld összes népe, és ott hagyta. Ledőlt törzsére rátelepedett
minden égi madár, hajtásain ott tanyázott minden mezei vad. Azért ne nőjön túl
magasra egy fa sem a víz mellett... Így szól az én Uram, az Úr: Amikor leszállt
a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit... Zuhanásának
hangjával megrendítettem a népeket" (Ez 31:10-16).
Asszíria gőgje és bukása legyen intő példa az idők végéig!
Isten ezt kérdezi ma a föld népeitől, akik dölyfösen és kevélyen felsorakoznak
ellene: "Kihez hasonlítasz dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Le kell
szállnod Éden fáival együtt a föld mélyébe..." (Ez 31:18)
"Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a
hozzá folyamodókra. De elsöprő áradattal vet véget ellenfeleinek" (Náh
1:7-8). Elpusztítja mindazokat, akik a magasságos Isten fölé akarják emelni
magukat.
"...Letűnik Asszíria gőgös uralma, vége lesz Egyiptom
hatalmának" (Zak 10:11). Ez nemcsak azokra a népekre vonatkozik, amelyek
az ókorban sorakoztak fel Isten ellen, hanem ma is érvényes azokra, akik
elmulasztják végrehajtani Isten szándékát. Az utolsó ítéletkor, amikor a föld
igazságos Bírája "rostálja a népeket" (Ézsa 30:28), és azok, akik
megőrizték az igazságot, beléphetnek Isten városába, a menny boltozata
visszhangzik a megváltottak győzelmes énekétől. "Úgy fogtok énekelni, mint
az ünnepszentelés éjjelén - mondja a próféta -, szívetek pedig úgy örül, mint a
zarándok, aki fuvolaszó mellett megy az Úr hegyére, Izráel Kősziklájához.
Fölmorajlik az Úr fenséges szava... Megretten Asszíria az Úr szavától. Bottal
veri meg. Valahányszor lesújt a büntető vessző, amellyel veri az Úr, dob és
citera szól, míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene" (Ézsa 30:29-32).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
49
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Bár a szöveg szerint: „Szolgám vagy, ó, Izráel.” (3. vers), a
szolga ebben a fejezetben valójában Jézus, a Messiás. A 6. versben Isten
Jézusnak mondja: „Kevés az, hogy szolgám
légy..., a népeknek is világosságul adlak, hogy szabadításom a föld végéig
terjedjen.” Ez a fejezet újabb „szolgaének”, amely Jézusra és az Ő messiási
szolgálatára utal.
A fejezet panasszal
kezdődik: „Hiába fáradoztam, hasztalan
fecséreltem el erőmet a semmire” (4. vers). Isten tehát biztosítja Jézust,
hogy nem csupán Izrael megváltása szerepel tervében, hanem a Messiás az egész
világ megmentésének eszköze lesz (6-9. vers). Ahogy Izrael is megszabadul egy
nap fogva tartóitól, az egész világ megszabadul majd sátántól és a bűn
hatalmától.
A bűntől és haláltól
Jézus által való szabadulás jó híre hegyeken, országutakon messzire fog
terjedni, még Szín földjéről is jönnek majd Hozzá (11-12. vers). A száműzöttek
földjéről és a világ legtávolabbi sarkaiból is. (Egyes kutatók szerint Szín
földje Kína, vagy Egyiptom, vagy Perzsia.)
Izrael panaszára,
miszerint Isten elfeledkezett volna róluk, a Szentírásban található
leggyengédebb szavakkal válaszol Isten: „Hát
elfeledkezhet-e az anya a gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ő
el is feledkezne, én nem feledkezem el rólad! Íme, a tenyerembe véstelek
téged…” (15-16. vers). Milyen csodálatos szeretet! A héber „hesed” szó, ami
kegyelmet jelent, az anyaméh szó fordításából ered. Ez a legmélyebbről fakadó
anyai szeretet. Isten szeretete az emberiség iránt azonban még ezt is
felülmúlja! Mi több, Isten a tenyerébe írta szövetségének ígéreteit, ahogy a
fiatalok a telefonszámokat, ha nincs náluk a készülékük. Az egész
örökkévalóságon át a tenyerébe lesz vésve szeretetének jele, a szögek ütötte
sebek nyomai Jézus tenyerén, melyek az emberiségért hozott áldozatának jelei,
mert „Nincs senkiben nagyobb szeretet
annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15:13).
Ez a gyönyörű fejezet a
száműzöttek hazatérésének erőteljes ábrázolásával zárul. Ismét egy gyengéd
családi jelenet tárul elénk: „…és ölükben
hozzák haza fiaidat, és leányaidat a vállukon hordozzák.” (22. vers).
Királyok és királynők hordozzák őket, és földre borulnak előttük (23.
vers). A dicsőség eme gyermekei kiragadtatnak
az ellenség kezéből! Dicsőség az Úrnak! Hogyan történik ez? A válasz éppoly egyszerű, amennyire
megnyugtató, mert Isten lesz az, aki megteszi: „perlőiddel én szállok perbe” (25. vers).
Szülőként sem vagyunk
egyedül. Soha nem voltunk, én nem is leszünk egyedül! Jézus az, aki harcolni
fog gyermekeink ellenségeivel a megváltásukért! Halleluja! Dicsőség érte
Istennek!
Ron
E. M. Clouzet
Ron E. M. Clouzet
101. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 30. fejezetéhez (július 2-8.).
„Semmi sem lelkesít
jobban a hitre, mint a hit gyakorlása.” A hit egy nagyon szép gondolat, amiről
beszélgethetünk, szebb még annál is, ha valaki egy életen keresztül gyakorol
valamilyen cselekedetet. Sajnos, ahhoz, hogy a hitet használjuk, ki kell bírnunk
valamilyen megpróbáltatást az életünkben. Bár nincs hiány az élet kihívásaiból,
remélhetőleg sosem kell ugyanolyan kihívással szembenézned majd, mint
amilyennel e fejezet szerint Ezékiás királynak kellett egykor. Júda a
megsemmisülés rémével néz szembe, az fenyegeti, hogy egy ellenséges, hatalmas
nemzet rohanja le, amely már más országokat is elpusztított.
Bármilyen
megpróbáltatás mellett természetes megkérdeznünk Istent, hogy segíteni fog-e.
Bizonyára csábító volt Ezékiásnak azon tűnődni, hogy „Vajon meg fog Isten
segíteni bennünket? Vajon beváltja Isten a hozzá fűzött reményt?” A fejezet
teljes története tartalmaz egy zengő „Igen!”-t. Ezékiással ellentétben nekünk
megvan az az előnyünk, hogy minden megpróbáltatásra a kereszt fényében
nézhetünk. Tudjuk, hogy bármilyen megpróbáltatás ér is bennünket, Jézus már
legyőzte az ellenséget.
A korai keresztény író,
Pál szavait visszaadva, semmi, még a halál sem választhat el minket Jézustól.
Ez az a hit, amiről beszélhetünk, és ami alapján cselekedhetünk a nehéz
helyzetekben is. Bízhatunk abban, hogy Isten szeretete erősebb bármilyen
gyötrelemnél, amit ebben az életben elszenvedhetünk. Végül Jézus
győzedelmeskedik, és mi is győzedelmesnek számítunk a benne való hit által.
Tommy Poole
segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése