Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 31. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezet 727. nap
Izráel egyiptomi rabszolgaságából való szabadulását és az
ígéret földje elfoglalását kísérő csodálatos intézkedések sok pogányt arra
késztettek, hogy Izráel Istenét a legfőbb Úrnak ismerjék el. "Majd
megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ha kinyújtom kezemet
Egyiptomra, és kihozom közülük Izráel fiait" (2Móz 7:5). Még a gőgös fáraó
is kénytelen volt elismerni Jahve hatalmát. "Induljatok, menjetek ki az én
népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek és tiszteljétek az Urat... Kérjetek
áldást rám is!" (2Móz 12:31-32).
Izráel előrenyomuló serege azt tapasztalta, hogy azoknak a
csodálatos dolgoknak a híre, amelyeket Isten a héberekkel cselekedett,
megelőzte őket. A pogányok közül felismerték egyesek, hogy Ő az egyedüli igaz
Isten. A pogány asszony így tett bizonyságot a gonosz Jerikóban: "Bizony,
a ti Istenetek, az Úr az Isten fönn a mennyben és lenn a földön" (Józs
2:11). Amit Jahvéról így megtudott, szabadulását jelentette. "Hit által
nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb... " (Zsid 11:31). Nem ő az
egyedüli, akinek megtérése tanúsította Isten irgalmát azokkal a
bálványimádókkal szemben, akik elismerik isteni tekintélyét. Az ország
belsejében nagyszámú nép hagyott fel pogányságával; egyesültek Izráellel,
osztozva a szövetség áldásaiban. Ezek voltak a gibeoniták.
Isten nem ismer el semmiféle nemzetiségi, faji vagy
társadalmi különbséget. Az egész emberiségnek Ő az Alkotója. A teremtés által
minden ember egy közös családhoz tartozik, a megváltás pedig mindenkit eggyé
kovácsol. Krisztus azért jött, hogy ledöntsön minden válaszfalat. Kitárta a
templom minden helyiségét, hogy mindenki szabad utat találjon Istenhez.
Szeretete oly széles, oly mély, oly teljes, hogy mindent áthat. Kivonja Sátán
befolyása alól azokat, akiket a nagy csaló magtévesztett. Trónjához emeli őket,
ahhoz a trónhoz, amelyet ígéretének szivárványa övez körül. Krisztusban nincs
zsidó, sem görög, nincs rabszolga, sem szabad.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
51
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Sok mély érzés jelenik
meg ebben a fejezetben. Három fél folyamatosan társalog. Ézsaiás a Júdában
maradt igazakhoz beszél, Isten gyöngéden megszólítja népét, és Júda válaszol
Istennek. Majd Ézsaiás megismétli a fogságból való visszatérés ígéretét. Isten
ismét Júdához szól, és kifejezetten Jeruzsálemhez, és végül Ézsaiás az
elnyomottakhoz és elcsüggedtekhez.
Két esetben is találunk
kétszeres megszólítást. Mi is ez? A Bibliában a kétszeres megszólítás a mély
érzelem és törődés jele, úgy mint „Márta,
Márta…” (Lk 10:41) vagy „Simon Simon”
(Lk 22:31). Amikor Júda igazai Istenhez könyörögnek, így kiáltanak: „Kelj föl,
kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja!” (9. vers). Isten volt, aki „levágta Ráhábot”
(Egyiptom, lásd Ézs 30:7) és megsebesítette a sárkányt (sátánt). A 17. versben
Isten válaszol Jeruzsálemnek: „Serkenj
föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem.” Látja a fájdalmat, amelyet Babilon
ereje által hoz népére, melynek eredménye „a pusztulás, a romlás” (19. vers), a
templom megszentségtelenítése és a város felégetése.
De
Isten a fájdalmas leírást egy reménysugárral fejezi be. Maga az Úr áll bosszút
népéért. Akik szenvedést hoztak rájuk, megkapják büntetésüket. Ez a fejezet
kidomborítja Isten két csodálatos jellemzőjét: igazságosságát és megváltását
(5-6.v).
Milyen
figyelemre méltó Istent szolgálunk, aki így társalog népével! Meg volna hozzá a
joga, hogy hagyja elszenvedni tetteink következményeit mindenféle magyarázat
nélkül. Mégis lehajol, hogy segítsen megérteni betegségeink okát, és az Ő
cselekedeteinek mozgatórugóját. Legszívesebben elkerülné, hogy „keserű
orvosságot” kelljen magunkhoz vennünk, mert Ő gondoskodó Atya, akinek fáj
gyermekei szenvedése. De fontosabb számára, a gyógyulásunk – nem számít az ár,
vagy a fájdalom – mint hogy szemlátomást bűnben maradjunk, követezésképpen
pedig elvesszünk örökre.
Kövessük
Ábrahám példáját, aki testvérünk a hitben! Kijött Babilonból, válaszolva Isten
hívására, hogy Neki szentelődjék. Nekünk is ki kell jönnünk a saját bűneink,
kétségeink, hanyagságunk, szórakozásunk és önző vágyaink Babilonjából, és
követnünk ezt a csodálatos Istent a végsőkig!
Ron E.
M. Clouzet
102. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezetéhez (július 9-15.).
Áldottnak lenni
egyúttal átok is lehet. Vagy legalább is, azt mondhatjuk, hogy a sok áldással
sok felelősség jár. Vagy, ahogyan Jézus mondta: „valakinek sokat adtak, sokat
követelnek tőle” (Lukács 12:48). Ábrahám és az utódai azért kapták Istentől az
áldást az Ószövetségben, hogy másokat is megáldhassanak.
Talán a te országodban
is van olyan ünnep, amikor egymásnak ajándékokat adtok. Az ajándékozó ünnep
öröme nem csak abból fakad, hogy különböző dolgokat kapunk. Az ajándékozás
öröme abban is rejlik, hogy kapunk, de abban is, hogy adunk. Így működnek Isten
áldásai is. Ha megkapod, és nem folytatod a sort, nem vagy mások áldására,
teljes egészében elszalasztod, illetve elveszíted az áldást.
Ez történt az
izraelitákkal is. Büszkék lettek az Istentől kapott áldásra. Úgy tekintettek
rá, mint olyasvalamire, amit maguknak kell megtartaniuk. Úgy gondolták, ők
jobbak, mint bárki más. Azonban ez nem Isten terve volt – nem ezért áldotta meg
őket. Nem ezért áld meg minket. Bárki, aki válaszol Jézus evangéliumára és mint
Isten fogadott gyermeke, elfogadja a hívást a megváltásra, hihetetlen áldással
rendelkezik. Ezzel az áldással annak felelőssége jár, hogy szolgáljunk
mindenkit annak reményében, hogy ők is válaszolni fognak a jó hírre, amivel mi
rendelkezünk. Mindenkit. Azokat is, akiket szeretünk, és azokat is, akiket nem.
A családunkat és az ellenségünk családját is. Mindenkit. Jézus a mi példánk, a
Királyok Királya, aki eljött erre a földre és megmosta a lábát a
tanítványoknak, akik őt elárulták.
Isten áldása úgy jut
teljes kifejezésre, ha mindenkinek szolgálunk, és mindenki felé nyújtjuk az ő
áldását.
Tommy Poole
segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése