Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezet 738. nap
Tápláljuk és ápoljuk a próféták és apostolok hitét, - a
hitet, amely megragadja Isten ígéreteit és várja, hogy szabadulást hozzon akkor
és ahogyan jónak látja. A biztos prófétai beszéd végső beteljesülése a mi Urunk
és Megváltó Jézus Krisztusunk dicsőséges adventje lesz, amikor eljön mint
királyok Királya és uraknak Ura. A várakozási idő talán hosszúnak tűnik, és az
embert lesújtják a csüggesztő körülmények. Sokan, akikben bíztunk, talán
elhullanak az úton. De mondjuk bizakodóan a prófétával együtt, aki a példátlan
hitehagyás idején bátorította Júdát: "Az Úr azonban ott van szent
templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!" (Hab 2:20) Tartsuk
mindig emlékezetünkben ezt a vigasztaló kinyilatkoztatást: "Mert ez a
kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal
meg: ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.
...az igaz ember a hite által él" (Hab 2:3-4).
"Uram, hallottam,
amit hirdettél,
félelem fog el attól,
amit teszel, Uram.
A közeli években
valósítsd meg,
a közeli években tedd
ismertté!
De haragodban is
gondolj az irgalomra!
Témán felől jön az
Isten,
Párán hegyéről a Szent.
Fensége beborítja az
eget,
dicsőségével megtelik a
föld.
Ragyogása maga a
világosság,
fénysugarak villognak
mellette:
abban rejtőzik az
ereje."
"Előtte dögvész
jár,
lába nyomán láz támad.
Megáll, és megrendíti a
földet,
szétnéz, és megriasztja
a népeket.
Az ősi hegyek
szétporlanak,
lesüllyednek az ősrégi
halmok;
ősrégi ösvényeken
jár."
"Kivonulsz néped
szabadítására,
fölkented
szabadítására."
"Mert a fügefák
nem fognak virágozni,
a szőlőtőkéken nem lesz
gyümölcs.
Hiányozni fog az
olajfák termése,
a kertek sem teremnek
ennivalót.
Kivész a juh az
akolból,
és nem lesz marha az
istállókban.
De én vigadozni fogok
az Úr előtt,
örvendezek szabadító
Istenem előtt.
Az Úr, az én Uram ad
nekem erőt..."
(Hab 3:2-6, 13, 17-19).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
61
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Újra felharsan a
kos-szarv kürt (a yōbēl)! Ezúttal nem
figyelmeztetve (58:1), hanem Isten népének örömöt hozó szavakkal kísérve. A
Messiás-Szolga szájából szólnak, aki az univerzum felséges Urának Lelkével
teljes. Az „Úr kedves esztendejét”
(2. vers) hirdeti, a Szabadulás évét. A zsidó naptárban minden ötvenedik év a
szent böjt és ünneplés éve volt, mert felszabadulást és helyreállítást hozott,
eloldozta azokat, akik bármilyen okból hűtlenek voltak. „Az Úr kedves esztendejének” érkezése a kegyelem kiáradását és
szabadon bocsátást jelentett.
De
ezek a szavak nem csak Izraelnek szólnak. A Messiás-Szolga valójában az ünnepek
ünnepét harangozza be. Körülbelül 700 évvel emberi testet öltése előtt, Ézsaiás
elmondta a világnak, hogy a Messiás a Földre fog születni, és bár teljes
mértékig Isten (8:8,10; 9:6), mégis alárendeli majd akaratát teljes
engedelmességben a mennyei Atyának és a Léleknek (50:4-9). Szenvedni fog és
meghal, de feltámad (52:13-53:12). Csak ezután köszönt be a kegyelem országa –
a szabadulás ideje minden ember számára. Jézus ezt a szakaszt olvasta fel
nyilvános szolgálata kezdetén (Lk 4:17-19), kijelentve, hogy Ézsaiás szavai
hallgatóinak szeme láttára teljesednek. Ennek csodálatos hírnek kellett volna
lennie, ehelyett megpróbálták megölni Őt istenkáromlásért.
A
Messiás-Szolga bemutatja a szeretet fegyvereit, amiket Isten használ, hogy
visszanyerje a világot a kegyetlen ellenség szorításából: a jó hír hirdetése,
az összetört szívek bekötözése, a foglyok szabadon engedése, a gyászolók
megvigasztalása, a csüggedt és rettegő lelkek megújítása, az elnyomott és
kihasznált emberek önértékelésének helyreállítása. Ez a „helyettesítő
Evangélium”: a kétszeres büntetés (40:2) helyett, amit érdemelnénk,
szégyenünket kétszeres – örökké tartó – örömre váltja.
Összetört
életek javítóivá, foltozóivá és helyreállítóivá válnak szó szerint és lelki
értelemben véve is. Az életükben megmutatkozó isteni szeretet az emberek szívét
az igazi imádat ősi útjára tereli, és helyreállítja Isten törvényébe vetett
bizalmukat (4. vers). Királyi papság és szent nemzet lesznek, Isten szolgái (6.
vers). Az Ő menyasszonya lesznek, csodálatosan beburkolva az igazság
palástjába, a megváltás ruhájába, amit Ő, a vőlegény biztosít.
Isten megmentő munkája
az emberek iránt mindig a felséges Isten Lelkén keresztül munkálkodó kegyelem
által történik, és a Messiás-szolga küldetésében teljes dicsőségében
megmutatkozott. Izrael számára a Messiás szavai azt jelentették, hogy a
fogságból való szabadulás, Jeruzsálem és a Templom újjáépítése és a nemzetté
való újraegyesülés csak a kegyelem Lelke által valósulhat meg (Agg 2:5, Zak
4:6).
A keresztény egyház
gyökere és fejlődése beteljesedhet az evangélium Lélek által megerősített
hirdetésében, és Isten embereinek jó példája által, akik olyanná alakulnak,
amilyenné bárki válhat, ha a felséges Isten Lelke megpihen rajta, amiképpen
tette ezt Mesterükkel is. Az ország, ami már van, de még eljövendő, a Kegyelem
Királysága.
Aleta
Bainbridge
103. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezetéhez (július 16-22.).
Júda királyainak
története igazán ösztönző lehet a szülők számára – ugyanakkor elkedvetlenítő
is, hiszen a földbe döngöli az összes tankönyvet, ami a jó szülői készségekről
szól. A királyság utolsó évtizedei cikcakkban ingadoztak a jó és rossz királyok
közt. Akház gonosz volt, mégis ő volt az apja Ezékiásnak, aki egyike a
legjobbaknak. Ellenbben, Ezékiás volt az apja Manassénak, aki a legrosszabb
volt Júda királyai közül, és akinek a bűnei miatt Júda száműzetésbe került
(2Királyok 24:3–4).
A saját számkivetettségében
azonban Manassé végre hallgatott a prófétai dorgálásra. Megbánta bűneit, és
amikor az Úr visszaállította őt a trónra, megkísérelte helyrehozni a korai
éveiben tett gonoszságokat. Ez azonban nem segített a fián, Ámonon. És mégis, a
gonosz Ámon volt az édesapja a jó Józsiásnak, Júda egyik legjobb királyának. A
lajstrom szédítő: Akház (gonosz), Ezékiás (jó), Manassé (gonosz, majd jó), Ámon
(gonosz), Józsiás (jó).
Kifizetődik-e, ha
valakinek jó szülei vannak? Szeretnénk azt hinni, hogy így van. Azonban, ha
valamilyen tragikus és ördögi terv folytán a gyermekeink letérnek a helyes
útról, emlékeznünk kell rá, hogy Isten megbocsát. „Nincsen azért immár semmi
kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Amennyiben
pedig Isten kegyelméből a gyermekeink jók, hűségesek és szent életűek lesznek,
Istené a dicsőség. Ahogy Pál írta a Korinthusbeliekhez: „Mert kicsoda
különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy
kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7)
Alden Thompson
Walla Walla University USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése