Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 30. fejezet 725. nap
A Jeruzsálem elfoglalására küldött sereg rettenetes
megítélésének híre csakhamar eljutott Szanhéribhez, aki még mindig az
Egyiptomból Júdába vezető utat őrizte. Az asszír király rémülten elrohant, és
"megszégyenülve tért vissza országába" (2Krón 32:21). Uralkodása nem
tartott sokáig. A jövendölés szerint, amely hirtelen halálát jelezte, saját családtagjai
gyilkolták meg, és "fia, Észárhaddón lett a király" (Ézsa 37:38).
A héberek Istene diadalmaskodott a büszke asszíron. Jahve
megvédte méltóságát a környező népek előtt. Jeruzsálemben, a nép szíve szent
örömmel telt meg. Buzgón esedeztek szabadulásért, és könnyek között vallották
meg bűneiket. Nagy ínségükben Isten szabadító hatalmában bíztak és Isten nem
hagyta őket cserben. A templom udvara most az ének, az ünnepélyes dicsőítés
hangjától visszhangzott.
"Ismerik Istent
Júdában,
nagy az ő neve
Izráelben.
Sálémba került a sátra,
lakóhelye a Sionra.
Ott törte össze a tüzes
nyilakat,
a pajzsot, a kardot, a
harci eszközöket.
Ragyogó vagy te,
hatalmasabb a
hegyeknél,
ahol zsákmányt ejtenek.
Kifosztottak lettek az
elbizakodottak,
álomba merültek,
elvesztették erejüket a
harcosok.
Dorgálásodtól, Jákób
Istene,
mozdulni sem tud a
kocsi és a ló.
Félelmes vagy te,
ki állhat meg előtted,
amikor haragszol?
Ha ítéletet hirdetsz a
mennyben,
félni fog a föld, és
elcsendesül.
Mert ítéletet tart az
Isten,
szabadulást ad a földön
az alázatosaknak.
Még a haragvó emberek
is
magasztalni fognak
téged,
haragjuk maradékát is
megfékezed.
Tegyetek fogadalmat
Isteneteknek, az Úrnak,
és teljesítsétek, ti,
akik körülötte vagytok!
Vigyetek ajándékot a
Félelmetesnek,
aki megtöri a
fejedelmek büszkeségét,
és félelmet kelt a föld
királyaiban!" (Zsolt 76. fejezet).
Az asszír birodalom emelkedése és bukása nagy tanulsággal
szolgál ma is a föld népeinek. Az ihletett Ige a sikere csúcsán levő Asszíria
dicsőségét pompás fához hasonlítja, amely Isten kertjében kimagaslik a környező
fák közül.
"Nézd, Asszíria olyan volt, mint egy libánoni cédrus:
szép ágú, árnyas lombú és magas növésű, a sűrű felhőkig ért a teteje...
árnyékában lakott mindenféle nép. Szép volt nagyságával, hosszan kinyúló
ágaival... Nem volt hozzáfogható cédrus az Isten kertjében, a ciprusoknak sem
voltak hozzá hasonló ágai, és a platánoknak sem voltak olyan hajtásai, mint
neki: Isten kertjében egy fának sem volt hozzá hasonló szépsége" (Ez
31:3-9).
Asszíria uralkodói azonban ahelyett, hogy a rendkívüli
áldásokat az emberiség javára használták volna, sok ország ostorává lettek.
Kegyetlenek voltak, nem gondoltak Istennel, és nem voltak tekintettel
embertársaikra. Minden néppel erőszakkal el akarták ismertetni Ninive
isteneinek felsőbbségét. A magasságos Isten fölé emelték bálványaikat. Isten
elküldte hozzájuk Jónást intő üzenettel. Egy ideig megalázták magukat a seregek
Ura előtt, és bocsánatért könyörögtek. Nemsokára azonban újra bálványokat
imádtak, és világuralomra törtek.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
48
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Míg
az előző fejezetekben a pogányok szembesültek Isten mindentudó előrelátásával,
most Júda csökönyös gyermekeinek kell ugyanezt tenniük. „Előre
megjelentettem azt, ami eddig történt…” (3. vers). Miért?„Mert
tudtam, hogy konok vagy” (4-5. vers).
Amikor
Nabukodonozor seregei rajtaütnek majd Júdán, a nép nem panaszkodhat arra, hogy
Isten védelem nélkül hagyta őket. Réges-régen elmondta már nekik, hogy ez fog
történni, és hogy miért. Azt is elmondta nekik, hogyan kezeljék a megszállást
(Jer 27:6-11). Nagy csalódás lehetett az Úrnak: „Nem is hallottad…” (8. vers). Semmi sem
halálosabb a lélek számára, mint nem hallgatni Isten szavára és makacsul
visszautasítani az Ő akaratát. „Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!”
–mondja Isten. „Olyan volna
békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger hullámai” (18. vers). Ehelyett azonban „Nincs békesség – így
szól az Úr – az istenteleneknek!” (22. vers).
Milyen
gyakran elveszítjük belső békességünket, mert inkább azonnal reagálunk a hangos
külső körülményekre, minthogy az Úr biztos hangjára támaszkodnánk. Be kell
ismernünk, hogy az Istenbe vetett bizalom nem fakad a természetünkből. Soha nem
is fakadt, és amíg csak ezen a földön élünk, mindig az Úr szavát kell
választanunk érzelmeink helyett.
Azonban
az egész Menny a mi oldalunkon áll. A 16. versből felismerjük, hogy a teljes
Szentháromság a mi érdekünkben dolgozik. „Közeledjetek hozzám (a Fiú Istenhez)…Kezdettől
fogva nem titokban szóltam (előre megmondtam, mit teszek), amióta az történik, itt
vagyok! (az Atya Isten) Lelkét adta” (16. vers).
„Az
egész Menny érdeklődéssel figyeli, hogy Jézusra tekintünk-e, és az Ő akaratának
engedelmeskedünk, vagy a kísértések közepette a szív természetes hajlamait
követve megadjuk magunkat a gonosz sürgető nyomásának. A kísértéstől szenvedők
forduljanak imában Istenhez. Tartsanak ki az imádságban, kétség nélkül
tekintsenek az Úrra, és a Szentlélek működni fog az emberi szívben, lélekben és
elmében, hogy alá tudja vetni magát a megfelelő elveknek” (That I May Know Him,
276. oldal).
A
győzelem: hittel engedelmeskedni Istennek (1Jn 4:4). Ha ezt tesszük, megtapasztaljuk
azt a békét, amiről énekelni szoktunk: „Olyan békét, mint a folyó/Olyan békét,
mint a folyó/Olyan békét kaptam tőled, Istenem!”.
Ron E. M. Clouzet
101. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 30. fejezetéhez (július 2-8.).
„Semmi sem lelkesít
jobban a hitre, mint a hit gyakorlása.” A hit egy nagyon szép gondolat, amiről
beszélgethetünk, szebb még annál is, ha valaki egy életen keresztül gyakorol
valamilyen cselekedetet. Sajnos, ahhoz, hogy a hitet használjuk, ki kell bírnunk
valamilyen megpróbáltatást az életünkben. Bár nincs hiány az élet kihívásaiból,
remélhetőleg sosem kell ugyanolyan kihívással szembenézned majd, mint
amilyennel e fejezet szerint Ezékiás királynak kellett egykor. Júda a
megsemmisülés rémével néz szembe, az fenyegeti, hogy egy ellenséges, hatalmas
nemzet rohanja le, amely már más országokat is elpusztított.
Bármilyen
megpróbáltatás mellett természetes megkérdeznünk Istent, hogy segíteni fog-e.
Bizonyára csábító volt Ezékiásnak azon tűnődni, hogy „Vajon meg fog Isten
segíteni bennünket? Vajon beváltja Isten a hozzá fűzött reményt?” A fejezet
teljes története tartalmaz egy zengő „Igen!”-t. Ezékiással ellentétben nekünk
megvan az az előnyünk, hogy minden megpróbáltatásra a kereszt fényében
nézhetünk. Tudjuk, hogy bármilyen megpróbáltatás ér is bennünket, Jézus már
legyőzte az ellenséget.
A korai keresztény író,
Pál szavait visszaadva, semmi, még a halál sem választhat el minket Jézustól.
Ez az a hit, amiről beszélhetünk, és ami alapján cselekedhetünk a nehéz
helyzetekben is. Bízhatunk abban, hogy Isten szeretete erősebb bármilyen
gyötrelemnél, amit ebben az életben elszenvedhetünk. Végül Jézus
győzedelmeskedik, és mi is győzedelmesnek számítunk a benne való hit által.
Tommy Poole
segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése