Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 34. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezet 748. nap
34.
Jeremiás
Jeremiás azok közé tartozott, akik remélték, hogy a Jósiás
uralkodása alatt végbement reformáció maradandó lelki megújulást hoz. Még
fiatal volt, amikor - Jósiás uralkodásának tizenharmadik évében - Isten elhívta
prófétának. A lévitai papsághoz tartozó Jeremiást gyermekségétől a szent
szolgálatra nevelték. A felkészülés boldog éveiben aligha tudhatta, hogy
születésétől fogva Isten "népek prófétájává" tette. Amikor
meghallotta a mennyei hívást, erőt vett rajta méltatlanságának érzete. "Ó,
Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!" (Jer 1:5-6)
Az ifjú Jeremiásban Isten oly embert látott, aki hű lesz
megbízatásához, és aki a nagy ellenállással szemben is az igazság mellé áll.
Gyermekkorában megbízhatónak bizonyult, és most a kereszt jó vitézeként
nehézségeket kell elviselnie: "Ne mondd, hogy fiatal vagy - mondta az Úr
választott követének -, hanem menj ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak
parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!"
"Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én
parancsolok. Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk!
Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész
országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével
szemben. Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, és
megmentelek! - így szól az Úr" (Jer 1:7-8, 17-19).
Jeremiás negyven esztendeig állt a nép előtt az igazság és
jogosság tanúbizonyságaként, a példátlan hitehagyás éveiben saját életével és
jellemével szemléltetve az egyedül igaz Isten tiszteletét. Jeruzsálem
rettenetes ostromai idején Jahve szócsöve volt. Meg kellett jövendölnie Dávid
házának bukását és a Salamon által épített gyönyörű templom elpusztulását.
Amikor bátor beszédéért börtönbe vetették, akkor is világosan szólt az előkelő
körök bűnei ellen. Megvetették, gyűlölték, elutasították, de végül látta a
katasztrófát meghirdető prófécia szó szerinti teljesedését, és osztozott a
megítélt város pusztulását követő bánatban és szomorúságban.
Miközben gyors léptekkel közeledett az egész nemzetet sújtó
katasztrófa, Jeremiás a jelen lesújtó képein túl többször megpillanthatta a
jövő dicső távlatait, amikor Isten kiváltja népét az ellenség földjéről és
visszatelepíti Sionba. Elé tárult az az idő, amikor Isten megújítja velük
kötött szövetségét. "...olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem
hervadoznak többé" (Jer 31:12)..
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten sokkal jobban
megáldott, mint megérdemelném. Jó
egészséget adott nekem, szerető szülőket és barátokat, még anyagi javakat is.
Néha mégis azon tűnődöm, kimaradtam-e valamilyen áldásból, leginkább szellemi
téren.
Bizonyos, hogy a
Jeremiás korában élő izraeliták sem hitték jobban, mint a mai országok népei,
hogy bűneik miatt nem részesülnek áldásokban.
Jeremiás azonban másként szólt.
Emlékeztette az izraelitákat, hogy Isten adta nekik az őszt és a
tavaszt, az esőt, ami a jó termést biztosítja. „Bűneitek fordították el ezeket tőletek, vétkeitek fosztottak meg
titeket e jótól!” (25. vers).
Tetteinknek
következményei vannak. Ez a természet alaptörvénye. Ezért szól így a közmondás:
„Ki mint vet, úgy arat.” Azt jelenti, hogy ha megölsz valakit, vagy lopsz,
akkor megbüntetnek érte. Ha mérgesen kiabálsz valakivel, ő visszakiabálhat rád,
vagy legalábbis rossz érzései lesznek veled szemben. Hasonlóképpen egy mosoly is jó eséllyel széppé
teheti valakinek a napját.
A bűnnel kapcsolatban
Jeremiás emlékeztet minket arra, hogy a rossz cselekedeteink miatt nem áradhat
ránk a Menny áldásainak teljessége. Isten nem áraszthatja jóságát olyanokra,
akik akarattal engedetlenek vele szemben.
Imádságom: Drága Istenem, a bűneim fosztottak meg a Te
jóságodtól. Kérlek, segíts, hogy hallgassak rád és Neked engedelmeskedjem, nem
azért, mert több áldást szeretnék, hanem mert Te tudod, mi a legjobb számomra a
boldogsághoz. Kérlek, segíts, hogy engedelmeskedjek, mert szeretlek, és töltsd
be a napom jóságoddal! Ámen.
Andrew
McChesney
Oroszországban élő újságíró
Oroszországban élő újságíró
Fordította:
Csala Beáta
105. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezetéhez (július 30-augusztus
5.).
A nagybátyámnak volt
egy halom rozsdás autója az udvarban. Az évek során folyton azt tervezte, hogy
mindegyiket szeretettel fogja javítgatni, és visszanyerik korábbi szépségüket.
Mindegyik autó versenyeken fog futni, hosszú utakat tesz meg, és az idősebb
generációt emlékezteti a fiatalságára.
A sok autó mind roncs
maradt, de, jaj, milyen fény csillogott a nagybátyám szemében, miközben
álmodozott és tervezett!
Miközben Jeremiás, a
félénk fiatalember látta az Izraelt ért pusztulást és éveken keresztül Isten
üzenetét ismételgette, volt valami, ami mindig vitte előre. A szikrát Jeremiás
szemében az a homályos kép táplálta, amit a próbákkal és fájdalommal teli élete
során kapott újra meg újra a dicsőségről, amelyet Isten ígért minden bűn
végleges eltörlésekor. A menny csodái, Isten terve életre keltek, és reményt
adtak Jeremiásnak, hogy a fájdalom valójában csak ideiglenes. Volt valami,
amire megérte várni és küzdeni ebben a világban. Napjainak „párját ritkító
hitehagyása” alatt Jeremiás tovább követte az elfogadatott feladatát, egész idő
alatt abba az örömbe kapaszkodva, amit az eljövendő Királyság ígért neki.
Meglehetősen gyakran
tűnik úgy, hogy a királyság képei messze vannak tőlünk, és Isten ígéreteit
maguk alá temetik a rozsdás halmok odakint. Azonban az az igazság, hogy Isten
jelen van ma is, és dolgozik a körülöttünk lévő világban. Ő hív és helyet
készít számunkra. És ettől a szemünknek csillognia kell!
Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése