2017. július 12., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 12 - SZERDA - Ézsaiás 53

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezet 730. nap

"Az idegeneket, akik csatlakoznak az Úrhoz, és őt szolgálják, akik szeretik az Úr nevét, és az ő szolgái lesznek, mindazokat, akik vigyáznak, hogy meg ne sértsék a szombatot, és ragaszkodnak szövetségemhez, elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak. Égőáldozataik és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon. Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára. Így szól az én Uram, az Úr, aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!" (Ézsa 56:6-8).

Isten megengedte a prófétának, hogy az elkövetkező századokon túl ellásson a megígért Messiás adventjének idejéig. Először is látta, hogy "nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van" (Ézsa 8:23). Sok embert, akik az igazság világosságára vágyakoztak, hamis tanítók a filozófia és a spritizmus szédítő útvesztőibe vittek. Mások a kegyesség formaságaiban bíztak, de az nem szentelte meg életüket. A jövő kétségbeejtőnek tűnt. Azonban csakhamar változott a kép, és a próféta szeme elé csodálatos látomás tárult. Látta, amint felkel az "igazság napja", és "sugarai" alatt (Mal 3:20) gyógyulás van. A csodálattól önfeledten kiáltott fel: "De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de végül megdicsőíti a tenger felé vivő utat, a Jordánon túli részt, a pogányok területét. A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog" (Ézsa 8:23-9:1).

A világ dicső Világossága üdvösséget hoz minden népnek, törzsnek, nyelvnek és nemzetnek. A próféta az előtte álló feladatról hallotta az örökkévaló Atya kinyilatkoztatását: "Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. ...A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget. Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra!... Ezek itt messze földről jönnek, azok észak és nyugat felől, amazok meg Színím földjéről!" (Ézsa 49:6, 8-9, 12).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 53

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Remegve fogok hozzá, hogy erről a fejezetről írjak. Ki szólhat akár egy szót is annak a fájdalomnak a mélységéről, amelyet Jézus Isten szolgájaként a bűnösökért elszenvedett? Évekkel ezelőtt, már sokadjára olvastam ezt a szakaszt a Jézus élete című könyv 662-664. oldaláról, amely arról szól, hogy mit szenvedett az Isten Fia értem a kereszten. Ezen a bizonyos napon könnyek között fetrengtem a padlón, és szívem mélyéig áthatott a szent és igaz Isten szeretete. Hogyan lehetséges, hogy Isten annyira szeresse az olyan bűnöst, mint én? Az évek során több mint 3000 prédikációt mondtam el, de egyetlen prédikációs sorozat sem érintette úgy a szíveket, mint amit Ézsaiás 53. fejezetéről mondtam.

Ez a negyedik Szolga himnusz Ézsaiás könyvében (42:1-8; 49:1-13; és 50:4-11 után). Öt, – egyenként három versből álló – részből tevődik össze, kezdve Ézsaiás 52:13-mal. Ez az a szakasz, amelyről a 12 éves Jézus a rabbikat kérdezte a templomban. Ézsaiás 53. fejezetén való elmélkedés világította meg előtte először küldetését, mint aki a bűnös emberiség helyettese lesz. Ezt a szakaszt olvasta a szerecsen komornyik, és ez nyitotta meg számára a Messiásról szóló titkot, Filep időszerű írásmagyarázatának köszönhetően (ApCsel 8:26-40). Ez az a fejezet, amelyről a jól ismert zsidó evangelizátor azt mondta, hogy „Isten minden más szakasznál többször használta arra, hogy zsidókat Önmagához vezessen”. Jézus küldetésének és az emberiségért hozott helyettes áldozatának a lényegét tartalmazza. Az Újszövetség minden más ószövetségi szakasznál többször idézi (Mk 15:17; Jn 10:11; 12:37; Róm 3:25: 4:25; 2Kor 5:21; Fil 2:9).

Az Ézsaiás 52:7 jó híre hitetlen fogadtatásra talált: „Ki hitt a mi üzenetünknek?” (53:1), kérdezi Ézsaiás. Az emberek figyelmen kívül hagyták Jézust, mert nem volt [hercegi] alakja és [fenséges] megjelenése és nem volt olyan szépsége, ami miatt vágyódtunk volna utána (2. vers). Jézust egész élete során lekicsinyelték és elutasították, nem csak a kihallgatása és keresztre feszítése idején. Ő valóban ismerte a fájdalmat és a szomorúságot (3. vers). Amikor úgy érezzük, hogy a világ ellenünk van, nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézusnak is ellensége volt. Tapasztalatai alapján tudja, hogyan érezzen együtt velünk. 

Mit mondhat az ember arról, amit Jézus érettünk tett? Betegségünket és fájdalmainkat szó szerint hordozta; a bűneinkért sebesíttetett meg, és vétkeinkért zúzatott össze (4-5. vers). Kivágattatott az élők földjéről, és a mi gonoszságunkért ostorozták meg (8. vers). Értünk lett bűnért való áldozat (10. vers), érted és értem adta életét halálra (12. vers).

Amint arra a sok alkalomra gondolok, amikor figyelmen kívül hagytam, elvetettem, vagy visszaéltem Megváltónk nagy áldozatával, amelyet érettem hozott, nem értem, hogy Ő mégis miért törődik velem. Mi több, ez a kereszten bemutatott végtelen szeretet annyira betölti a lelkemet, hogy szét is robbanna, ha nem Isten áldó keze mérné ki olyan adagokba, amit el tudok viselni. Az ezer évvel ezelőtt íródott vers költőjével felkiáltunk, akinek szavai a jól ismert énekké lettek: „Ó Isten, milyen gazdag és tiszta! Milyen mérhetetlen és hatalmas!”

Olvasd Ézsaiás 53. fejezetét! Olvasd újra és újra! Többé soha nem leszünk a régiek, ha Istennek az ellenségeivel szembeni végtelen szeretetén elmélkedünk (Róm 5:10). Évekkel ezelőtt ezt az idézetet írtam a Bibliám belsejébe, amelyet csak akkor fogom kitörölni, amikor meglátom Őt dicsőségben: „Akik Üdvözítőnk összehasonlíthatatlan szeretetére tekintenek, azoknak gondolatai megnemesednek, szívük megtisztul és jellemük átalakul. Elindulnak, hogy világosság legyenek a világ számára, és hogy bizonyos mértékben visszatükrözzék Istennek ezt az irántunk való titokzatos szeretetét” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 568. oldal).

Úr Jézus, bár igaz lenne mindez a mi életünkben is!

Ron E. M. Clouzet

102. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezetéhez (július 9-15.).

Áldottnak lenni egyúttal átok is lehet. Vagy legalább is, azt mondhatjuk, hogy a sok áldással sok felelősség jár. Vagy, ahogyan Jézus mondta: „valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle” (Lukács 12:48). Ábrahám és az utódai azért kapták Istentől az áldást az Ószövetségben, hogy másokat is megáldhassanak.

Talán a te országodban is van olyan ünnep, amikor egymásnak ajándékokat adtok. Az ajándékozó ünnep öröme nem csak abból fakad, hogy különböző dolgokat kapunk. Az ajándékozás öröme abban is rejlik, hogy kapunk, de abban is, hogy adunk. Így működnek Isten áldásai is. Ha megkapod, és nem folytatod a sort, nem vagy mások áldására, teljes egészében elszalasztod, illetve elveszíted az áldást.

Ez történt az izraelitákkal is. Büszkék lettek az Istentől kapott áldásra. Úgy tekintettek rá, mint olyasvalamire, amit maguknak kell megtartaniuk. Úgy gondolták, ők jobbak, mint bárki más. Azonban ez nem Isten terve volt – nem ezért áldotta meg őket. Nem ezért áld meg minket. Bárki, aki válaszol Jézus evangéliumára és mint Isten fogadott gyermeke, elfogadja a hívást a megváltásra, hihetetlen áldással rendelkezik. Ezzel az áldással annak felelőssége jár, hogy szolgáljunk mindenkit annak reményében, hogy ők is válaszolni fognak a jó hírre, amivel mi rendelkezünk. Mindenkit. Azokat is, akiket szeretünk, és azokat is, akiket nem. A családunkat és az ellenségünk családját is. Mindenkit. Jézus a mi példánk, a Királyok Királya, aki eljött erre a földre és megmosta a lábát a tanítványoknak, akik őt elárulták.

Isten áldása úgy jut teljes kifejezésre, ha mindenkinek szolgálunk, és mindenki felé nyújtjuk az ő áldását.
  
Tommy Poole
segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése