Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezet 732. nap
A sűrű sötétség idején támadt nagy lelki ébredésről szóló
prófécia most teljesedik a misszióállomások kiterjedése által, amelyek elérik a
föld lelkileg sötét vidékeit. A pogány országokban tevékenykedő misszionárius
csoportokat a próféta zászlókhoz hasonlítja, amelyeket azért állítottak fel,
hogy mutassák az utat az igazság világosságát keresőknek.
"Azon a napon - mondja Ézsaiás - Isai gyökeréhez
fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és
székhelye dicsőséges lesz. Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Úr,
hogy megvegye népe maradékát... Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel
szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről"
(Ézsa 11:10-12).
A szabadulás napja közel van. "Mert az Úr szemei
áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel
az övéi" (2Krón 16:9). Minden nép között lát olyan férfiakat és nőket,
akik világosságért és ismeretért imádkoznak. Lelkük éhes. Régóta hamuban
gyönyörködnek. Lásd: Ézsa 44:20! Az igazság ellensége félrevezette őket, és
most vakként tapogatódznak. De őszinték, és szeretnének megismerni valami
jobbat. Jóllehet a pogányság sötétségében él, és nem ismeri Isten írott
törvényét, sem pedig Fiát, Jézust, mégis sokféleképpen tanúsítja, hogy Isten
hatalma formálja értelmét és jellemét.
Néha azok, akiknek nem volt istenismeretük azonkívül, amit
az isteni kegyelem munkálkodásával nyertek, kedvesek voltak szolgáihoz, s
védték őket saját életük kockáztatásával is. A Szentlélek Krisztus kegyelmét
árasztja az igazság sok nemes szívű keresője szívébe. Természetüket és korábbi
neveltetésüket megcáfoló rokonszenvet kelt bennük. "Az... igazi
világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba" (Jn
1:9), és bevilágít lelkükbe. Ez a Világosság, ha az ember figyel rá, elvezet
Isten országába. Mikeás próféta ezt mondta: "...ha sötétségben lakom is,
az Úr az én világosságom. ...Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm
igazságában" (Mik 7:8-9).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
55
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten ebben a
fejezetben a pogányokhoz beszél. Mivel Jézus feláldozta magát a kereszten,
ezáltal megnyitotta az ajtót, hogy minden ember, legyen bármilyen
életkörülmények között, a föld minden szegletéről, az Ő családjába
tartozhasson. Ennek az alfejezetnek ez egy csodálatos lezárása. Meghívás egy
ünnepségre, egy örömünnepre. A Szolga halála volt a fizetség erre az ünnepre.
Amikor ezt a fejezetet olvasom, úgy gondolom, hogy Isten megadja a receptjét annak, hogy hogyan lehet elérni azokat, akik nem ismerik a Menny Istenét. Meghívás és üdvözlés (1. vers), az emberi körülmények leírása (2. vers), Jézus személyének bemutatása (3-5. vers), felhívás Isten keresésére a megbocsátás alapján (6-7. vers). Szintén fontos, az alábbiak felismerése: Isten talán nem olyan, amilyennek mi magunk képzeljük (8-9. vers), a felszólítás, hogy hallgassunk Isten Szavára, mert az megbízható (10-11. vers), és a tartalmas élet csakis Krisztussal lehetséges (12-13. vers).
Víz, bor, tej és kenyér jelképezi a megváltás áldását. Isten hívja azokat, akiknek „nincs pénzük” azok megszerzésére, és mégis a következő sorban azt mondja, „vegyetek és egyetek” (1. vers). Hogyan tudnánk venni bármit is, mikor az előbb tisztáztuk, hogy nincsen pénzünk? Muszáj pénz és ár nélkül vásárolnunk. Senki sem tudja megvásárolni azt a megváltást, amit Jézus kínál nekünk, mert ez az ajánlat felbecsülhetetlen értékű, és ingyen kapjuk. Mi lehetne Dávid fiának, a dicsőség Királyának, a föld Teremtőjének az ára? Ő megfizethetetlen.
És mégis siettetnek minket, hogy vásároljunk. Jézus megváltotta a lelkünket a kihullatott vérével, ezt a Biblia nyilvánvalóvá is teszi (Jel 5:9). Akkor mégis mit jelent az, hogy vegyünk megváltást? Jézus saját maga magyarázta meg ezt évszázadokkal később. Úgy, mint ahogy az az ember, aki kincset talált a földjén, és a másik, aki értékes gyöngyszemet talált, mindketten mindenüket eladták azért, hogy megtarthassák azt, amit találtak (Mt 13:44-46). Hajlandónak kell lennünk megválni bármitől, amit szeretünk azért, hogy megkapjuk Őt, akire lelkünk vágyik. Ez sokkal inkább arról szól, hogy engedjük el a dolgokat, mint arról, hogy legyen hatalmunk vásárolni.
Isten kérése egyszerű: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát. és térjen az Úrhoz” (6-7. vers). Tudjátok, hol van a kincs. Még nem ismeritek végtelen értékét, de sejthetitek, hogy a leghatalmasabb dolog, amit valaha ismertetek. Isten azt mondja, ne várjatok. Ne tereljék el a figyelmeteket kisebb dolgok! Amit Ő mond, meg fog történni (11. vers). Sietve hagyj magad mögött mindent, hogy már most élvezhesd ezt a hatalmas Kincset!
Ha ezt teszitek, „örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak” örömükben (12. vers). Az egész természetet újnak és életrevalónak fogjátok érezni. Az életért érdemes élni, és Istenért érdemes szeretni az örökkévalóság végtelen korszakain át!
Gyere a vízhez még ma!
Ron E. M. Clouzet
102. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezetéhez (július 9-15.).
Áldottnak lenni
egyúttal átok is lehet. Vagy legalább is, azt mondhatjuk, hogy a sok áldással
sok felelősség jár. Vagy, ahogyan Jézus mondta: „valakinek sokat adtak, sokat
követelnek tőle” (Lukács 12:48). Ábrahám és az utódai azért kapták Istentől az
áldást az Ószövetségben, hogy másokat is megáldhassanak.
Talán a te országodban
is van olyan ünnep, amikor egymásnak ajándékokat adtok. Az ajándékozó ünnep
öröme nem csak abból fakad, hogy különböző dolgokat kapunk. Az ajándékozás
öröme abban is rejlik, hogy kapunk, de abban is, hogy adunk. Így működnek Isten
áldásai is. Ha megkapod, és nem folytatod a sort, nem vagy mások áldására,
teljes egészében elszalasztod, illetve elveszíted az áldást.
Ez történt az
izraelitákkal is. Büszkék lettek az Istentől kapott áldásra. Úgy tekintettek
rá, mint olyasvalamire, amit maguknak kell megtartaniuk. Úgy gondolták, ők
jobbak, mint bárki más. Azonban ez nem Isten terve volt – nem ezért áldotta meg
őket. Nem ezért áld meg minket. Bárki, aki válaszol Jézus evangéliumára és mint
Isten fogadott gyermeke, elfogadja a hívást a megváltásra, hihetetlen áldással
rendelkezik. Ezzel az áldással annak felelőssége jár, hogy szolgáljunk
mindenkit annak reményében, hogy ők is válaszolni fognak a jó hírre, amivel mi
rendelkezünk. Mindenkit. Azokat is, akiket szeretünk, és azokat is, akiket nem.
A családunkat és az ellenségünk családját is. Mindenkit. Jézus a mi példánk, a
Királyok Királya, aki eljött erre a földre és megmosta a lábát a
tanítványoknak, akik őt elárulták.
Isten áldása úgy jut
teljes kifejezésre, ha mindenkinek szolgálunk, és mindenki felé nyújtjuk az ő
áldását.
Tommy Poole
segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése