Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 743. nap
Ezek és hasonló igeszakaszok tanúsították Jósiásnak, hogy
Isten szereti népét, és gyűlöli a bűnt. A király remegett a jövőtől, amikor
olvasta annak az ítéletnek megjövendölését, amely gyorsan lesújt a makacsul
engedetlenkedőkre. Nagy volt Júda romlottsága. Vajon hogyan végződik tartós
hitehagyása?
A király már korábban sem nézte közömbösen az elharapódzó
bálványimádást. "Uralkodása nyolcadik évében, még ifjúkorában"
teljesen Isten szolgálatára szentelte magát. Négy évvel később, húsz esztendős
korában buzgó szívvel elhatározta, hogy eltávolítja alattvalóitól a kísértést.
Megtisztítja "Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, a
bálványoszlopoktól, a faragott és öntött bálvány-szobroktól. Lerombolták az ő
jelenlétében a Baalok oltárait... a bálványoszlopokat, a faragott és öntött
bálványszobrokat összetörette, porrá zúzatta, és szétszóratta azoknak a sírján,
akik áldoztak nekik. Az oltárokon elégette papjaik csontjait. Így tisztította
meg Júdát és Jeruzsálemet" (2Krón 34:3-5).
A fiatal uralkodó nem elégedett meg azzal, hogy Júdában
elvégezte ezt a munkát, kiterjesztette munkaterületét Palesztinának azokra a
részeire is, ahol korábban a tíz törzs lakott. Ott már csak egy erőtlen maradék
volt. Így cselekedék - hangzik a jelentés - "Manassé, Efraim és Simeon
városaiban is, egészen Naftáliig." Csak akkor tért vissza Jeruzsálembe,
amikor már széltében-hosszában bejárta a rombadőlt otthonok borította vidéket, "az
oltárokat és a bálványoszlopokat, összetörette a bálványszobrokat, porrá
zúzatta... Izrael egész országában. Azután visszatért Jeruzsálembe" (2Krón
34:6-7).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
66
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Egy olyan világban
élünk, amelyben az emberiség gyakran találja magát szembe a gonosz minden
irányból érkező erőivel, ahol még az otthonok sem biztonságos helyek, és a
saját természetünk is csapdát állít nekünk. De bátorító az a tudat, hogy
odafordulhatunk Istenhez, aki Atyánk, aki mindenható gondoskodó és védelmezője
népének, aki szereti az igazságot, de szereti a kegyelmet is.
Azonban ezrek tartják
nehéznek kapcsolatba lépni Istennel, mint Atyával, mert összefüggésbe hozzák Őt
a domináns férfi alakokkal (néha az anya játssza ezt a szerepet), akiknek
nyers, engesztelhetetlen modora és tettei fizikailag és érzelmileg okoztak
sérelmet nekik. Isten tudja azt, hogy a vele való kapcsolatunk meggyógyulhat és
vigasztalást kaphatunk, ha mi, mint Isten népe életünkkel olyan tisztán
tükrözzük szeretetének gondoskodó voltát, ahogy az a 6-13. versekben leírva
található.
A szülési fájdalom a
hitehagyó Izrael feletti végső ítélettel és a Templom pusztulásával kezdődik
(6. vers). Izrael pusztulásának fájdalmából és Jézus Krisztusnak a golgotai
kereszten tapasztalt gyötrelméből születik meg Isten szerelemgyermeke a
Keresztény egyház. Az „Újszülött egyház”, amely zsidó gyökerekből ered, Isten
országává alakul (56:1-8) és az a küldetése, hogy a világ végső határáig
terjeszkedjen, amelynek nincsenek etnikai, földrajzi és nemzeti határai. Isten
saját karjaiban dajkálja az új Jeruzsálemben. Ott az egyház békében táplálkozik
és elégszik meg, iszik és örvend dicsőségének bőségén (11. vers)
Isten ellenségeit a
„parázna” vezeti (Jel 17:1-5), aki a népek tetteit és gondolatait mozgatja (18.
vers) korszakokon át a hitehagyó istentisztelet által. Követői „maguk választották meg útjukat, és
förtelmes bálványaikban gyönyörködtek” (3.vers). Ők szelet vetettek és
Isten gonoszok elleni haragjának viharát fogják learatni (15. vers). Tűz ítéli
meg őket, az a tűz, amelyet maguk gyújtottak meg saját rossz döntéseikkel.
Miközben Isten népét az
Ő szeretete oltalmazza, nem érzéketlenek a szenvedésekre, amelyek velejárói
annak az országnak, amely „már létezik, de még nem érkezett el”. Megpróbálja és
megtisztítja őket az a tüzes próba, amely mindazokra jön, akik a föld színén
élnek (Jel 3:10), de a maradék túléli ezt (16, 19. vers). Szeretetteljes életük
erőteljes tanúság azok számára, akik kiábrándultak a hamis imádat megbabonázó
tetteiből és gondolataiból (18. vers), így Isten nagyobb aratást tud
megvalósítani minden nyelvből, népből és nemzetből neve dicsőségére (18-21.
vers; Jel 7:9).
A 66. fejezetben az ég
és a föld „Új Éggé és Új Földdé” alakul. Végül azzá lesznek, amit a Teremtő
mindig is akart: „A menny az én trónusom,
a föld pedig lábam zsámolya” (1. vers – új prot. ford.). Isten népe szintén
átalakult. Megtisztultak a megpróbáltatások tüzében. „Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki
beszédemet rettegi” (2. vers). Végül az egész világegyetem elnyeri szombati
nyugalmát. A tiszta, átoktól mentes univerzumban a megváltottak az Urat fogják
szolgálni, és az egész örökkévalóságon át a megváltás csodálatos művén fognak
elmélkedni!
Aleta Bainbridge
104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).
A Jósiás király
uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított
el, több fontos tanulságot tartalmaz:
Először, a törvény
felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra
a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely
tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta,
és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az
engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten
leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.
Másodszor, ha a
törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel,
nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben.
Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba
figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy
igaz Isten mellett.
Harmadszor, Istenhez
közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát
jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt,
azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli
kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható
fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal
később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük
lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok
lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)
Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése