Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezet 741. nap
33.
A törvénykönyv
A babiloni fogságról szóló próféciák csendes, de erőteljes
befolyásának nagy szerepe volt a Jósiás uralkodása tizennyolcadik évében
végbement reformáció kibontakoztatásában. Ez a reformációs mozgalom, amely egy
időre elhárította a fenyegető ítéletet, teljesen váratlanul született meg a
hosszú évek óta furcsamód elkallódott szentírási rész megtalálása és tanulmányozása
nyomán.
Közel egy évszázaddal korábban Ezékiás az általa első ízben
megtartott páskabárány ünnepségen elrendelte, hogy a tanító papok naponként
nyilvánosan olvassanak a népnek a törvény könyvéből. A Mózes által leírt
rendelkezések megtartása - különösen azoké, amelyeket az ötödik könyv
"szövetség" része tartalmaz - Ezékiás uralkodását virágzóvá tette.
Manassé azonban vakmerően félredobta e törvényeket. Uralkodása alatt a
Törvénykönyv templomi példánya gondatlanságból elveszett. A nép hosszú évekig
nélkülözte tanításait.
A régen elveszett kéziratot Hilkiás, a főpap, megtalálta a
templomban, amikor a ház teljes felújítását végezték, hogy Jósiás király
szándéka szerint a szent építményt megóvják a pusztulástól. A főpap az
örökbecsű kézirattekercset átadta Sáfánnak, az írástudónak. Sáfán elolvasta,
azután elvitte a királynak, és elmondta megtalálása történetét.
Jósiás mélyen megrendült, amikor első ízben hallotta az ősi
iratban foglalt intéseket és figyelmeztetéseket. Eddig nem volt igazán
tudatában, hogy Isten ilyen világosan tárta Izráel elé "az életet és a
halált, az áldást és az átkot" (5Móz 30:19); és milyen sokszor kérlelte
őket: válasszák az élet útját, hogy a földön dicséretessé, minden nemzet áldásává
lehessenek. "Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek
tőlük - buzdította Isten Mózes által Izráelt -, mert maga az Úr, a te Istened
megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled" (5Móz 31:6).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
64
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A
63. fejezet 9. és 10. verse készíti elő számunkra a 64. fejezetet: „Nem
követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és
könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől
fogva. Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért
ellenségükké vált, és harcolt ellenük” (új prot. ford.).
Milyen megrázó szavak!
Lehet-e bármi borzalmasabb, mint amikor Isten hallgat? Nélküle a világmindenség
magányos és rémisztő. Milyen félelmetes lehet Isten számára ellenségünkké lenni
és harcolni ellenünk! Nem csoda, hogy Ézsaiás így kiált fel a 64. fejezetben: „Oh,
vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának”
(1. vers)! Vajon szükségünk van nekünk is – mint az ősi Izráelnek – a
Sínai-hegyi tapasztalatra, amikor Isten rettenetes fensége félelmetes módon
nyilatkozott meg népe számára, hogy megremegjen makacs szívük, és végre
megalázkodjanak Őelőtte (2. vers)? Olyan fagyos a szívünk, hogy Isten „halk és szelíd hangja” (1Kir 19:12)
képtelen megolvasztani?
Nem csoda, hogy Isten
arra hív bennünket, hogy emlékezzünk. Valóban, „Nincs mitől tartanunk, hacsak
nem megfeledkezünk az útról, amelyen az Úr vezetett bennünket, és arról, amit
Tőle tanultunk történelmünk során” (Ellen White, CET p. 204). Bizonyára Ézsaiás
szavai képesek megrendíteni a legkeményebb szíveket is: „Mert öröktől fogva senki sem
hallott ilyet, híre sem jutott fülébe, nem látott más Istent kívüled, aki
ily nagy dolgokat tesz a benne bízókért!" (4. vers - 3. vers a
Károli fordításban).
A 63. fejezet 11.
versétől a 64. fejezet 7. verséig Ézsaiás felidézi Izráel történelmét,
visszaemlékezve, hogy Isten milyen hűséges pásztora népének (63:14) és milyen
készségesen siet segítségére mindenkinek, „aki örömét leli az igazságos tettekben,
és tetszésére él” (64:5). Megemlékezik arról is, hogy milyen makacs
volt Izrael, és porig sújtja, ahogy Izráel oly sokszor bánt szerető, türelmes
Istenével.
Egy meglepő fordulatra
figyelhetünk fel, amikor a próféta hirtelen a mi ügyünket kezdi képviselni.
Arra kéri Istent, hogy „Emlékezzen”. Valójában azt mondja, hogy „Emlékezz meg róla, Uram, hogy nem
vagyunk egyebek, csak cserépedények” (8. vers – ERV-HU ford., 7. vers a
Károli fordításban), törékenyek, halandók, és még legjobb cselekedeteink is
olyanok, mint „bemocskolt ruha” (6. vers). Háromszor is emlékezteti az
URAT, hogy „Atyánk vagy” (63:16a, b; 64:8), hogy „Te vagy a Fazekas”
(8. vers), „Öröktől fogva Megváltónk vagy - ez a neved!” (63:16).
Mint Mózes, ő is azért
könyörög, hogy Isten ne vesse el népét, és ne rejtse el arcát előlük (7. vers),
ha másért nem, legalább az Ő nevéért és neve dicsőségéért (63:14;
64:10,11).
Amikor úgy érezzük, hogy
eltávolodtunk Istentől, kiáltsuk együtt Ézsaiással: „Oh, ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg
álnokságinkról; ne hallgass és ne büntess bennünket felettébb” (9. [8.] és
12. [11.] vers). Alázatos könyörgésünkre válaszul miénk lesz Isten ígérete: „Mielőtt
kiáltanának, én már felelek is nekik, még be sem fejezték kérésüket, máris
teljesítem” (65:24). És megtudjuk, hogy Istennek nem kell „megszakasztani
az egeket és leszállni”, mert Ő állandóan közel van mindnyájunkhoz, minden
nap velünk van.
Aleta Bainbridge
104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).
A Jósiás király
uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított
el, több fontos tanulságot tartalmaz:
Először, a törvény
felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra
a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely
tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta,
és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az
engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten
leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.
Másodszor, ha a
törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel,
nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben.
Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba
figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy
igaz Isten mellett.
Harmadszor, Istenhez
közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát
jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt,
azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli
kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható
fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal
később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük
lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok
lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)
Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése