Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 744. nap
Jósiás királyi hatalmát kora ifjúságától kezdve Isten szent
törvénye elveinek megdicsőítésére igyekezett felhasználni. Most, amikor Sáfán,
az íródeák olvasott neki a Törvénykönyvből, az ismeret kincsestárát fedezte fel
benne; erőteljes szövetségest abban a reformációs munkában, amelynek az
országában való megvalósítására mélységesen vágyott. Elhatározta: tanácsai
szerint jár el, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy népével megismertesse
tanításait, és - ha lehet - a menny törvénye iránt tiszteletet és szeretetet
ébresszen bennük.
De vajon megvalósítható-e a szükséges reform? Izráel már
majdnem elérte Isten türelmének határán, és Isten büntetése már-már lesújtott
azokra, akik szégyent hoztak nevére. Az Úr haragja fellobbant a nép ellen.
Jósiás a fájdalomtól és rémülettől porba sújtva megszaggatta ruháit. Gyötrődő
lélekkel hajolt meg Isten előtt, és könyörgött, hogy bocsássa meg a
megátalkodott nép bűneit.
Ebben az időben Hulda prófétaasszony Jeruzsálemben - a
templom közelében - élt. Az aggasztó sejtelmekkel vívódó király gondolatai
hozzá szálltak, és elhatározta, megkérdezi az Urat e szolgája által: ő, a
király, megmentheti-e az összeomlás határán álló, tévelygő Júdát?
A helyzet komolysága és a prófétanő iránti tisztelete arra
késztette, hogy országa első embereit küldje hozzá követségbe. "Menjetek -
mondta -, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált
könyvnek az igéi rám és az egész népre, Júdára nézve! Mert nagy haragra
gyulladt ellenünk az Úr, mivel nem hallgattak elődeink ennek a könyvnek az
igéire, és nem tették meg mindazt, ami elénk van írva" (2Kir 22:13).
Az Úr azt üzente Huldával, hogy nem lehet a jeruzsálemi
katasztrófát elhárítani. Még ha a nép meg is alázza magát Isten előtt, akkor
sem kerülheti el a büntetést. Oly hosszú ideig tompította érzékeiket a
gonoszság, hogy hamar visszatérnek bűnös életmódjukhoz, ha nem sújtja őket a
büntetés. "Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket:
Ezt mondja az Úr: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a
könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott. Mert elhagytak
engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle
csinálmányával. Ezért gyulladt fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és
nem alszik ki" (2Kir 22:15-17).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Néhány éve egy hasonló
szituációban voltam, mint az izraeliták Jeremiás könyvének megírása idejében.
Zambiában és Zimbabwében
illetve Indonéziában adventista misszionárius szülők neveltek fel, akiktől
megtanultam, hogy mennyire fontos Isten vezetésének a keresése attól a naptól
kezdve, amikor megtettem az első lépéseimet. Tapasztalhattam csodálatos
válaszokat az imáimra a vadonban, például a rodéziai függetlenségi háborúban,
mielőtt elértem volna a hazámat, az Egyesült Államokat, mikor is a szüleim 15
éves koromban visszaköltöztek oda.
Miközben Isten törvényeinek általam kigondolt határain újra meg újra átléptem, megszakítottam minden kapcsolatomat Istennel, és 23 éves koromban egymagam ott ragadtam Oroszországban. Azonban tíz évvel később felismertem, hogy az életem Isten nélkül sokkal rosszabb. Ezért – életemben először – komolyabban elkezdtem keresni Isten akaratát. Keserűen tekintettem vissza az elpazarolt 33 évemre, és elgondolkodtam, hogy tartogat-e még valamit Isten számomra.
Isten szavai Jeremiáshoz akár pontosan nekem is szólhatnak: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jeremiás 1:5).
Isten mindegyikünket már azelőtt ismert, hogy az anyaméhben növekedtünk volna. Mielőtt megszülettünk, Isten már megáldott minket, és hív minket, hogy osszuk meg az üzenetet a bűntől való megváltásról és a reményről, hogy hamarosan visszatér.
Ima mindannyiunk számára: „Szerető Istenem, köszönöm, hogy előre tudtál a létezésemről, mielőtt még akár szüleim gondolatában is megszülettem volna. Köszönöm, hogy megáldottál engem édesanyám méhében. Áldj meg ma is, hogy elvethessem a te bűnbánatról és reményről szóló igéd magvait mindennapi életemen keresztül! Legyenek a tetteim a Te élő szavad. Ámen.”
Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró
104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).
A Jósiás király
uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított
el, több fontos tanulságot tartalmaz:
Először, a törvény
felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra
a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely
tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta,
és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az
engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten
leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.
Másodszor, ha a
törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel,
nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben.
Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba
figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy
igaz Isten mellett.
Harmadszor, Istenhez
közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát
jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt,
azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli
kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható
fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal
később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük
lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok
lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)
Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése