2017. július 29., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 29 - SZOMBAT - Jeremiás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 747. nap

Azután körülnézett Jósiás, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen. A sírboltokból kihozatta a csontokat, és elégette az oltáron. Így tette azt tisztátalanná az Úr igéje szerint, amelyet az Isten embere hirdetett; az, aki ezeket a dolgokat hirdette.

Majd ezt kérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet itt látok? A városbeliek így feleltek neki: Isten emberének a sírja ez, aki Júdából jött, és megjövendölte ezeket a dolgokat, amelyeket a bételi oltárral tettél. Erre azt mondta: Hagyjátok nyugodni, senki se bolygassa meg a csontjait! És békén hagyták a csontjait a Samáriából jött próféta csontjaival együtt" (2Kir 23:15-18).

Az Olajfák hegyének déli lejtőin, Jahve gyönyörű Mórija-hegyi templomával szemben voltak a szentélyek és bálványok, amelyeket Salamon állított oda, hogy bálványimádó feleségeinek kedveskedjék. Lásd: 1Kir 11:6-8! Több mint három évszázadon át ott álltak ezek a nagy, idomtalan bálványok a "botránkozás hegyén", némán tanúskodva Izrael legbölcsebb királyának hitehagyásáról. Jósiás ezeket is eltávolította és romba döntötte.

A király Júdának atyái Istenébe vetett hitét nagy páska ünnepséggel igyekezett tovább erősíteni, amelyet a törvénykönyvben foglalt rendelkezések szerint tartott meg. A szent szolgálatok irányításával megbízottak elvégezték az előkészületeket, és a nép bőkezűen hozta áldozatait az ünnep nagy napján. "Bizony, nem tartottak ehhez hasonló páskát a bírák ideje óta, akik Izráelt ítélték, sem Izráel, sem Júda királyainak az idejében" (2Kir 23:22). Jósiás buzgósága azonban, bármilyen kedves is volt az Úr előtt, nem szerezhetett engesztelést régebbi nemzedékek bűneiért. A király követőinek kegyessége sem hozhatott változást azok szívében, akik konokul ragaszkodtak a bálványimádáshoz, és nem akarták az igaz Istent imádni.

Jósiás több mint egy évtizedig uralkodott a páskabárány ünnepének megtartása után. Harminckilenc éves korában halt meg az egyiptomi csapatokkal vívott csatában, "...és eltemetteték ősei sírjába. Egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást. Jeremiás siratódalt szerzett Jósiásról, az énekesek és az énekesnők pedig máig is megéneklik Jósiást siratóénekeiben" (2Krón 35:24-25). Nem volt Jósiáshoz "...hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló. Az Úr izzó nagy haragja azonban nem múlt el, mert haragra gerjedt Júda ellen azért a sok bosszantásért, amivel Manassé bosszantotta" (2Kir 23:25-26). Rohamosan közeledett az az idő, amikor Jeruzsálemet lerombolják, az ország lakosait fogságba viszik Babilonba, hogy ott tanulják meg azt a leckét, amelyet kedvezőbb körülmények között nem akartak megtanulni.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A hatásos bizonyságtevésről szóló könyvek kis gyűjteményét tartom polcomon. Tapasztalt keresztényeknek sikerült mindössze néhány oldalon összegezniük Jézus bemutatásának tudományát. Ám, ha a tapasztalatok megosztásáról kellene könyvet írnom, talán sokkal jobb művet készíthetnék a bűn megosztásának tudományáról, amit mi, emberek mindnyájan gyakorolunk. Ez nagyon ijesztő gondolat!

Amióta csak a bűn megjelent, az emberek szerették megtanítani egymást, hogyan csatlakozzanak gonosz élvezeteikhez.  Ez volt az oka, hogy az Úr özönvíz által elpusztította a földet. „Amikor látta az Úr, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében” (1Móz 6:5). Évszázadokkal később Salamon azt írta, hogy a hét dolog között, amiket az Úr gyűlöl, szerepelnek „Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszságra sietséggel futó lábak" (Péld 6:18).

Az éveken át tartó bűnelkövetés megtaníthatja az embert, hogyan vigyen másokat is a bűn lejtőjére. Azonban micsoda idő- és energiapazarlás ez! Amikor 33 évesen elkezdtem őszintén keresni az Urat, elborzadva tekintettem vissza életem eltékozolt éveire. Jézus 33 évet töltött itt, és megmentette a világot. Én pedig ostobaságomban semmit sem tettem az Úrért azokban az éveimben.

Isten sokunkban látja ezt a bolondságot és így szól. „Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, nem értelmesek!” (Jer 4:22 - új prot. ford.).
Imádságom: Drága Uram! Tanító vagyok, akár akarom, akár nem. Az emberek tanulnak tetteimből és szavaimból. Taníts, kérlek, hogyan legyek tanító Teérted. Engedd, hogy mások a Te igédet és tetteidet lássák az életemben, és ezáltal  mind  közelebb vonzódjanak hozzád! Ámen.

Andrew McChesney

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése