Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 747. nap
Azután körülnézett Jósiás, és meglátta a sírboltokat,
amelyek ott voltak a hegyen. A sírboltokból kihozatta a csontokat, és elégette
az oltáron. Így tette azt tisztátalanná az Úr igéje szerint, amelyet az Isten
embere hirdetett; az, aki ezeket a dolgokat hirdette.
Majd ezt kérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet itt látok? A
városbeliek így feleltek neki: Isten emberének a sírja ez, aki Júdából jött, és
megjövendölte ezeket a dolgokat, amelyeket a bételi oltárral tettél. Erre azt
mondta: Hagyjátok nyugodni, senki se bolygassa meg a csontjait! És békén
hagyták a csontjait a Samáriából jött próféta csontjaival együtt" (2Kir
23:15-18).
Az Olajfák hegyének déli lejtőin, Jahve gyönyörű
Mórija-hegyi templomával szemben voltak a szentélyek és bálványok, amelyeket
Salamon állított oda, hogy bálványimádó feleségeinek kedveskedjék. Lásd: 1Kir
11:6-8! Több mint három évszázadon át ott álltak ezek a nagy, idomtalan
bálványok a "botránkozás hegyén", némán tanúskodva Izrael legbölcsebb
királyának hitehagyásáról. Jósiás ezeket is eltávolította és romba döntötte.
A király Júdának atyái Istenébe vetett hitét nagy páska
ünnepséggel igyekezett tovább erősíteni, amelyet a törvénykönyvben foglalt
rendelkezések szerint tartott meg. A szent szolgálatok irányításával
megbízottak elvégezték az előkészületeket, és a nép bőkezűen hozta áldozatait
az ünnep nagy napján. "Bizony, nem tartottak ehhez hasonló páskát a bírák
ideje óta, akik Izráelt ítélték, sem Izráel, sem Júda királyainak az
idejében" (2Kir 23:22). Jósiás buzgósága azonban, bármilyen kedves is volt
az Úr előtt, nem szerezhetett engesztelést régebbi nemzedékek bűneiért. A
király követőinek kegyessége sem hozhatott változást azok szívében, akik
konokul ragaszkodtak a bálványimádáshoz, és nem akarták az igaz Istent imádni.
Jósiás több mint egy évtizedig uralkodott a páskabárány
ünnepének megtartása után. Harminckilenc éves korában halt meg az egyiptomi
csapatokkal vívott csatában, "...és eltemetteték ősei sírjába. Egész Júda
és Jeruzsálem gyászolta Jósiást. Jeremiás siratódalt szerzett Jósiásról, az
énekesek és az énekesnők pedig máig is megéneklik Jósiást siratóénekeiben"
(2Krón 35:24-25). Nem volt Jósiáshoz "...hasonló király őelőtte, aki úgy
megtért volna az Úrhoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével,
egészen a Mózes törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló. Az Úr izzó
nagy haragja azonban nem múlt el, mert haragra gerjedt Júda ellen azért a sok
bosszantásért, amivel Manassé bosszantotta" (2Kir 23:25-26). Rohamosan
közeledett az az idő, amikor Jeruzsálemet lerombolják, az ország lakosait
fogságba viszik Babilonba, hogy ott tanulják meg azt a leckét, amelyet
kedvezőbb körülmények között nem akartak megtanulni.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A hatásos
bizonyságtevésről szóló könyvek kis gyűjteményét tartom polcomon. Tapasztalt
keresztényeknek sikerült mindössze néhány oldalon összegezniük Jézus
bemutatásának tudományát. Ám, ha a tapasztalatok megosztásáról kellene könyvet
írnom, talán sokkal jobb művet készíthetnék a bűn megosztásának tudományáról,
amit mi, emberek mindnyájan gyakorolunk. Ez nagyon ijesztő gondolat!
Amióta csak a bűn
megjelent, az emberek szerették megtanítani egymást, hogyan csatlakozzanak
gonosz élvezeteikhez. Ez volt az oka,
hogy az Úr özönvíz által elpusztította a földet. „Amikor látta az Úr, hogy
megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden
alkotása szüntelen csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön,
és bánkódott szívében” (1Móz 6:5). Évszázadokkal később Salamon azt írta, hogy
a hét dolog között, amiket az Úr gyűlöl, szerepelnek „Az álnok gondolatokat
forraló elme, a gonoszságra sietséggel futó lábak" (Péld 6:18).
Az éveken át tartó
bűnelkövetés megtaníthatja az embert, hogyan vigyen másokat is a bűn lejtőjére.
Azonban micsoda idő- és energiapazarlás ez! Amikor 33 évesen elkezdtem őszintén
keresni az Urat, elborzadva tekintettem vissza életem eltékozolt éveire. Jézus
33 évet töltött itt, és megmentette a világot. Én pedig ostobaságomban semmit
sem tettem az Úrért azokban az éveimben.
Isten sokunkban látja
ezt a bolondságot és így szól. „Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem!
Fiaim esztelenek, nem értelmesek!” (Jer 4:22 - új prot. ford.).
Imádságom: Drága Uram!
Tanító vagyok, akár akarom, akár nem. Az emberek tanulnak tetteimből és
szavaimból. Taníts, kérlek, hogyan legyek tanító Teérted. Engedd, hogy mások a
Te igédet és tetteidet lássák az életemben, és ezáltal mind
közelebb vonzódjanak hozzád! Ámen.
Andrew McChesney
104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).
A Jósiás király
uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított
el, több fontos tanulságot tartalmaz:
Először, a törvény
felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra
a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely
tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta,
és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az
engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten
leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.
Másodszor, ha a
törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel,
nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben.
Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba
figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy
igaz Isten mellett.
Harmadszor, Istenhez
közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát
jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt,
azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli
kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható
fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal
később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük
lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok
lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)
Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése