Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 30. fejezet 1033. nap
Jézus megrótta tanítványait, figyelmeztette, óvta őket,
János és testvérei mégsem hagyták el Őt - Jézust választották, még ha dorgálta
is őket. A Megváltó sem szakított velük gyengeségeik, tévedéseik miatt. Ők
mindvégig osztoztak megpróbáltatásaiban, tanulmányozták életének példáját.
Krisztusra tekintettek, s így átalakult a jellemük.
Hajlamaik, szokásaik tekintetében az apostolok igen
különbözőek voltak. Ott állt közöttük Lévi-Máté, a vámszedő; a heves, vakbuzgó
Simon, a római hatalom engesztelhetetlen gyűlölője; a nagylelkű, lobbanékony
Péter; az aljas lelkületű Júdás; Tamás - igaz szívű, de szégyenlős, félénk;
Fülöp, a nehézfejű, kétségekkel küzdő; és Zebedeus becsvágyó, szókimondó fiai,
testvéreikkel együtt. Ők gyűltek össze, különböző hibáikkal, rosszra való,
öröklött vagy szerzett hajlamaikkal. De Krisztusban, és általa Isten
családjában lakoztak, hogy megtanuljanak egyek lenni hitben, tantételekben és
lelkületben. Voltak próbáik, sérelmeik, különvéleményük - de amíg szívükben
Krisztus lakozott, nem üthette fel a fejét egyenetlenség. Szeretete egymás
iránti szeretethez vezetett, a Mester összehangolta a különbségeket és
létrehozta a tanítványok közötti egységet olyannyira, hogy gondolkodásukban,
ítélkezésükben is eggyé váltak. Krisztus, a nagy központ és ők olyan mértékben
közeledtek egymáshoz, amilyen mértékben a központhoz közeledtek.
Midőn Jézus befejezte a tanítványok oktatását, szorosan
Maga köré gyűjtötte a kicsiny csoportot, középen letérdelt, kezét a fejükre
helyezte, és imában ajánlotta őket a szent munkára. Így kente fel az Úr
tanítványait az evangélium szolgálatára.
Krisztus nem az el nem bukott angyalokat választotta arra,
hogy képviseljék Őt az emberek között, hanem emberi lényeket, akiknek indulatai
a megmentendőkéhez hasonlatosak. Krisztus emberré lett, hogy elérhesse az
embert. Az istenségnek emberi természetre volt szüksége, mert a világ
megváltásához az emberi és az isteni is kellett. Az istenségnek szüksége volt
az emberi természetre, hogy az ember egy csatornán kapcsolatba léphessen
Istennel. Így van ez Krisztus szolgálóival, hírvivőivel is. Az embernek rajta
kívül és felette álló erőre van szüksége ahhoz, hogy ez helyreállítsa benne
Isten képmását, és képessé tegye munkájának végzésére. Ez azonban nem teszi
szükségtelenné az emberi eszközt. Az ember megragadja az isteni erőt, és hit
által Krisztus a szívében lakozik. Az emberi erő az istenivel együttmunkálkodva
képessé válik a jóra.
Mai Bibliai szakasz: Az
apostolok cselekedetei 17
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Thesszalonika, Bérea és
Athén: három görög város, ahol három különböző evangélizációs módszert kellett
alkalmazni, ha el akarták érni az ott lakókat. Thesszalonikában Pál három hétig
prédikált a zsinagógában a zsidóknak és az istenfélő görögöknek. Elmondta
megtérésének történetét, középpontban Isten törvényével és megmagyarázva a
templommal kapcsolatos ceremóniák és rítusok igazi értelmét. Ezeket mind
egybekötötte a Messiás szolgálatával és áldozatával. Néhány zsidó hitt, de
sokkal több pogány, akik között volt a város néhány befolyásos asszonya is.
Néhány zsidó, akik nem akartak hinni, feldühödtek azon, hogy Pál, a Szanhedrin
egykori tagja, három hét alatt felforgatta az egész világukat. Nemcsak néhány
kereszténnyé lett honfitársuk irántuk való hűségét veszítik el, hanem, ami még
ennél is fontosabb, pogány támogatóikat is. Ezért olyan zendülést keltettek a
városban, hogy Pálnak és Barnabásnak az éj leple alatt Béreába kellett
távozniuk.
Béreában – ami majdnem
100 km-re van nyugatra – Isten újabb lehetőséget nyitott meg számukra. Itt Pál
ugyanazokat a tanításokat mondta el, annyi különbséggel, hogy „naponta”
tanulmányoztak (11. vers). Amikor nyilvános evangelizációkat tartok, látom
annak az áldását, hogy az emberek naponta ki vannak téve Isten Igéje hatásának.
Isten Lelke egyértelműen munkálkodik a szíveken. Thesszalonikával ellentétben a
béreaiak közül „sokan” hittek és előkelő emberek is elfogadták az evangéliumot
(12. vers).
Az igazi próba azonban
Athén volt. Athén aranykora – Platón és Szókratész kora – már a múlté, de az
athéniak magukat intellektuálisan magasabb rendűnek képzelték az ország többi
részéhez képest. Az epikureusok a naturalizmusban (véletlen) hitek és nem volt
személyes istenük. A sztoikusok panteisták voltak, számukra minden Isten volt.
Ezen felül Athénben több szentélye volt a különböző isteneknek, mint bármely
más városban, még az „ISMERETLEN ISTENNEK” is volt egy oltára.
Pál egyik ősi
költőjüket idézte annak érdekében, hogy bemutassa nekik azt az Istent, akit nem
ismertek. Hatszáz évvel korábban egy súlyos járvány sújtotta a várost. Egy
bárányt hoztak be a városba, és amelyik bálvány oltár közelébe feküdt le, annak
az istennek áldozták meg. Ha a bárány egyetlen isten közelében sem feküdt le,
akkor felállítottak egy oltárt az „ISMERETLEN ISTENNEK”, és ennek az istennek
áldozták fel. Így tehát Pál bemutatta nekik azt az Istent, akit nem ismertek,
aki életet és leheletet ad mindennek, feltámasztja a halottakat és megítéli a
népeket. Néhányan hittek neki még a befolyásosabb emberek közül is.
Pál módszere
különbözött a hallgatóság függvényében. A történet ugyanaz volt, de a
megközelítés más és más. Tanulhatunk Pál apostoltól: próbáljuk megérteni az
embereket, miközben imádkozunk azért, hogy a szívükhöz vezető utat megtaláljuk.
Ron E. M. Clouzet
144. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
30. fejezeteihez
(május 6–12.).
Jánosnál, a
tanítványnál nyoma sem volt a mai világra olyannyira jellemző cinizmusnak.
Teljes bizalma volt Jézusban, és viszonzásul több bölcsességgel rendelkezett,
mint a többi tanítvány. Ráadásul, a gyermeki hite miatt közelebb került Jézus
szívéhez, mint a többiek – olyan hittel rendelkezett, ami annyira feltétlenül
bízik Istenben, hogy nem hagy helyet a kétségeknek.
Felsőfokú
tanulmányaimat folytatom hazám egyik vezető egyetemén. Folyamatosan olyan
emberekkel vagyok körülvéve, akik azt állítják, hogy a véleményüket csak az
értelem és a tapasztalás alakítja ki. Kigúnyolják az én hitemet, „vaknak” és
irracionálisnak nevezik. Számomra azonban lehetséges, hogy feltétel nélküli
hittel bírjak Istenben, az Ő tökéletes szavahihetősége miatt! Isten az Ézsaiás
46:9–10-ben megadja nekünk, hogy mi az a norma, ami alapján tesztelhetjük az Ő
hűségét; név szerint a beteljesült próféciák, az Ő tanácsának bölcsessége és az
Ő mindenhatósága mindenek felett.
Akár csak János, mi is
kitárhatjuk a szívünket a Megváltó számára, és bízhatunk abban, hogy hűséges
hozzánk Ő, aki győzelmet ígért a bűn fölött, amely oly könnyedén szorongat
minket. Jánoshoz hasonlóan mi is teljes bizalommal lehetünk Jézusban, hogy Ő
csak segíteni igyekszik, és véletlenül sem kárt okozni. Jánoshoz hasonlóan mi
is bízhatunk benne, hogy hűséges hozzánk az, aki örök kapcsolatot ígért a
Mennyei Atyánkkal. Ez pedig biztosan kielégíti valamennyi igényünket.
Eliza Maher
önkéntes, „Tedd és
merd!” Ifjúsági tábor
Melbourne, Victoria,
Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés