Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 29. fejezet 1027. nap
Amikor Jézus azzal a kérdéssel fordult a farizeusokhoz,
hogy szabad-e szombatnapon jót vagy gonoszt cselekedni, életet menteni vagy
kioltani, saját gonosz szándékaikkal fordította őket szembe. Ők keserű
gyűlölettel életére törtek, míg Jézus életet mentett, örömöt okozott a
sokaságnak. Jobb-e tehát szombaton ölni - ahogy titokban tervezték -, mint a
beteget meggyógyítani, ahogyan Ő tette? Tisztességesebb dolog a szívben gyilkolni
Isten szent napján, mint minden embert úgy szeretni, hogy ez az irgalmasság
cselekedeteiben jusson kifejezésre?
A leszáradt kéz meggyógyításával Jézus elítélte a zsidók
szokásait, és úgy állította be a negyedik parancsolatot, ahogy azt Isten annakidején
adta. "Szabad [...] szombatnapon jót cselekedni" (Mt 12:12) -
jelentette ki. A zsidók értelmetlen korlátozásainak elsöprésével Krisztus
megtisztelte a szombatot, míg a Rá panaszkodók meggyalázták Isten szent napját.
Akik szerint Krisztus eltörölte a törvényt, azok azt
tanítják, hogy Ő megszegte a szombatot, sőt tanítványainak ugyanezt az
eljárását is igazolta. Így ezek az emberek valójában a fondorlatos zsidók
álláspontjára helyezkednek. Ezzel ellentmondanak Krisztus tanúságtételének, aki
kijelenti: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok
az ő szeretetében" (Jn 15:10). Sem a Megváltó, sem követői nem szegték meg
a szombatot. Krisztus a törvény élő megjelenítője volt. Soha életében nem hágta
át a szent előírásokat. Amint végigtekintett a tanúskodó nemzeten, amely csak
az alkalmat leste, hogy elítélhesse Őt, megcáfolhatatlanul mondhatta: "Ki
vádol engem közületek bűnnel?" (Jn 8:46)
A Megváltó nem azért jött, hogy félretegye a pátriárkák és
próféták beszédeit, hiszen Ő maga szólt képviselői által. Isten igéjének minden
igazsága Tőle származott. Ám ezeket a felbecsülhetetlen drágaköveket hamis
foglalatba helyezték. Drága fényüket a tévelygés szolgálatába állították. Isten
arra vágyott, hogy kiemelje őket a bűn foglalatából, és az igazság keretébe
helyezhesse vissza e kincseket. Ezt a munkát csak isteni kéz végezheti el. Az
igazság a tévelygéshez kötve Isten és ember ellenségének célját szolgálja.
Krisztus azért jött, hogy a helyére tegye, ahol Istent dicsőíti, és az
emberiség megváltását munkálja.
"A szombat lőn az emberért, nem az ember a
szombatért" (Mk 2:27) - mondotta Jézus. Az isteni rendelkezések az
emberiség javát szolgálják. "Minden tiérettetek van" (2Kor 4:15).
"Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál,
akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek; Ti pedig Krisztusé,
Krisztus pedig Istené" (lKor 3:22-23). A Tízparancsolat törvényét -
amelynek a szombat egy része - Isten áldásként adta népének.
"Megparancsolta nékünk az Úr, - mondotta Mózes - hogy cselekedjünk mind e
rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk
legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben" (5Móz 6:24).
A zsoltáros által kapta Izrael az üzenetet: "Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel;
menjetek eléje vigassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott
minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. Menjetek be
az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel" (Zsolt 100:2-4).
Mindenkiről, "aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt",
ezt mondja az Úr: "Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvidámítom őket
imádságom házában" (Ésa 56:6-7).
Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. E szavak
tanítanak, vigasztalnak. Mivel a szombat az emberért rendeltetett, az Úr napja.
Krisztusé, mert "minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami
lett" (Jn 1:3). Mivel Ő teremtett mindeneket, Ő a szombat szerzője is. Ő
különítette el, mint a teremtés emlékünnepét. A szombat Rá mutat tehát,
Teremtőjére és Megszentelőjére. Azt hirdeti, hogy Ő az egyház feje, aki mindent
alkotott mennyen és földön, akiben fennállnak a dolgok, és akinek ereje által
megbékélünk Istennel. Izraelről szólva ezt mondja: "Adám nékik
szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük; hogy megtudják, hogy
én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük" (Ez 20:12). A szombat Krisztus
hatalmának a jele, amely szentté tesz minket. Mindenkink megadatik, akit
Krisztus megszentel - szentté teszem őket. A szombat mindenkinek megadatik,
mint az Ő megszentelő erejének jele, aki Krisztus által részesévé válik Isten
Izraelének.
Így szól az Úr: "Ha megtartóztatod szombaton lábadat,
és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod,
az Úr szent és dicsőséges napjának, [...] akkor gyönyörűséged lesz az
Úrban" (Ésa 58:15-14). Mindazoknak, akik a szombatot Krisztus teremtő és
megváltó hatalmának jeleként fogadják el, örömük lesz benne. Krisztust látják
általa, Őbenne gyönyörködnek. A szombat rávilágít a teremtés művére, mint az Ő
hatalmas, megváltó erejének bizonyítékára. Az elvesztett édeni békére
emlékeztet, és az Üdvözítő által helyreállított békéről beszél. S a
természetben minden az Ő hívását ismétli: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan,
akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Mt
11:28).
Mai Bibliai szakasz: Az
apostolok cselekedetei 11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Apostolok cselekedetei 11. fejezete a személyes bizonyságtétel
erejére emlékeztet bennünket, mindössze két fejezettel az után, hogy
„láthattuk” Pál megtérését. A fejezet elején Péter visszatér Jeruzsálembe, ahol
azonnal szemére veti a többi zsidó, hogy Kornéliusszal evett együtt: egy
pogánnyal. Ahelyett, hogy magyarázkodna, Péter részletesen kifejti a
tisztátalan húsról szóló látomását (ApCsel 10). Úgy döntött, elmondja az
összegyűlt apostoloknak és más testvéreknek, hogy Jézus akarata az, hogy a
Szentlélek eljusson a pogányokhoz is, csakúgy, mint a zsidókhoz.
A mérges szívek
megszelídültek. Az őt hallgatók gyorsan megszabadultak a pogányokkal szembeni,
régóta bennük élő előítéletektől, és „dicsőítették
Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést
az életre” (18. vers). Ez a személyes bizonyságtétel hatalma! Az apostolok
reakciója is emlékeztet arra, hogy Péter víziója nem vetett véget az étkezéssel
kapcsolatos, ószövetségi korlátozásoknak, mint ahogy egyes felekezetek
tanítják. Ha ez történt volna, akkor az apostolok így dicsőítették volna az
Urat: „Most már mindenféle húst ehetünk!”
A fejezet végén arról
olvashatunk, hogy létrehozták az első keresztény fejlesztési- és segélyszervezetet.
De ahelyett, hogy élelmiszert osztottak volna a katasztrófa sújtotta
területeken, mint az ADRA manapság, ez a szervezet egy prófécia által értesült
az Antiókhiában fenyegető válságról. Ezért segélyszállítmányokat készítettek. „Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a
Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is
következett Klaudiusz idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták,
hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a
Júdeában lakó testvéreknek.” (28-29. versek).
Milyen hasznos lenne,
ha mi is értesülnénk a katasztrófákról még azok bekövetkezte előtt!
Drága Uram, lehet, hogy
nekünk nincsenek olyan látomásaink, mint Péternek; de tudom, hogy a személyes
tanúságtételnek mekkora ereje van. Taníts meg rá, hogy a leghatékonyabban
tudjam megosztani másokkal bizonyságtételemet, így a hallgatóságom is
dicsőíthet Téged, mondván: „Isten megadja
nekünk a megtérést az életre”. Ámen.
Andrew McChesney
143. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
28-29. fejezeteihez
(április 29 – május 5.).
A házamban van egy
kiírás ezzel a felirattal: „Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, akkor
mindenki rosszul fogja érezni magát.” Poénként vettem meg, de időnként
túlságosan igaz ahhoz, hogy vicces legyen. Ezen alkalmakkor bizonyára
farizeusként viselkedem.
Ezek a farizeuseok
voltak a legnagyobb hangulatgyilkosok. Nem csak, hogy nem érezték jól magukat,
de azt sem akarták, hogy mások jól érezzék magukat. Úgy látták, hogy a Lévi
Máté házánál lévő ünnepség bűn és szégyenteljes. Ragaszkodtak ahhoz, hogy úgy
menjenek a dolgok, ahogy ők akarják. Sikeresen el is érték, hogy az emberek
szenvedjenek. És ami még rosszabb, beszennyezték Isten hírnevét, mivel az Ő
képviselőinek vallották magukat.
János tanítványai
szintén ebbe a csapdába estek, amikor a böjtölést a vallásos hitbuzgalom
kifejezőeszközévé tették. A farizeusok a szombatot olyan nappá tették, amely a
követelményeivel terhet jelent. Sajnos azonban ez a fajta buzgóság a
legalizmust szolgálja és nem az Urat. Az ezt képviselők elvárásainak nincsen
vége, hiszen „ragaszkodnak ahhoz, hogy olyan úton üdvözüljenek, melyen fontos
dolgokat cselekedhetnek.” (Jézus élete, 280. o.)
Jézus elutasította
annak a gondolatát, hogy a tanítványai böjtöljenek, amíg Ő velük volt. Azt
akarta, hogy az Ő jelenlétében örvendezzenek, és boldogan szolgálják Őt. Ez az
a hozzáállás, amivel a szombatot meg kell ünnepeljük. „Azért rendeltetett, hogy
létrehozza ember és Isten közösségét.” (Jézus élete, 286. o.) „Örvendezzünk és
vígadjunk ezen!” Zsolt. 118:24
Karen Lifshay
Stanfield, Oregon
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés