Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 30. fejezet 1028. nap
30.
"Választa tizenkettőt"
"Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, akiket
akar vala; és hozzá menének. És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és
hogy kiküldje őket prédikálni" (Mk 3:13-14).
A galileai tenger közelében, a hegyoldalban, árnyas fák
között hívta el Jézus a tizenkettőt apostoli feladatra, és itt tartotta hegyi
beszédét is. A mezők és hegyek Jézus kedvelt pihenőhelyei voltak, sokszor
inkább a szabad ég alatt tanított, mint a templomban vagy zsinagógákban.
Egyetlen zsinagóga sem fogadhatta volna be az Őt követő tömeget, ám Jézus
nemcsak ezért tanított mezőkön, ligetekben. Szerette a természet tájait. Minden
csendes, visszavonulásra alkalmas hely szent templom volt számára.
A föld első lakói Éden fáit választották szentélyüknek.
Krisztus ott érintkezett az emberiség atyjával. A Paradicsomból történt
kiűzetés után még mindig az erdőkön, mezőkőn imádkoztak ősszüleink, Krisztus
ott kereste fel őket kegyelmének evangéliumával. Krisztus beszélt Ábrahámmal
Mamré tölgyesében, Izsákkal, amikor kiment estefelé a mezőre elmélkedni,
Jákóbbal a bétheli domboldalon, Mózessel Midión hegyein, és a nyáját őrző
gyermek Dáviddal. Krisztus az, aki úgy rendelte, hogy Izrael népe tizenöt
évszázad óta minden évben egy hétre elhagyja otthonát, vegyék "szép fának
gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való
fűzgallyakat" (3Móz 23:40), és lakozzanak az ezekből készített sátorokban.
A tanítványok oktatásakor Jézus a város zűrzavarából való
visszavonulást választotta, mert a mezők és halmok csöndje jobban összhangban
állt az önmegtagadás leckéivel, melyeket meg akart tanítani nekik. Szolgálata
során szívesen gyűjtötte Maga köré az embereket a kék ég alatt, füves
domboldalon vagy tóparton. Itt, ahol saját teremtett művei vették körül,
hallgatóinak gondolatait a mesterséges dolgokról a természetiekre terelhette. A
természet növekedése, fejlődése feltárta országának alapelveit. Amikor az ember
feltekint Isten hegyeire, látja kezének csodálatos műveit, az isteni igazság
értékes leckéit ismerheti meg. A természet dolgai Krisztus tanítását ismétlik.
Így van ez mindenkivel, aki szívében megy ki a mezőkre Krisztussal. Érzi, hogy
szent befolyás veszi körül. A természet dolgai megtestesítik az Úr példázatait,
ismétlik tanácsait. Amikor a természetben kapcsolatba kerülünk Istennel, a
gondolatok felemelkednek, a szív pedig nyugodalmat lel.
Mai Bibliai szakasz: Az
apostolok cselekedetei 12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az őskeresztény egyház
a Krisztus halála óta eltel időszak legnagyobb válságát élte át. Heródes király
kivégeztette az első apostolt, Jakabot, és bebörtönözte Pétert azzal a
szándékkal, hogy ő lesz a következő. De ez nem ugyanaz a Péter volt, aki
egyszer megtagadta Jézust. Röviddel kivégzése előtt, Pétert aludva találták két
katona között két lánccal megkötözve (6. vers).
Az alvás nem volt
ismeretlen Péter számára. A régi Péter gyakran aludt, épp a legrosszabb
időpontokban. Aludt, amikor Jézus a hegyre vitte fel imádkozni, és csak akkor ébredt
fel, amikor a megdicsőült Jézus Mózessel és Illéssel beszélt (Lk 9:32). Kétszer
is elaludt, amikor Jézus arra kérte, hogy imádkozzon a Gecsemáné kertjében (Mt
26:36-46). Érdekes módon Péternek nem nagyon tetszett, amikor Jézus aludt a
tengeren a hajóban, amikor viharba keveredtek. Kétségbeesetten rázta fel
Jézust, azt kiabálva, hogy „Mester,
nem törődsz vele, hogy elpusztulunk?!” (Mk 4:38).
Most, az új Péter, a
halál küszöbén állt, és nem kiabált segítségért. Ehelyett nyugodtan aludt,
ahogyan Jézus a hajón. Meglehet, hogy gondolt rá, hogy ez az utolsó éjszakája,
hallotta, amikor Jézus előre megmondta, hogy meg fog halni (Jn 21:18, 18-9).
Azt is látta, amikor közeli barátja, Jakab meghalt. Bizonyára hatalmas volt
Péter hite, ami ilyen nyugodt álmot biztosított számára. Péter ideje azonban
még nem érkezett el - egy angyal kivezette a börtönből. Heródes majd'
felrobbant mérgében, látva, hogy egy apostol megmenekült a kivégzéstől. Végül a
börtönőröket küldte halálba. Péter őreinek a gonosz Heródes miatt kellett
meghalniuk. Pétert kiszabadította egy angyal, az őröket megölték. Ebben az
eseménysorban komoly tanulság rejlik. Éppúgy, ahogyan emberek áldásokban
részesülnek, ha igaz emberekkel vannak kapcsolatban, sajnos az is igaz, hogy
másoknak viszont szenvedniük kell, akik gonosz emberekkel vannak kapcsolatban.
Drága Istenünk,
köszönjük az Apostolok cselekedeteiről
írott könyv 12. fejezetének csodálatos igazságait! Még ha teljes igyekezetet
fordítok is arra, hogy mindenkinek bemutassam a Te szeretetedet, arra kérlek,
hogy adj nekem tisztánlátást, hogy azokkal járjak, akik bölcsek, és kerüljem a
balgatagok társaságát. Taníts meg arra ma, hogy a megfelelő időben aludjak – és
mindig hitben aludjak, még akkor is, ha nehézség és zűrzavar vesz körül, mert
tudom, hogy Te ülsz a Menny Trónján! Ámen."
Andrew McChesney
144. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
30. fejezeteihez
(május 6–12.).
Jánosnál, a
tanítványnál nyoma sem volt a mai világra olyannyira jellemző cinizmusnak.
Teljes bizalma volt Jézusban, és viszonzásul több bölcsességgel rendelkezett,
mint a többi tanítvány. Ráadásul, a gyermeki hite miatt közelebb került Jézus
szívéhez, mint a többiek – olyan hittel rendelkezett, ami annyira feltétlenül
bízik Istenben, hogy nem hagy helyet a kétségeknek.
Felsőfokú tanulmányaimat
folytatom hazám egyik vezető egyetemén. Folyamatosan olyan emberekkel vagyok
körülvéve, akik azt állítják, hogy a véleményüket csak az értelem és a
tapasztalás alakítja ki. Kigúnyolják az én hitemet, „vaknak” és irracionálisnak
nevezik. Számomra azonban lehetséges, hogy feltétel nélküli hittel bírjak
Istenben, az Ő tökéletes szavahihetősége miatt! Isten az Ézsaiás 46:9–10-ben
megadja nekünk, hogy mi az a norma, ami alapján tesztelhetjük az Ő hűségét; név
szerint a beteljesült próféciák, az Ő tanácsának bölcsessége és az Ő
mindenhatósága mindenek felett.
Akár csak János, mi is
kitárhatjuk a szívünket a Megváltó számára, és bízhatunk abban, hogy hűséges
hozzánk Ő, aki győzelmet ígért a bűn fölött, amely oly könnyedén szorongat
minket. Jánoshoz hasonlóan mi is teljes bizalommal lehetünk Jézusban, hogy Ő
csak segíteni igyekszik, és véletlenül sem kárt okozni. Jánoshoz hasonlóan mi
is bízhatunk benne, hogy hűséges hozzánk az, aki örök kapcsolatot ígért a
Mennyei Atyánkkal. Ez pedig biztosan kielégíti valamennyi igényünket.
Eliza Maher
önkéntes, „Tedd és
merd!” Ifjúsági tábor
Melbourne, Victoria,
Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése