Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 30. fejezet 1031. nap
A tanítványok alig várták, hogy Júdás is közéjük kerüljön.
Megjelenése parancsoló, felfogása éles, jó szervező, ők ajánlották Jézusnak,
mint aki majd nagyban segíti munkáját. Meglepődtek, hogy Jézus oly hűvösen
fogadta.
A tanítványokat nagy csalódás érte azzal, hogy Jézus nem
próbálta megnyerni Izrael vezetőinek támogatását. Úgy érezték, hibát követ el
azzal, hogy nem veszi igénybe ezeknek a befolyásos férfiaknak a támogatását
ügye megerősítésére. Ha Júdást visszautasítja, gondolatban megkérdőjelezték
volna Mesterük bölcsességét. Júdás későbbi története megmutatta nekik, milyen
veszélyes dolog világi szempontoknak engedni, amikor el kell dönteni, hogy
alkalmas-e valaki Isten munkájára. Az olyan emberek közreműködése, akiket a
tanítványok szerettek volna megnyerni, a mű átjátszását jelentette volna a
legádázabb ellenség kezére.
Amikor Júdás a tanítványokhoz csatlakozott, még nem volt
érzéketlen Krisztus jellemének szépsége iránt. Érezte az isteni erő befolyását,
mely lelkeket vonzott a Megváltóhoz. Ő, aki nem azért jött, hogy a megrepedt
nádat eltörje vagy a pislogó gyertyabelet kioltsa, ezt a lelket sem utasíthatta
el, amíg egy kevés vágy is élt benne a világosság iránt. A Megváltó olvasott
Júdás szívében. Ismerte a bűnnek azt a mélységét, ahova Júdás süllyed, ha csak
Isten kegyelme meg nem szabadítja. Amikor kapcsolatba lépett ezzel a férfival,
oda helyezte, ahol nap mint nap érintkezésbe kerülhet az Ő túláradó, önzetlen
szeretetével. Ha megnyitja szívét Krisztusnak, az isteni kegyelem száműzi az
önzés démonát, és Júdás is Isten országának alattvalója lehet.
Isten úgy fogadja az embert, ahogy van; emberi
jellemvonásaival együtt; kiképzi szolgálatára, ha nevelhető és tanul Tőle. Nem
azért választja ki, mert tökéletes, hanem fogyatékosságai ellenére is éppen
azért, hogy az igazság ismerete és gyakorlása által, Krisztus kegyelmével
átalakulhasson az Ő képmására.
Mai Bibliai szakasz: Az
apostolok cselekedetei 15
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A korai keresztény
egyház történetének gondos megörökítéséből kiderül, hogy az emberi természet mit
sem változott az évezredek során. Az Apostolok
cselekedeteiről szóló könyv 15. fejezetének első verse olyan problémáról
beszél, ami megoldást igénylő konfliktusokhoz vezetett az antiókhiai
gyülekezetben. Ezért kis küldöttséget menesztettek Jeruzsálembe a Főtanácshoz.
Miután a vének és az apostolok üdvözölték őket, előadták küldetésük célját, ami
heves vitát váltott ki. Végül Péter felállt és így szólt: „Miért akarjátok
megkérdőjelezni e hívők őszinteségét?” „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által,
és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se
dicsekedjék” (Ef 2:8). Ezeket az
új hívőket ugyanúgy elfogadja Isten, mint a zsidókat.
Péter beszéde
felkészítette a tanácsot Pál és Barnabás mondanivalójára. Miután befejezték,
Jakab, Jézus fivére, aki a Tanács elnöke volt, Péter beszédére alapozva
összefoglalta Isten kijelentését, hogy Ő befogadja ezeket a pogányokat
egyházába. Felhívta a figyelmet, hogy a pogányok megtérése is szerepel a
prófétai jövendölésekben (Ámos 9:12), és része Isten tervének. Jakab hatalommal
szólt: „Testvéreim, férfiak, hallgassatok
meg engem!” (13. vers). Azt
javasolta, ne háborgassák ezeket az új hívőket, hanem levélben szólítsák fel
őket, hogy tartózkodjanak a bálványok tisztátalanságaitól, és ne fogyasszanak
se megfulladt állatot, se vért. A szombatnap megtartásának említésére, ami
szintén a törvény része, semmi szükség nem volt.
Mindez nem Jakab
egyszemélyi döntése volt, hanem az apostolok, a vének és az egész gyülekezet
elfogadta. A 22. vers szerint ez „tetszett”
mindnyájuknak, vagyis elrendelték, megszavazták. A „megoldást” jelentő levélben
biztosították az új keresztényeket, hogy ők és a jeruzsálemi vezetők mind
testvérek a Jézus Krisztusban. A kiválasztott képviselőkkel elküldték a levelet
az antiókhiai gyülekezeti tagoknak, akik nagyon hálásan fogadták azt. Közös imádság és megegyezés – amit minden
érintett elfogadott – által sikerült elkerülni a válságot. Jelentős lépések
történtek az egyházi szervezet felépítésében!
Milyen sok hasonlóságot
mutat ez a mi egyházunk kezdeteihez! James White hangsúlyozta az egyházszervezet
szükségességét. Küldöttek gyűltek össze, kérdéseket bocsátottak szavazásra,
nevet választottak, hívők közössége jött létre, Isten egyháza megalapozódott és
növekedésnek indult, és ma is Isten egyháza. Nem ösztönöz vajon bennünket az
apostolok történetének tanulmányozása arra, hogy mi is segítsük Isten munkájának
befejezését a helyi gyülekezetben, a szomszédságunkban, városunkban, vagy a
széleskörű, messzire terjedő missziós munkában? Mt 24:14.
Alice Voorheis
144. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
30. fejezeteihez
(május 6–12.).
Jánosnál, a
tanítványnál nyoma sem volt a mai világra olyannyira jellemző cinizmusnak.
Teljes bizalma volt Jézusban, és viszonzásul több bölcsességgel rendelkezett,
mint a többi tanítvány. Ráadásul, a gyermeki hite miatt közelebb került Jézus
szívéhez, mint a többiek – olyan hittel rendelkezett, ami annyira feltétlenül
bízik Istenben, hogy nem hagy helyet a kétségeknek.
Felsőfokú
tanulmányaimat folytatom hazám egyik vezető egyetemén. Folyamatosan olyan
emberekkel vagyok körülvéve, akik azt állítják, hogy a véleményüket csak az
értelem és a tapasztalás alakítja ki. Kigúnyolják az én hitemet, „vaknak” és
irracionálisnak nevezik. Számomra azonban lehetséges, hogy feltétel nélküli
hittel bírjak Istenben, az Ő tökéletes szavahihetősége miatt! Isten az Ézsaiás
46:9–10-ben megadja nekünk, hogy mi az a norma, ami alapján tesztelhetjük az Ő
hűségét; név szerint a beteljesült próféciák, az Ő tanácsának bölcsessége és az
Ő mindenhatósága mindenek felett.
Akár csak János, mi is
kitárhatjuk a szívünket a Megváltó számára, és bízhatunk abban, hogy hűséges
hozzánk Ő, aki győzelmet ígért a bűn fölött, amely oly könnyedén szorongat
minket. Jánoshoz hasonlóan mi is teljes bizalommal lehetünk Jézusban, hogy Ő
csak segíteni igyekszik, és véletlenül sem kárt okozni. Jánoshoz hasonlóan mi
is bízhatunk benne, hogy hűséges hozzánk az, aki örök kapcsolatot ígért a
Mennyei Atyánkkal. Ez pedig biztosan kielégíti valamennyi igényünket.
Eliza Maher
önkéntes, „Tedd és
merd!” Ifjúsági tábor
Melbourne, Victoria,
Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés