Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 34. fejezet 1050. nap
"Vegyétek föl
magatokra az én igámat" (Mt 11:29) - mondja Jézus. Az iga a szolgálat eszköze.
Az ökröt munka végett fogják igába, az iga feltétlenül szükséges a hatékony munkához.
Ezzel a példával Krisztus arra tanít minket, hogy elhívásunk a szolgálatra
élethossziglan szól. Fel kell vennünk igáját, ha Vele akarunk munkálkodni.
A szolgálatra szólító iga Isten törvénye. Az Édenben
kinyilatkoztatott, a Sínai hegyen kihirdetett, és az új szövetségben a szívbe
írt nagy szeretet-törvény az, ami az emberi munkást Jézus akaratához köti. Ha
saját elgondolásainkra hagyatkoznánk, saját akaratunk után mennénk, Sátán
uszályába sodródnánk, felvennénk jellemvonásait. Ezért Isten körülhatárol
minket akaratával, amely nagy, nemes és felemelő. Arra vágyik, hogy türelmesen
és bölcsen vállaljuk a szolgálat kötelességét. A szolgálat igáját maga Krisztus
hordozta emberként. Így szólt: "Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt
kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9).
"Azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem,
hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 6:38). Az Isten iránti
szeretet, az Ő dicsőségéért érzett buzgalom, a bukott emberiség szeretete hozta
Jézust a földre szenvedni és meghalni. Ez volt életének irányító ereje. Ezt az
elvet akarja velünk elfogadtatni.
Sokak szíve a gondok terhe alatt sajog, mert fel akarnak
nőni a világi követelményekhez. A világ szolgálatát választották, elfogadták
kuszaságait, magukévá tették szokásait. Így jellemük beszennyeződik, életük
megkopik. Érvényesülésük, világi vágyaik kielégítése érdekében megsebzik
lelkiismeretüket, a szemrehányás még nagyobb terhét veszik magukra. A szüntelen
való aggódás kimeríti az életerőt. Urunk azt szeretné, ha elvetnék a szolgaság
igáját. Hívja őket, hogy az Ő igáját hordozzák, ezt mondja: "Az én igám
gyönyörűséges, és az én terhem könnyű" (Mt 11:30). Megparancsolja, hogy
keressék először Isten országát és igazságát, ígérete szerint minden, ami e
földi élethez szükséges, megadatik. Az aggodalmaskodás vak, nem láthat a
jövőbe, Jézus azonban kezdettől fogva látja a véget. Minden nehézségben van
kész útja, amely a szabaduláshoz vezet. Mennyei Atyánk ezerféle módon
gondoskodik rólunk - ezekről sejtelmünk sincs. Akik elfogadják azt az egy
elvet, hogy az Istennek való szolgálatot és az Ő tiszteletét mindenek fölé
helyezik, azok aggodalmai szertefoszlanak, sima ösvény tárul lábuk elé.
"Tanuljátok meg tőlem, - mondja Jézus - hogy én szelíd
és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" (Mt
11:29). Be kell iratkoznunk Krisztus iskolájába, hogy szelídséget és alázatot
tanuljunk Tőle. A megváltás folyamán készül föl a lélek a mennyre. Ez a
felkészülés Krisztus ismeretét jelenti. Felülemelkedést jelent a sötétség
fejedelmének iskolájában tanult eszméken, szokásokon, gyakorlaton. A léleknek
meg kell szabadulnia mindentől, ami ellenkezik az Isten iránti hűséggel:
Krisztus szívében tökéletes harmónia honolt Istennel, és a
béke is tökéletes volt. Sohasem kábította el a dicséret, nem törte le sem a
bírálat, sem a csalódás. A leghevesebb ellenállás és a legkegyetlenebb bánásmód
mellet is megőrizte rettenthetetlen bátorságát. Állítólagos követői közül
azonban sokak szíve aggódik, remeg, mert félnek Istenre bízni magukat. Nem
vetik alá magukat teljesen, mert visszarettennek az ilyen mérvű alárendelés
következményeitől. Pedig ha ezt nem teszik meg, nem találhatnak békességet.
Mai Bibliai szakasz: Róma
6
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Római levél hatodik fejezete a Szentírás egyik legnagyszerűbb
része. Pál apostol az evangélium erejének leírásával a lényegre világít rá. Az
első öt fejezetben láthattuk, mennyire szükségünk van Isten kegyelmére, ami
hatalmasabb a bűneinknél. Mindazonáltal Pál nagyon világosan rámutat, hogy
Isten kegyelme nem hagyja jóvá a bűn továbbfolytatását. Sőt, rámutat, hogy ha
hit által megigazultunk, akkor halottak vagyunk a bűnnek és nem élünk tovább
bűnben (1-2. vers).
A megigazult élet Jézus
Krisztusba keresztelkedett élet, ami azt jelenti, hogy az Ő halálába
keresztelkedtünk meg. Krisztussal együtt eltemettettünk, ezért új, lelki életre
támadhatunk fel. Ahogyan Jézust az Atya dicsősége támasztotta fel a halálból,
úgy minket is egy új, hitbeli életre támasztott (3-4. vers). Teljesen meg vagyunk győződve róla,
hogy Isten minket is képes erre az új életre támasztani, ahogy Jézus testét is
életre keltette.
A következő versek
gyönyörű képet adnak arról, hogy „az ő
halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk.” Ez Jézus
kereszthalálára utal. Tehát „a mi ó
emberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy
ezután ne szolgáljunk a bűnnek, mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól” (5-7.
vers). A régi énünk megfeszítését láthatjuk itt, a bűn régi
emberének halálát. Felszínesen értelmezve ez azt jelenhetné, hogy aki meghalt,
az megigazult. Ezért kell megfeszíttetni Krisztussal és meghalni a bűnnek, ami
egyenlő a megigazulással. Ellen White szerint viszont: „Isten - mielőtt
megigazíthat valakit - a szív teljes átadását kéri. Folyamatos engedelmességre
van szükség, olyan tevékeny, élő hit által, melyet a szeretet éltet, és
amely megtisztítja a lelket.
(Szemelvények Ellen G. White műveiből. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 1.
kötet, 335-336. oldal)
Pál kijelenti, hogy
Krisztuson a bűn már nem uralkodik, és amíg alárendeljük magunkat Neki, addig
rajtunk sem (8-15. vers). A fejezet azzal a végkövetkeztetéssel zárul, hogy
vagy a bűnnek, vagy az igazságnak vagyunk szolgái. Ha engedünk óemberünk bűnös
természetének, akkor a bűn urát szolgáljuk. Ha azonban az igazságosságot
szolgáljuk, akkor Istennek engedelmeskedünk. Választanunk kell: a bűn
rabságának adjuk meg magunkat, vagy Istennek, aki megszabadít minket a bűntől
(16-23. vers). Ha a bűn szolgái vagyunk, annak zsoldja a halál, ha pedig
hajlandók vagyunk az igazságosságot szolgálni, elnyerjük az örök életet.
Teljesen egyértelmű a két választási lehetőség. Te kinek a szolgálata mellett
döntesz ma?
Norman McNulty, M.D.
147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
34-35. fejezeteihez
(május 27 – Június 2.).
„Jöjjetek énhozzám” - mondja Jézus -, „és én megnyugvást adok
nektek.” Vigasztalannak és megterhelt szívűnek érzed magadat? Keresed-e, hogy a
szíved vágyódása elcsendesedjen? Jézus mindnyájunkat arra hív, hogy megnyugvást
találjunk benne.
Ez a fejezet arra
emlékeztet engem, hogy semmit nem kell egyedül elhordoznunk. Jézus esedezve kér
bennünket, hogy kérjük tőle, hogy vegye át a terhet megfáradt vállainkról, hogy
bízzuk valamennyi gondunkat Őrá. Amikor az Úr elé járulunk, BÍZNUNK kell benne,
hogy Ő megnyugvást fog adni. Fáj a szíved a terhek súlya alatt? Ő azt mondja:
„Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Mennyei Atyánknak ezer meg
ezer útja van, hogy gondoskodjon rólunk, és mi ezekről semmit sem tudunk.
Amikor ezeket a
fejezeteket olvastam, arra jöttem rá, hogy nagyon gyakran a tanítványok
tapasztalata az enyém is volt! Amikor a kísértés viharfelhői gyülekeznek, és
heves villámok villámlanak, és a hullámok körülöttünk sepernek, gyakran egyedül
akarjuk megküzdeni a vihart, elfelejtve, hogy van Valaki, aki segíthet. Ha a
Megváltó ott van a szívünkben, nincs mitől félnünk. Emlékeznünk kell Jézusra,
és Őt hívnunk: „Uram, ments meg minket; mert elveszünk.” Kiáltásunk nem lesz
hiábavaló.
Ha pedig szaván fogjuk
Krisztust, és az Ő gondviselésére bízzuk a szívünket, mi magunk is békét
találunk és lelki nyugalmat. Semmi sem szomoríthat el minket, ha Jézus tesz
minket boldoggá.
Kellie Nixon
Önkéntes, „Tedd és
merd!” Biblia-tábor
Victoria, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés