2018. május 23., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 23 - SZERDA - Róma 1


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 33. fejezet 1045. nap

33. Kik az és testvéreim?

József fiai egyáltalán nem rokonszenveztek Jézus munkájával. Az életéről, munkájáról érkező hírek megdöbbentették, aggodalommal töltötték el őket. Hallották, hogy egész éjszakákat töltött imában, napközben pedig óriási tömeg kísérte, s még enni sem maradt ideje. Barátai úgy érezték, kimeríti magát a megfeszített munkával, s nem tudták mire vélni a farizeusok iránti magatartását, néhányan pedig attól tartottak, hogy elméje megzavarodott.

Testvérei hallottak erről is, és a farizeusok vádjáról is, mely szerint Jézus Sátán hatalmával űzött ördögöket. Érzékenyen érintette őket a szemrehányás, melyet Jézussal való rokonságuk miatt kaptak. Tudták, hogy szavai és cselekedetei milyen megmozdulást idéztek elő, és nemcsak megriadtak bátor kijelentéseitől, hanem méltatlankodtak is amiatt, hogy az írástudókat és a farizeusokat elítélte. Elhatározták, hogy vagy meggyőzik Jézust, vagy az ilyen munka beszüntetésére kényszerítik. Rávették Máriát, hogy csatlakozzék hozzájuk. Jézust az anyja iránti szeretete segítségével majd rábeszélik, hogy legyen elővigyázatosabb - gondolták.

Röviddel ezelőtt történt, hogy Jézus másodszor művelt olyan csodát, mellyel megszállott, vak és néma embert gyógyított meg, ezért a farizeusok újból megvádolták: "Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket" (Mt 9:34). Krisztus nyíltan megmondta nekik, hogy ha a Szentlélek munkáját Sátánnak tulajdonítják, elvágják magukat az áldás kútforrásától. Akik úgy beszéltek Jézus ellen, hogy nem vették észre isteni természetét, azok a Szentlélek által még beláthatják és megbánhatják tévedésüket, és bocsánatban részesülhetnek. Krisztus vére minden bűnt lemos, bármilyen legyen is az, ha a lélek megbánja és hisz, ám ha valaki elutasítja a Szentlélek munkáját, az oda kerül, ahol nincs számára megtérés, sem hit. Isten Lelke munkálkodik a szívben, s ha az ember készakarva utasítja el, és sátáninak minősíti, akkor azt a csatornát vágja el, melyen át Isten kapcsolatba léphet vele. Ha egy lélek végleg visszautasítja a Szentlelket, akkor Isten már semmit sem tehet érte.

A farizeusok, akiket erre Jézus figyelmeztetett, maguk sem hitték el az Ellene felhozott vádat. Mégsem akadt egy sem a méltóságok között, aki a Megváltóhoz húzott volna. Szívükben hallották a Lélek hangját, mely Izrael Felkentjének jelenti ki Őt, és arra készteti őket, hogy vallják magukat tanítványainak. Jézus jelenlétének fényében felismerték szentségtelen voltukat, és kívánták az igazságot, melyre maguk nem tudtak eljutni. Csakhogy miután visszautasították Őt, túlságosan megalázó lett volna számukra, hogy Messiásként fogadják el. Miután ráléptek a hitetlenség útjára, túl büszkék voltak ahhoz, hogy belássák tévedésüket. Elszántan, erőszakosan vitatták a Megváltó tanítását, hogy ne kelljen belátniuk az igazságot. Hatalmának bizonyítékai felbőszítették őket. Nem akadályozhatták meg az Üdvözítőt a csodatételben, nem hallgattathatták el tanításait, de minden tőlük telhetőt megtettek, hogy félreértelmezzék, meghamisítsák szavait. Isten Lelke mégis követte őket, és számos akadályt kellett emelniük, hogy ellenálljanak erejének. A leghatalmasabb közvetítő küzdött velük, aki csak befolyásolhatja az emberi szívet, de ők nem engedtek.

Nem Isten vakítja meg az embereket, nem Ő keményíti meg szívüket. Ő világosságot küld, hogy kijavíthassák hibáikat, biztos útra vezeti őket. Ennek a világosságnak az elvetése miatt vakul meg a szem, keményedik meg a szív. A folyamat sokszor fokozatos, szinte észrevehetetlen. Az ember Isten igéjéből kapja a világosságot, szolgái által vagy Lelkének ereje által, - ám ha ezt a fénysugarat nem veszi figyelembe, a lelki felfogás részben eltompul, s a világosság következő megnyilatkozását kevésbé tisztán érzékeli. Így sűrűsödik a sötétség, míg végül is éjszaka lesz a lélekben. Ez történt a zsidó vezetőkkel is. Meggyőződtek a Krisztust kísérő isteni erő felől, de hogy ellenállhassanak az igazságnak, a Szentlélek munkáját Sátánnak tulajdonították. Ezzel tudatosan választották a csalást, alávetették magukat Sátánnak, és ettől fogva már az ő ereje befolyásolta őket.

Mai Bibliai szakasz: Róma 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A Római levél Jézus Krisztus evangéliumának erőteljes bemutatója. Ellen White betekintést nyújt abba, hogy Pál levele a rómaiakhoz mekkora világosságot ad nekünk: „Tisztán, egyértelműen és hatalommal mutatja be a Jézus Krisztusban való hit általi megigazulás tanítását... A hit általi megigazulás nagy igazsága, ahogy ez a levél bemutatja, világítótoronyként állta a századok próbáját, hogy a bűnbánó embereket az élet útjára vezesse... Bűnterhelt emberek ezreit vezette a megbocsátás és békesség forrásához. Minden kereszténynek megvan az oka arra, hogy hálát adjon a római gyülekezetnek címzett levélért” (Sketches from the Life of Paul, 187-188. oldal).  

Az első versekben Pál egy rövid bemutatást ad arról, hogy mit fog megosztani az első nyolc fejezetben. Ő egy Istentől elvívott apostol, hogy hirdesse azt az evangéliumot, amelyet már Izraelnek is hirdettek az ószövetségi iratokban. Ez a jó hír (evangélium) Jézus Krisztusról szól, aki a 3. vers szerint „Dávid magvából lett test szerint.” Így Jézus emberként érkezett, ami alkalmassá tette Őt arra, hogy bűnért való áldozatként meghaljon azért, hogy mi kegyelmet kapjunk. Ezen túl, az Ő élete lehetővé teszi számunkra azt, hogy megszabaduljunk bűneinkből, ha elfogadjuk Őt Megváltónknak. Ez tényleg jó hír!

A 16. és 17. versekben Pál elmagyarázza az evangélium hatalmát. Az erő szó görög megfelelője a dünamis, ami azonos a dinamittal. Az evangélium hatalommal teljes, mivel Isten igazsága nyilvánul meg azok életében, akik hisznek, és ez végső soron bizonyítéka a hit általi megigazulásnak. Figyeljük meg azt, ahogyan Ellen White összekapcsolja a hit általi megigazulást a világnak szóló utolsó üzenettel. Ezt mondja: „Néhányan írtak nekem, és azt kérdezték, hogy a hit általi megigazulás üzenete a harmadik angyal üzenete-e, és én erre azt válaszoltam, hogy teljességgel a harmadik angyal üzenete. A próféta kijelenti: »Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet« [Jel 18:1] (Review and Herald, 1890. április 1.).

Más szavakkal: azok, akik megtapasztalják a hit általi megigazulást, Isten igazságát fogják tükrözni, és felhatalmazást kapnak arra, hogy a „hangos kiáltás” üzenetét közvetítsék a világnak. Ez egy olyan hatalom, amit nem kell szégyellni. Miután Pál rámutat arra, hogy Isten ellene van minden istentelenségnek, bemutatja, hogy miért van szükség az evangéliumra, azonosítja a gonoszságát azoknak, akik nincs részük Istenben (18-32. vers). A következő fejezetben azok bűnösségét hangsúlyozza, akik azt vallják, hogy ismerik Istent.

Norman McNulty, M.D.

146. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  32-33. fejezeteihez (május 20–26.).

„Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” (Jn 4:48)

Ezek voltak Jézus szavai a kapernaumi királyi ember számára, akinek a fia halálán volt a láztól. Ma olyan világban élünk, amely azt állítja: „Hiszem, ha látom.” Isten azonban nem úgy gondolkodik, ahogyan mi (Ézs 55:8), és Ő megígéri számunkra, hogy ha hiszünk, meg fogjuk látni hitünk tárgyát, eredményét (Zsid 11:13).

Jézus nem arra tanított bennünket, hogy bizonyosság nélkül higgyünk; amikor azonban a bizonyosságot állandóan figyelmen kívül hagyjuk, pusztán a kételyeket erősítjük. Erre például is szolgált rengeteg zsidó életében, akik nem hitték, hogy Jézus a Messiás, azon jelek és csodák ellenére sem, amelyeket előttük tett. Ezen Jézus csodálkozott és az emberek hitetlensége korlátozta a megmentő hatalmát (Mk 6:5–6). A Szentlélekkel szembeni minden ellenállás pusztán egy újabb ellenállás számára készítette elő a talajt, amíg a szemük megvakult, és a szívük megkeményedett.

Barátaim, engem ámulatba ejt, hogy Jézus nem hajlandó elfogadni, hogy bárki is elvesszen, hanem azt akarja, hogy mindenki bűnbánatra jusson. Amikor Jézus újra eljön, talál-e majd hitet a földön? A hiteden fog álmélkodni, vagy a hitetlenségeden?

Fineeva Paiaaua
az Avondale Főiskola hallgatója, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: