Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 30. fejezet 1029. nap
Most kellett megtenni az első lépést az egyház szervezése
felé, amely majd Krisztus távozása után képviseli Őt a földön. Nem állt
rendelkezésükre költséges szentély, hanem a Megváltó olyan csendes helyre
vezette tanítványait, amilyet Ő szeretett, s lelkükben e nap szent
tapasztalatai örökre összeforrtak a hegy, a völgy, a tenger szépségével.
Jézus azért hívta el tanítványait, hogy tanúbizonyságként
küldhesse szét őket, és hirdessék a világnak, amit Tőle hallottak és láttak.
Hivatásuk a legfontosabb volt valamennyi elhivatott emberi feladat között,
közvetlenül a Krisztusé után következett. Isten munkatársaivá kellett lenniük a
világ megmentésében. Ahogyan az Ótestamentumban a tizenkét pátriárka Izrael
képviselője, úgy kellett a tizenkét apostolnak képviselnie az evangéliumi
egyházat.
A Megváltó ismerte a kiválasztottak jellemét. Minden
gyöngeségükbe, hibájukba belelátott, tudott a leselkedő veszélyekről, a rájuk
nehezedő felelősségről, és szívből aggódott választottaiért. Egész éjszaka
egyedül imádkozott érettük a galileai tengert szegélyező hegyen, miközben ők a
hegy lábánál aludtak. Az első hajnali fénysugár megjelenésekor Magához
szólította őket, mert fontos közlendője volt.
Ezek a tanítványok már egy ideje tevékenyen részt vettek
Jézus munkájában. János és Jakab, András és Péter Fileppel, Nátánaellel és
Mátéval közelebb álltak Hozzá, mint a többiek, és több csodáját látták. Pétert,
Jakabot és Jánost fűzte Hozzá a legszorosabb kapcsolat. Szinte állandóan Vele
voltak, látták csodáit, hallották szavait. János még bensőségesebben vonzódott
Jézushoz, úgyhogy neki ez a megkülönböztetés jutott: akit Jézus szeret. A
Megváltó mindnyájukat szerette, de János volt a legfogékonyabb lélek. A
többieknél fiatalabb volt, és gyermeki, még bízóbb hittel tárta ki szívét
Jézusnak. Így egyre mélyült egymás iránti rokonszenvük Krisztussal, s a
Megváltó általa közölte népével legmélyebb lelki tanításait.
Mai Bibliai szakasz: Az
apostolok cselekedetei 13
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten időzítése
tökéletes. Újra és újra találunk erre utalást a Szentírásban. Csak két
hivatkozást emelnék itt ki. Amikor eljött az ideje, hogy az Ádámnak és Évának a
Megváltóról adott ígéret beteljesedjék, Jézus megszületett Betlehemben. A
Bibliában így olvashatjuk: „kibocsátotta
Isten az ő Fiát . . . hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a
fiúságot.” (Gal 4:4-5) Miután Jézus lefizette a megváltásunk árát, és kész
volt visszatérni a mennybe, azt mondta a tanítványainak, itt az idő „elmondani
a világnak” (Mt 28:18-20). Mondjuk el mi is!
A tanítványok
engedelmeskedtek, betöltekezve a Szentlélekkel! Ők lettek az újtestamentumi
hívők, akik Jézus születésének, szolgálatának, keresztre feszítésének és
feltámadásának jelenvaló igazságát hirdették karöltve az ígérettel, hogy Ő
visszatér, és örökre magához veszi megváltottait. Ahogy az Apostolok
cselekedeteit és az Újszövetség további részeit olvassuk, sok párhuzamot
találhatunk az alázatos, elhivatott hívők által alapított apostoli egyház és
Isten szintén alázatos és elhivatott hívők által alapított végidei egyháza
között.
Az 1-3. versek a korai
keresztények egy csoportjáról beszélnek Kr. u. 45 körül, akik az Úrnak
szolgáltak Antiókiában. Ők a Szentlélektől indíttatva odaszentelik Pált és
Barnabást az „új munkára”, hogy elvigyék a világra Megváltónk, Krisztus
üzenetét. Hasonlóképpen 1852-ben a korai adventisták egy Úrnak szolgáló
csoportja az Amerikai Egyesült Államokban, a New York állambeli Rochesterben a
Szentlélektől vezettetve kijelölte Hiram Edsont és John N. Loughborough-t az
„új munkára”, hogy a jelenvaló igazságot, a hetedik napi szombat és Krisztus
második eljövetele üzenetét hirdessék a világnak. James White testvér ezt
mondta Hiram Edsonnak: „Fogd öreg Charlie lovat és a fogatot, vidd magaddal
Loughborough testvért egy hathetes körútra New York állam délnyugati részére,
és gondoskodj róla, hogy elkezdje prédikálni az üzenetet” (J. N. Loughborough:
Csodák az életemben, 31. oldal)-
A 42-49. versek
elmondják, hogy Pál és Barnabás komolyan vették az evangelizáció munkáját,
amire megbízatást kaptak, és ezrek fogadták el Jézus Krisztust, mint Urukat és
Megváltójukat. Ma majdnem 20 millió hetednapi adventista tagja van Isten
egyházának a világtörténelem utolsó napjaiban, ami bizonyítja, hogy Edson,
Loughborough és társaik komolyan vették a rájuk bízott feladatot. De mi a
helyzet veled és velem? Vajon komolyan vesszük a küldetésünket, hogy elmondjuk
a világnak: Jézus hamarosan visszajön?
Alice Voorheis
144. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
30. fejezeteihez
(május 6–12.).
Jánosnál, a
tanítványnál nyoma sem volt a mai világra olyannyira jellemző cinizmusnak.
Teljes bizalma volt Jézusban, és viszonzásul több bölcsességgel rendelkezett,
mint a többi tanítvány. Ráadásul, a gyermeki hite miatt közelebb került Jézus
szívéhez, mint a többiek – olyan hittel rendelkezett, ami annyira feltétlenül
bízik Istenben, hogy nem hagy helyet a kétségeknek.
Felsőfokú
tanulmányaimat folytatom hazám egyik vezető egyetemén. Folyamatosan olyan
emberekkel vagyok körülvéve, akik azt állítják, hogy a véleményüket csak az
értelem és a tapasztalás alakítja ki. Kigúnyolják az én hitemet, „vaknak” és
irracionálisnak nevezik. Számomra azonban lehetséges, hogy feltétel nélküli
hittel bírjak Istenben, az Ő tökéletes szavahihetősége miatt! Isten az Ézsaiás
46:9–10-ben megadja nekünk, hogy mi az a norma, ami alapján tesztelhetjük az Ő
hűségét; név szerint a beteljesült próféciák, az Ő tanácsának bölcsessége és az
Ő mindenhatósága mindenek felett.
Akár csak János, mi is
kitárhatjuk a szívünket a Megváltó számára, és bízhatunk abban, hogy hűséges
hozzánk Ő, aki győzelmet ígért a bűn fölött, amely oly könnyedén szorongat
minket. Jánoshoz hasonlóan mi is teljes bizalommal lehetünk Jézusban, hogy Ő
csak segíteni igyekszik, és véletlenül sem kárt okozni. Jánoshoz hasonlóan mi
is bízhatunk benne, hogy hűséges hozzánk az, aki örök kapcsolatot ígért a
Mennyei Atyánkkal. Ez pedig biztosan kielégíti valamennyi igényünket.
Eliza Maher
önkéntes, „Tedd és
merd!” Ifjúsági tábor
Melbourne, Victoria,
Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés