2018. május 7., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 7 - HÉTFŐ - Az apostolok cselekedetei 13


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 30. fejezet 1029. nap
                                        
Most kellett megtenni az első lépést az egyház szervezése felé, amely majd Krisztus távozása után képviseli Őt a földön. Nem állt rendelkezésükre költséges szentély, hanem a Megváltó olyan csendes helyre vezette tanítványait, amilyet Ő szeretett, s lelkükben e nap szent tapasztalatai örökre összeforrtak a hegy, a völgy, a tenger szépségével.
                              
Jézus azért hívta el tanítványait, hogy tanúbizonyságként küldhesse szét őket, és hirdessék a világnak, amit Tőle hallottak és láttak. Hivatásuk a legfontosabb volt valamennyi elhivatott emberi feladat között, közvetlenül a Krisztusé után következett. Isten munkatársaivá kellett lenniük a világ megmentésében. Ahogyan az Ótestamentumban a tizenkét pátriárka Izrael képviselője, úgy kellett a tizenkét apostolnak képviselnie az evangéliumi egyházat.

A Megváltó ismerte a kiválasztottak jellemét. Minden gyöngeségükbe, hibájukba belelátott, tudott a leselkedő veszélyekről, a rájuk nehezedő felelősségről, és szívből aggódott választottaiért. Egész éjszaka egyedül imádkozott érettük a galileai tengert szegélyező hegyen, miközben ők a hegy lábánál aludtak. Az első hajnali fénysugár megjelenésekor Magához szólította őket, mert fontos közlendője volt.

Ezek a tanítványok már egy ideje tevékenyen részt vettek Jézus munkájában. János és Jakab, András és Péter Fileppel, Nátánaellel és Mátéval közelebb álltak Hozzá, mint a többiek, és több csodáját látták. Pétert, Jakabot és Jánost fűzte Hozzá a legszorosabb kapcsolat. Szinte állandóan Vele voltak, látták csodáit, hallották szavait. János még bensőségesebben vonzódott Jézushoz, úgyhogy neki ez a megkülönböztetés jutott: akit Jézus szeret. A Megváltó mindnyájukat szerette, de János volt a legfogékonyabb lélek. A többieknél fiatalabb volt, és gyermeki, még bízóbb hittel tárta ki szívét Jézusnak. Így egyre mélyült egymás iránti rokonszenvük Krisztussal, s a Megváltó általa közölte népével legmélyebb lelki tanításait.

Mai Bibliai szakasz: Az apostolok cselekedetei 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Isten időzítése tökéletes. Újra és újra találunk erre utalást a Szentírásban. Csak két hivatkozást emelnék itt ki. Amikor eljött az ideje, hogy az Ádámnak és Évának a Megváltóról adott ígéret beteljesedjék, Jézus megszületett Betlehemben. A Bibliában így olvashatjuk: „kibocsátotta Isten az ő Fiát . . . hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.” (Gal 4:4-5) Miután Jézus lefizette a megváltásunk árát, és kész volt visszatérni a mennybe, azt mondta a tanítványainak, itt az idő „elmondani a világnak” (Mt 28:18-20). Mondjuk el mi is!

A tanítványok engedelmeskedtek, betöltekezve a Szentlélekkel! Ők lettek az újtestamentumi hívők, akik Jézus születésének, szolgálatának, keresztre feszítésének és feltámadásának jelenvaló igazságát hirdették karöltve az ígérettel, hogy Ő visszatér, és örökre magához veszi megváltottait. Ahogy az Apostolok cselekedeteit és az Újszövetség további részeit olvassuk, sok párhuzamot találhatunk az alázatos, elhivatott hívők által alapított apostoli egyház és Isten szintén alázatos és elhivatott hívők által alapított végidei egyháza között.

Az 1-3. versek a korai keresztények egy csoportjáról beszélnek Kr. u. 45 körül, akik az Úrnak szolgáltak Antiókiában. Ők a Szentlélektől indíttatva odaszentelik Pált és Barnabást az „új munkára”, hogy elvigyék a világra Megváltónk, Krisztus üzenetét. Hasonlóképpen 1852-ben a korai adventisták egy Úrnak szolgáló csoportja az Amerikai Egyesült Államokban, a New York állambeli Rochesterben a Szentlélektől vezettetve kijelölte Hiram Edsont és John N. Loughborough-t az „új munkára”, hogy a jelenvaló igazságot, a hetedik napi szombat és Krisztus második eljövetele üzenetét hirdessék a világnak. James White testvér ezt mondta Hiram Edsonnak: „Fogd öreg Charlie lovat és a fogatot, vidd magaddal Loughborough testvért egy hathetes körútra New York állam délnyugati részére, és gondoskodj róla, hogy elkezdje prédikálni az üzenetet” (J. N. Loughborough: Csodák az életemben, 31. oldal)-

A 42-49. versek elmondják, hogy Pál és Barnabás komolyan vették az evangelizáció munkáját, amire megbízatást kaptak, és ezrek fogadták el Jézus Krisztust, mint Urukat és Megváltójukat. Ma majdnem 20 millió hetednapi adventista tagja van Isten egyházának a világtörténelem utolsó napjaiban, ami bizonyítja, hogy Edson, Loughborough és társaik komolyan vették a rájuk bízott feladatot. De mi a helyzet veled és velem? Vajon komolyan vesszük a küldetésünket, hogy elmondjuk a világnak: Jézus hamarosan visszajön?

Alice Voorheis

144. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  30. fejezeteihez (május 6–12.).

Jánosnál, a tanítványnál nyoma sem volt a mai világra olyannyira jellemző cinizmusnak. Teljes bizalma volt Jézusban, és viszonzásul több bölcsességgel rendelkezett, mint a többi tanítvány. Ráadásul, a gyermeki hite miatt közelebb került Jézus szívéhez, mint a többiek – olyan hittel rendelkezett, ami annyira feltétlenül bízik Istenben, hogy nem hagy helyet a kétségeknek.

Felsőfokú tanulmányaimat folytatom hazám egyik vezető egyetemén. Folyamatosan olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik azt állítják, hogy a véleményüket csak az értelem és a tapasztalás alakítja ki. Kigúnyolják az én hitemet, „vaknak” és irracionálisnak nevezik. Számomra azonban lehetséges, hogy feltétel nélküli hittel bírjak Istenben, az Ő tökéletes szavahihetősége miatt! Isten az Ézsaiás 46:9–10-ben megadja nekünk, hogy mi az a norma, ami alapján tesztelhetjük az Ő hűségét; név szerint a beteljesült próféciák, az Ő tanácsának bölcsessége és az Ő mindenhatósága mindenek felett.

Akár csak János, mi is kitárhatjuk a szívünket a Megváltó számára, és bízhatunk abban, hogy hűséges hozzánk Ő, aki győzelmet ígért a bűn fölött, amely oly könnyedén szorongat minket. Jánoshoz hasonlóan mi is teljes bizalommal lehetünk Jézusban, hogy Ő csak segíteni igyekszik, és véletlenül sem kárt okozni. Jánoshoz hasonlóan mi is bízhatunk benne, hogy hűséges hozzánk az, aki örök kapcsolatot ígért a Mennyei Atyánkkal. Ez pedig biztosan kielégíti valamennyi igényünket.

Eliza Maher
önkéntes, „Tedd és merd!” Ifjúsági tábor
Melbourne, Victoria, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: