Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 28. fejezet 1024. nap
A farizeusok bölcsebbnek képzelték magukat, semhogy
tanításra volna szükségük; igazságosabbnak, semhogy megváltásra;
nagyrabecsültebbnek, semhogy olyan tisztességre, mely Krisztustól jön. A
Megváltó elfordult tőlük, másokat keresett, akik elfogadják a mennyei üzenetet.
A műveletlen halászokban, a piactéri vámszedőben, a samáriai asszonyban, az Őt
örömmel hallgató köznépben új edényekre talált az új bor számára. Az evangéliumi
munkára azok a lelkek a használható eszközök, akik boldogan elfogadják az
Istentől nékik küldött világosságot. Ezek az Ő emberei, akik által a világot az
igazság ismeretében részesítheti. Ha Krisztus kegyelme által népe új edényekké
lesz, Ő megtölti azokat új borral.
Krisztus tanítása - noha az új bor jelképezi - nem új tan,
hanem a kinyilatkoztatása annak, amit kezdettől tanítottak. A farizeusok
számára azonban Isten igazsága elvesztette eredeti jelentőségét és szépségét.
Számukra Krisztus tanítása csaknem minden vonatkozásban új volt: nem ismerték
el, nem akarták tudomásul venni.
Jézus rámutatott, micsoda erővel rombolja le a hamis
tanítás az igazság utáni vágyat, az igazság értékelését. "Senki - mondotta
- aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó"
(Lk 5:39). A pátriárkák és próféták által a világnak adott összes igazság új
szépségben ragyogott Krisztus szavai által. Csakhogy az írástudók és farizeusok
nem vágytak az értékes új borra. Míg meg nem üresítik elméjüket, szívüket a
régi hagyományoktól, szokásoktól, gyakorlattól, addig nincs helyük Krisztus
tanításai számára. Holt formákhoz ragaszkodtak, s elfordultak Isten erejétől és
élő igazságától.
Ez volt az, ami a zsidók romlását okozta, és ez okozza sok
lélek romlását napjainkban is. Ezrek követik el ugyanazt a hibát, amit a
farizeusok, akiket Krisztus megdorgált Máté asztalánál. Sokan inkább
elutasítják az igazságot, amely a világosság Atyjától száll alá, semhogy
feladják dédelgetett elképzeléseiket, vagy lemondjanak valamiféle bálványozott
véleményről. Önmagukban bíznak, saját bölcsességükre alapoznak, nem ismerik fel
lelki szegénységüket. Ragaszkodnak ahhoz, hogy olyan úton üdvözüljenek, melyen
fontos dolgokat cselekedhetnek. Amikor azt kell látniuk, hogy a munkába lehetetlen
az ént is beleszőniük, elutasítják a felkínált üdvösséget.
A jogszerű vallás sohasem vezethet lelkeket Krisztushoz,
mert szeretet nélküli, Krisztus nélküli. Az önigazult lelkülettel felajánlott
böjt vagy ima utálatosság Isten szemében. Az imádkozók ünnepi gyülekezete, a
vallásos ceremóniák körforgása, a külső megalázkodás, az impozáns áldozat mind
hirdetik, hogy ezen dolgok cselekvője igaznak tekinti önmagát, aki jogosult a
mennyországra - mindez azonban csalás. Saját cselekedeteinkért sohasem vásárolhatunk
üdvösséget.
Ahogy Krisztus idejében volt, úgy van ma is: a farizeusok
nem ismerik lelki szükségüket. Nekik szól az üzenet: "Mivel ezt mondod:
Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy
te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt
tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá
légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te
mezítelenségednek rútsága" (Jel 3:17-18). A hit és a szeretet tűzben
megpróbált arany. Sokaknál az arany megfakult, a drága kincs elveszett. Az
ilyeneknek Krisztus igazsága egy soha fel nem vett ruha, érintetlen kútforrás.
Róluk mondja az Írás: "Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet
elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi
cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te
gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz" (Jel 2: 4-5).
"Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a
töredelmes és bűnbánó szívet óh Isten nem veted te meg!" (Zsolt 51:19) Az
embernek meg kell üresítenie magát énjétől, mielőtt a szó igazi értelmében
Jézus híve lehetne. Ha az ember megtagadja énjét, az Úr újjáteremti. Az új
edényekbe új bor kerülhet. Krisztus szeretete új életre kelti a hívőt. Aki
hitünk Fejedelmére és Bevégzőjére tekint, abban meg fog nyilvánulni Krisztus
jelleme.
Mai Bibliai szakasz: Az
apostolok cselekedetei 8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Szentlélek központi
szerepet játszik abban a két történetben, amelyek a fejezet legnagyobb részét
alkotják. Az első történetben Filep samáriai evangelizációja nyomán Simon mágus
megkeresztelkedik, amely esemény után pénzt ajánl fel Péternek és Jánosnak, hogy
a Szentlélek hatalmát megvásárolja. Péter Simonnak adott válasza, aki
megpróbált üzletelni Istennel példanélküli, és komoly figyelmeztetésként
szolgál számunkra: „A te pénzed veled
együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen
megvehető” (20. vers).
Van esélye annak, hogy
mi is megpróbáltuk megvásárolni Isten ajándékát. Talán mi nem adtunk egy
pénzzel tömött borítékot a lelkésznek azért, hogy adja nekünk a Szentlélek
hatalmát, esetleg pénzt helyeztünk el az adakozási kosárba azzal a határozott
meggyőződéssel, hogy Isten most már köteles valamivel megáldani bennünket. Vagy
esetleg úgy gondoljuk, hogy Isten tartozik nekünk valamivel cserében a mi jó
cselekedeteinkért. Úgy gondoljuk, hogy Isten tartozik nekünk az örömmel, békével
vagy a sikerrel azért, mert megtartjuk a szombatot, tiszteljük a szüleinket és
nem lopunk. Ezzel szemben a mi igazságunk Isten előtt olyan, mint a szennyes és
megfertőztetett ruha.
Később a 8. fejezetben
a Szentlélek elküldi Filepet, hogy beszéljen a szerecsen komornyikkal, az etióp
királynő hatalmas kincstárnokával. Lenyűgöző azt látni, ahogy a Szentlélek
dolgozik az emberek szívében. A komornyik tájékozatlanságára adott válaszként,
hogy kiről is beszél Ézsaiás könyve, Filep „beszélni
kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust”
(35. vers). Filep segített a komornyiknak, hogy az írásokból megértse, hogy
Jézus a Messiás. A komornyikot a Szentlélek meggyőzte és azonnal kérte a
keresztséget, amikor ezt mondta: „Hiszem,
hogy Jézus Krisztus az Isten Fia” (37. vers).
Miután mindketten
feljöttek a vízből, a Szentlélek elragadta Filepet és a komornyik pedig „örvendezve haladt tovább az útján” (39.
vers). Az öröm a Szentlélek ajándéka. A gazdag komornyik nem próbálta
megvásárolni azt.
„Drága Istenem! Formálj
engem, hogy olyan legyek, mint az etióp komornyik, és ne olyan, mint a mágus.
Add, hogy szorgalommal tudjam tanulmányozni a Szentírást! A szívemet győzze meg
a te Szentlelked naponta. Jellememet mossa meg a Szavad élő vize. És hadd
járjam az én utamat a Benned való örömben a mai napon is. Ámen!”
Andrew McChesney
143. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
28-29. fejezeteihez
(április 29 – május 5.).
A házamban van egy
kiírás ezzel a felirattal: „Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, akkor
mindenki rosszul fogja érezni magát.” Poénként vettem meg, de időnként
túlságosan igaz ahhoz, hogy vicces legyen. Ezen alkalmakkor bizonyára
farizeusként viselkedem.
Ezek a farizeuseok
voltak a legnagyobb hangulatgyilkosok. Nem csak, hogy nem érezték jól magukat,
de azt sem akarták, hogy mások jól érezzék magukat. Úgy látták, hogy a Lévi
Máté házánál lévő ünnepség bűn és szégyenteljes. Ragaszkodtak ahhoz, hogy úgy
menjenek a dolgok, ahogy ők akarják. Sikeresen el is érték, hogy az emberek szenvedjenek.
És ami még rosszabb, beszennyezték Isten hírnevét, mivel az Ő képviselőinek
vallották magukat.
János tanítványai
szintén ebbe a csapdába estek, amikor a böjtölést a vallásos hitbuzgalom
kifejezőeszközévé tették. A farizeusok a szombatot olyan nappá tették, amely a
követelményeivel terhet jelent. Sajnos azonban ez a fajta buzgóság a
legalizmust szolgálja és nem az Urat. Az ezt képviselők elvárásainak nincsen
vége, hiszen „ragaszkodnak ahhoz, hogy olyan úton üdvözüljenek, melyen fontos
dolgokat cselekedhetnek.” (Jézus élete, 280. o.)
Jézus elutasította
annak a gondolatát, hogy a tanítványai böjtöljenek, amíg Ő velük volt. Azt
akarta, hogy az Ő jelenlétében örvendezzenek, és boldogan szolgálják Őt. Ez az
a hozzáállás, amivel a szombatot meg kell ünnepeljük. „Azért rendeltetett, hogy
létrehozza ember és Isten közösségét.” (Jézus élete, 286. o.) „Örvendezzünk és
vígadjunk ezen!” Zsolt. 118:24
Karen Lifshay
Stanfield, Oregon
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése