Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 60. fejezet 1146. nap
Krisztus más elvekre alapozta országát. Az embereket nem
hatalomra, hanem szolgálatra hívta, az erősöket, hogy hordozzák a gyöngék
fogyatékosságait. Az erő, a rang, a tehetség, a műveltség mind nagyobb
kötelezettséget rótt birtoklójára embertársainak szolgálatában. Krisztus
legkisebb tanítványára is áll: "Minden tiérettetek van" (2Kor 4:15).
"Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul
sokakért" (Mk 10:45). Tanítványai közt Krisztus minden tekintetben
gondviselő teherhordozó volt. Osztozott szegénységükben, önmegtagadást
gyakorolt miattuk, előttük járt, hogy egyengesse a nehéz terepet, és nemsokára
befejezi földi munkáját: leteszi életét. Annak az alapelvnek, mely szerint
Krisztus cselekedett, kell mozgósítania az egyháznak - az Ő testének - tagjait.
Az üdvösség terve és alapja a szeretet. Krisztus országában azok a
legnagyobbak, akik az Ő példáját követik, és nyájának pásztoraiként
cselekszenek.
Pál szavai feltárják a keresztény élet igazi méltóságát és
becsületét: "Én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat
mindenkinek szolgájává tettem," "nem keresvén a magam hasznát, hanem
a sokaságét, hogy megtartassanak" (lKor 9:19; 10:33).
Lelkiismereti kérdésekben a lelket nem szabad akadályozni.
Senkinek sem szabad irányítania a másik gondolkodását, megítélni őt vagy
megszabni kötelességét. Isten minden léleknek gondolkodási szabadságot ad, hogy
követhesse saját meggyőződését. "Mindenikünk maga ad számot magáról az
Istennek" (Róm 14:12). Senkinek sem áll jogában a saját egyéniségét a
máséba olvasztani. Minden olyan dologban, ahol elvekről van szó, "kiki a
maga értelme felől legyen meggyőződve" (Róm 14:5). Krisztus országában
nincs úri elnyomás, nem kényszerítenek ki semmilyen viselkedést. A mennyei
angyalok nem uralkodni vagy hódolatot kierőszakolni jönnek a földre, hanem a
kegyelem követeiként, hogy együttműködjenek az emberekkel fajunk felemelésében.
A Megváltó tanításának elvei és igéi isteni szépségükben
maradtak meg a szeretett tanítvány emlékezetében. János bizonyságtételének fő
mondanivalója az egyházhoz utolsó napjaiban ez volt: "Ez az üzenet,
amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást." "Arról
ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek
vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért" (1Jn 3:11.16).
Ez a lelkület hatotta át az ősegyházat. A Szentlélek
kitöltetése után "a hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki
semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenük köz vala. [...]
Szűkölködő sem vala őközöttük senki. [...] És az apostolok nagy erővel tesznek
vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala
mindnyájukon" (Acs 4:32.34.33).
Mai Bibliai szakasz: Jakab
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jakab azt tanácsolaj,
hogy ne vegyük fel Jézus Krisztus nevét, ha közben személyválogatók vagyunk. Ha
bejön a gyülekezetünkbe egy jól öltözött ember, és egy másik egyszerű
ruházatban, a gazdagabbat nagyobb tisztelettel köszöntjük, jobb helyet kínálva
neki, miközben jóformán tudomást sem veszünk a szegényről, hogyan számolunk így
el magunkkal?
Éljünk az Írás szerint:
„Szeresd felebarátodat, mint magadat”!
Ha ezt tesszük, biztosak lehetünk abban, hogy a szeretet törvénye szerinti,
krisztusi életet élünk. Ha alsóbbrendűként, előítélettel vagy lenézően kezelünk másokat származásuk vagy
foglalkozásuk miatt, egyértelmű, hogy a szeretet törvénye ellen élünk. Talán
azt gondoljuk, hogy harmóniában vagyunk a törvénnyel, mikor csak egy
parancsolatot törünk meg, ám ez bolondság. Ha elszakítod vagy összefested egy
ruha egy darabját, az egész ruha tönkremegy. Ugyanez a helyzet a
parancsolatokkal is.
Úgy kellene
viselkednünk, mint az, aki a börtönből szabadult. Kiáltsunk örömünkben!
Krisztus maga fizette meg értünk az árat az Ő halála által a kereszten. Halála
kiszabadított és megmentett bennünket a Gonosz karmai közül. Dicsérjük az Urat!
Nagyon hamarosan eljön
a nap, amikor lejár a próbaidő. Isten kegyelme bezárul. Felismerjük-e azt, hogy
a kegyelem egy jelen lehetőség, de van egy lejárati ideje? Végül is van vége a
kegyelemnek. Azoknak, akik irgalmasak másokkal, Isten is irgalmat fog adni.
Például: Amikor
katasztrófa történik, és akinek segítségre van szüksége, eljön hozzád és a gyülekezetedhez,
de csak annyit mondotok neki; „Ne aggódj, imádkozni fogok érted, menj el
békével”- és nem teszünk semmit, mire jók a szavak? Sajnos ezek a szavak azt
mutatják, hogy nem ismerjük Krisztust.
Isten együtt érző.
Szeretete egyenlő a cselekedettel. Szeretete élő, mozgó és valóságos. Szeretete
él, és élteti a kapcsolatokat. Ha kereszténynek nevezzük magunkat, akkor arra hivattunk,
hogy Isten kezei és lábai legyünk a világban. Jézus valóban azt tette, amit
hirdetett. Vajon mi is?
Robin Pratt
160. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
59-60. fejezeteihez
(augusztus 26-szeptember 1.).
A hatalomtól és az
irányítástól való függőség ma is jelen van és működik, éppen ahogyan 2000 évvel
ezelőtt. A zsidó vezetők kétségbeesetten próbálták megvédeni a tekintélyen
alapuló pozíciójukat, és ezzel elutasították Krisztust, és azt választották,
hogy megkeményítik szívüket. A Menny Fejedelme nem erőltette rá a változást a
gyűlölettől elvakított szívükre, sem nem gyógyította meg önkényesen a bűntől
pusztított lelküket. Bár képes volt a halottakat feltámasztani, mégsem volt
képes feléleszteni azon lelki vezetők szíveit, akiket a hatalomvágy irányított.
Micsoda megnyugvás ez
számunkra, amikor az gyötör minket, hogy nem tudjuk elérni némelyek
megkeményedett szívét! Ha tudjuk azt, hogy Isten Fiának sem sikerült elérnie
bizonyos embereket, ez segít elfogadnunk a szívfacsaró tényt, hogy sosem fogunk
tudni elérni mindenkit. Fel kell adnunk ezt a téves képzelgést, hogy mindenkit
megmenthetünk.
Az emberek szívét még
ma is az irányítás iránti epekedés motiválja. A hatalomvágy gyakran kiűzi a
szívünkből Krisztust, és ezzel a gyülekezeteinket és az otthonainkat
sebezhetővé teszi a zsarnoki viselkedés számára. Még ma is sok keresztény fél
attól, hogy elveszíti a tiszteletet vagy a tekintélyt, és ez arra sarkallja
őket, hogy mások életét megkeserítsék, és szíveket sanyargassanak. Sajnos a
kérlelhetetlen hatalmi függőség rengeteg otthont és életet tett már tönkre.
Minden nap vizsgáljuk
meg hát a szívünket: Mennyire uralja az életemet az irányítás és a hatalom
iránti vágy? Mitől félek? Hogy elveszítem, ha engedem, hogy mások szabadok legyenek,
és merjenek különbözni tőlem? Amikor bizonyosnak érzem Isten szeretetét és
irányítás nélkül is megtanulom biztonságban érezni magamat, többé már nem
leszek „isten” mások életében.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés