Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 69. fejezet 1173. nap
Miként volt Noé napjaiban? "És látá az Úr, hogy
megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden
alkotása szüntelen csak gonosz" (lMóz 6:5). A vízözön előtti korszak
lakosai elfordultak Teremtőjüktől és nem voltak hajlandók megcselekedni szent
akaratát. Saját szentségtelen elképzelésüket és erkölcstelen elgondolásaikat
követték. Ezért a gonoszságukért pusztultak el. A világ ma is ugyanezt az utat
járja. Ez pedig nem kínál biztosítékot egy eljövendő ezeréves dicsőségről.
Isten törvényeinek a megszegői gonoszsággal töltik be a földet. Fogadásaik,
lóversenyeik, szerencsejátékaik, tékozlásaik, kéjvágyó gondolataik,
megfékezhetetlen szenvedélyeik erőszakos cselekedetekkel árasztják el a
világot.
Jeruzsálem elpusztításáról szóló próféciájában Krisztus ezt
mondotta: "És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban
meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten
országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul
minden népnek; és akkor jő el a vég" (Mt 24:12-14). Ez a prófécia ismét
beteljesül majd. Annak a napnak megsokasodó gonoszsága visszatükröződik a mi
nemzedékünkben is. Különösképpen így van ez az evangélium hirdetésére vonatkozó
jövendöléssel kapcsolatban. Pál a Szentlélek által megvilágosítva és vezetve
kijelentette, hogy Jeruzsálem eleste előtt az evangéliumot prédikálták
"minden teremtménynek az ég alatt" (Kol 1:23). Így most az ember Fia
eljövetele előtt, az örökkévaló evangéliumot kell prédikálni "minden
nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek" (Jel 14:6). Isten
"rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét
igazságban" (Acs 17:31). Krisztus azt is közli velünk, hogy ez a nap mikor
virrad majd meg a számunkra. Krisztus nem azt mondja, hogy az egész világ
megtér majd, hanem csak azt, hogy: "Az Isten Országának ez az evangéliuma
hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a
vég" (Mt 24:14).
Azzal, hogy az evangéliumot mi hirdethetjük a világnak,
tőlünk, illetve az evangélium hirdetésének hőfokától függ, hogy siettetjük-é
Urunk visszatérését. Nekünk nemcsak várnunk kell, hanem sietve kell elé menni
Isten napjának. (Vö. 2Pt 3:12). Ha Krisztus egyháza elvégezte volna már
kijelölt munkáját úgy, ahogy azt az Úr elrendelte, akkor Isten az egész világot
már régebben figyelmeztette volna erre, és az Úr Jézus Krisztus már eljött
volna a földre hatalommal és nagy dicsőséggel.
Miután Krisztus megadta érkezése jeleit, ezt mondotta:
"Ezenképpen ti, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy
közel van az Isten országa" (Lk 21:31). "Vigyázzatok és
imádkozzatok" (Mt 26:41). Isten mindig figyelmeztette az embereket az eljövendő
ítéletre. Azok, akik bíztak Krisztus nékik időben adott üzenetében, és hitük
szerint cselekedtek életük folyamán, és engedelmeskedtek parancsolatainak, azok
megmenekültek azoktól az ítéletektől, amelyek az engedetlenekre és a
hitetlenekre sújtottak le. Istennek ezt az üzenetét kapta meg Noé: "Menj
be te és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a
nemzedékben" (lMóz 7:1).
Noé engedelmeskedett és Isten megmentette. Lóthoz Istennek
az az üzenete érkezett: "Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert
elveszti az Úr e várost" (lMóz 19:14). Lót a mennyei hírnökök vezetése alá
helyezte magát, és Isten megőrizte őt. Így Krisztus tanítványai is megkapták a
figyelmeztetést Jeruzsálem lerombolásáról. Azok, akik felfigyeltek az eljövendő
pusztulás jeleire és elmenekültek a városból, elkerülték a megsemmisülést. Így
Isten most minket is figyelmeztet Krisztus második eljövetelére, és arra a
megsemmisítő pusztulásra, amely a világra sújt le. Azok, akik figyelembe veszik
Isten intését, megmenekülnek.
Mivel nem tudjuk Krisztus visszajövetelének pontos idejét,
Isten azt parancsolja meg nékünk, hogy vigyázzunk. "Boldogok azok a
szolgák, kiket az Úr, mikor hazamegy, vigyázva talál" (Lk 12:37). Azok,
akik vigyázva várnak az Úr érkezésére, nem hiú reménykedéssel várakoznak.
Krisztus érkezésének a várása arra indít bennünket, hogy féljük az Urat, és
féljünk a bűnre kiszabott ítéleteitől. Fel kell ébrednünk abból a nagy bűnből,
amely abból áll, hogy visszautasítjuk a nekünk felajánlott irgalmat. Azok, akik
vigyázva várakoznak az Úrra, megtisztítják lelküket az igazságnak való
engedelmeskedésükkel. Ezek az éber vigyázást komoly munkálkodással kapcsolják
össze. Mivel tudják, hogy az Úr az ajtó előtt áll, mindent elkövetnek annak
érdekében, hogy a mennyei lényekkel együtt munkálkodjanak a lelkek
üdvösségéért. Ezek azok a hűséges és bölcs sáfárok, akik időben adják meg a
szolgáknak járó bért (Vö. Lk 12:42), mert azt az igazságot hirdetik, ami a
jelen időben a legszükségesebb. Mint ahogyan Énok, Noé, Ábrahám és Mózes hirdették
a koruknak szóló igazságot a maguk idejében, úgy kell Krisztus szolgáinak ma is
hirdetniük a jelen kornak szóló különleges intő üzenetet.
Mai Bibliai szakasz: Jelenések
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miután János látja, hogy az elpecsételtek
megállnak majd az „Ő ítéletének nagy napján”, látja, amint Jézus felnyitja a
tekercsen a hetedik pecsétet. A feljegyzésekben ekkor már ott szerepel az
emberiség minden tette, tehát a dokumentum teljes. A földön élő emberek
üdvösségéért a Bárány már mindent elvégzett. Még mindig látomásban, János látja
a hét angyalt az Isten színe előtt állni, akik készen állnak az utolsó
feladatra. Hét trombita adatik nekik, hogy hírül adják a háború közeledtét.
Még mindig a trónteremben – János látja
Jézust, a Közbenjárónkat, aki kezébe veszi a tömjénezőt, mert arra készül, hogy
megkezdje a mennyei közbenjárást főpapként a népért. János látja az egész
jelenetet Kr. u. 31-től egészen odáig, hogy Krisztus leveti a földre a
tömjénezőt a kegyelemidő lezárásakor. Az a jelenet, hogy Jézus az oltárnál áll,
lefedi a hét gyülekezet, a hét pecsét és a hét trombita idejét (Jel 2, 3, 6, 8,
9). Amikor leteszi a tömjénezőt, a kegyelemidő lejár.
A hét trombita megszólalása abban a szövegkörnyezetben történik, amikor az írás szerint a lelki Izrael még a földön van. Miért vívna háborút az Isten a lelki Izrael, vagyis az egyház ellen? Az Ótestamentumban, amikor Izrael más istenek után járt, a Mindenható ítéletet küldött Izraelre, és kérlelte őket, hogy térjenek meg. Ugyanígy, amikor az újtestamentumi lelki Izrael hitehagyóvá válik, Isten a trombiták által küld ítéletet és kéri őket, hogy térjenek vissza hozzá (Jel 9:20, 21).
A katolikus mise és az egyházi papság megalapításával sajnos megtörtént a hitehagyás. A vélemények eltérnek abban, hogy az első trombita vajon melyik történelmi eseményt jelképezi. Azonban néhány tudós magyarázata, akik a 17-19. században éltek, időtállónak bizonyult. Az első trombita ítélete a kereszténnyé vált Római Birodalom keleti része ellen szólt, amelyet megtámadtak a gótok, a második trombita a déli rész ellen, amely ellen vandálok vonultak; a harmadik a középső rész ellen, amit a hunok támadtak meg; a negyedik a kormányzat ellen, ami meg is bukott. A megtérésre való sorozatos felhívások nem találtak visszhangra a kereszténnyé lett Római Birodalomban, ezért meg is szűntek. Helyette támadt a tengerből jövő fenevad (Jel 13:1-11).
A hét trombitával kapcsolatos összes részlet pontos megismerésénél azonban fontosabb az, hogy megértsük: Isten több szabadító ítéletet küldött tévútra jutott egyháza ellen, hogy megtérésre bírja őket. Isten Igéjének elutasítása mindig súlyos következményekkel jár. Tanuljuk meg most a leckét, és jöjjünk színe elé naponta alázatos lélekkel, és kérjük a Szentlelket, hogy pecsételje el értelmünket és szívünket, hogy semmi ki ne mozdítson bennünket Isten Igéje igazságainak alapjáról!
Dr Kenneth Mathews Jr.
164. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
68-69. fejezeteihez
(szeptember 23-29.).
A vég felé közeledünk.
A Jézus által említett jelek itt vannak körülöttünk. Látjuk a természeti katasztrófákat:
tüzek, földrengések, betegségek, vulkánkitörések, szökőárak, hurrikánok,
tornádók. Látjuk az ember által okozott katasztrófákat: olajkitörések és
sugárzási katasztrófák. Látjuk, hogyan lökdösődnek és könyökölnek az emberek az
előléptetésért és a jutalmakért. Látjuk azok gonoszságát, akik azt választják,
hogy a saját fejük után mennek. Látjuk azokat a jeleket, amelyekről Jézus
beszélt, hogy a második eljövetelének jelei lesznek, mégis néha úgy
viselkedünk, mintha Ő soha sem jönne el.
Azonban Ő jön
hamarosan! Olyanoknak kell lennünk, mint Noé, aki figyelmeztette az embereket a
próbaidő közeli lejártára. El kell mondanunk a többieknek, hogy Jézus szereti
őket, értük halt meg, és most is készíti mennyei otthonunkat. Meg fog
változtatni minket, hogy megállhassunk majd az Atya előtt.
Az élet nehéz. Sok a
kihívás, és tudjuk, hogy a küzdelem csak egyre erőteljesebb lesz, ahogy az Úr
napja közeleg. Jézus történetébe fogok kapaszkodni, mégpedig abba az epizódba,
amikor azzal a döntésével küzdött, hogy elfogadja az emberek megvetését, és az
Atya Istentől való elválasztását. Látom, amint feladta saját akaratát, és
hallom az Atya Isten hangját mennydörögni: „Meg is dicsőítettem (Jézus életét),
és újra megdicsőítem.”
Lelki szemeimmel látom,
hogy az Atya egy tűzfelhőben jön, és körülöleli Jézust. Bizonyos vagyok felőle,
hogy az élet legnehezebb pillanataiban Isten körülvesz végtelen hatalmával és
szerető karjaival. Végig kísér minket.
Jennifer Howland
zenei koordinátor és
diakónus
North Anderson Hetednapi
Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés