2018. szeptember 26., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 26 - SZERDA - Jelenések 6


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 69. fejezet 1171. nap

Isten, szolgái révén még egy utolsó alkalmat adott a zsidó népnek arra, hogy megbánja bűneit. Tanúbizonyságtevői által Isten kinyilatkoztatta magát letartóztatásukkor, kihallgatásuk során és börtönbe vetésükben. A bírák mégis halálos ítéletet mondtak ki felettük. Voltak olyan emberek, akikre a világ nem volt méltó, és azzal, hogy megölték őket, a zsidók ismét keresztre feszítették Isten Fiát. Így lesz ez ismét. A hatóságok törvényeket hoznak, hogy korlátok közé szorítsák a vallás szabad gyakorlását. Maguknak tulajdonítják és igénylik azt a jogot, amely egyedül Istent illeti meg. Azt gondolják, hogy kényszeríthetik a lelkiismeretet, amelyet egyedül csak Istennek szabad ellenőriznie. A kezdő lépéseket már megtették ahhoz, hogy folytassák az előbbre vitelét ennek a munkának, míg elérik azt a határt, amelyet már nem léphetnek át. Isten közbelép hűséges, a parancsolatokat megtartó népe érdekében.

Minden alkalommal, mikor üldöztetés történik, azok, akik szem- és fültanúi ennek, döntenek Krisztus mellett vagy Krisztus ellen. Azok, akik kinyilvánítják együttérzésüket azok iránt, akiket tévesen ítéltek el, megmutatják ezzel ragaszkodásukat, szeretetüket Krisztus iránt. Mások megsértődnek, mert az igazság alapelvei egyenesen keresztülvágják, keresztülhúzzák mindennapos gyakorlatukat. Sokan megbotlanak és elesnek, elfordulnak attól a hittől, amelyet egykor védtek. Azok, akik a nyomorúság idején hitüktől elszakadnak, biztonságuk érdekében készek lesznek hamis bizonyságot tenni testvéreik ellen, és elárulni őket. Krisztus figyelmeztetett bennünket arra, hogy ne lepődjünk meg azoknak a természetellenes és kegyetlen viselkedésén, akik elvetették a világosságot.

Krisztus megadta tanítványainak a Jeruzsálemre eljövő romlás jeleit. Azt is megmondotta nékik, hogy miként menekülhetnek meg. "Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregtől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő pusztulása. Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba. Mert azok bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amik megírattak" (Lk 21:20-22). Negyven évvel később, Jeruzsálem pusztulása idején, figyelembe kellett volna venni ezeket a szavakat mindenkinek. A keresztények engedelmeskedtek ennek a felhívásnak, és egyetlen keresztény sem pusztult el Jeruzsálem elestekor.

"Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon" (Mt 24:20), - mondotta Krisztus. Ő, aki a szombatot elrendelte nem érvénytelenítette azt kereszthalálával. Nem tette a szombat parancsát érvénytelenné. Krisztus keresztre feszítése után negyven esztendővel még mindig szentnek tekintették ezt a napot. Negyven évig a tanítványoknak kellett imádkozniuk, hogy a menekülésük ne szombatnapon legyen.

Jeruzsálem elpusztulásáról Krisztus gyorsan áttér a legnagyobb eseményre, a Föld történelmének a folyamatában az utolsó láncszemre, - Isten Fia méltóságban és dicsőségben bekövetkező eljövetelére. E két esemény között a sötétség hosszú évszázadai tárulnak fel Krisztus tekintete előtt. Olyan évszázadok Krisztus egyháza számára, amelyeket vérrel, könnyekkel és kínszenvedéssel jelöltek meg. Ezekre a jelenetekre való rátekintést Krisztus tanítványai akkor, ott még nem tudták elviselni. Jézus azért csak röviden említi meg ezeket nékik. Ezt mondotta: "Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, nem is lesz soha. És, ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok" (Mt 24:21 22). Több mint ezer évig olyan üldöztetéseknek kellett eljönnie Krisztus követőire, amilyeneket a világ soha ezelőtt nem ismert. Krisztus hűséges tanúbizonyságtevői közül milliókat és milliókat gyilkoltak meg. Ha Isten nem nyújtotta volna ki kezét népe megőrzésére, bizony mindnyájan elpusztultak volna. "De a választottakért - mondotta Jézus, - megrövidíttetnek majd azok a napok" (Mt 24:22).

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A mennyei szentély nyitva áll Jézus szolgálata számára. Elkezdi kinyitni a pecséteket a tekercsen, és lovak indulnak futva az időn át. Mit jelképeznek ezek a lovak, és ki irányítja őket? Az első három ló az egyházat jelképezi (Zak 10:3; Ézs 63:11-13), vezetőjük pedig Jézus. A negyedik lovon a halál és a pokol lovagol. Ám a legsötétebb órában is Jézus tartja erősen a halál és a sír kulcsait. Semmi sem történik egyházával, amit Ő ne látna előre, és ne tartana irányítása alatt.

A Jelenések könyve 2-3. fejezetében szereplő hét gyülekezet Isten - különböző korszakokban élő - gyermekeinek szükségletét jelzi, és arról is biztosít, hogy Jézus segít megoldani a problémáikat. A hét pecsétről szóló leírás az egyház politikai és vallási hitehagyását szemlélteti a keresztény korszakban. A hét trombitáról szóló szakasz az egyházra kimondott ítéletről szól, ami a hitehagyás következménye. 

Isten egyháza - amit a fehér ló jelképez - a Kr. u. első két évszázadban működött, és elvitte az evangéliumot az egész római világba. Ők Isten Igéjére támaszkodtak, és a mártíromság volt legfőbb jellemzőjük. A kereszténység meghódítja a pogányságot, Konstantin római császár felveszi a keresztény vallást, és az egyház és állam összevonásával behozza a pogányságot az egyházba. Sátán titkos cselvetéssel eléri azt, amit az üldözéssel nem tudott elérni. Amint az egyház egyesül az állammal - ezt a vörös ló jelképezi - megkezdi azoknak a hívőknek az üldözését, akik elutasítják ezt az új szerveződést. Az Isten Igéje által okozott szakadás kezd megmutatkozni az egyházban.

A hitehagyás egyre mélyebb és mélyebb lesz a sötét középkorban - ez már a fekete ló jelképe - amint Jézus az igazság mérlegén kezdi mérni a hitehagyó egyházat. Az Isten Igéjét és az igazi evangéliumot szinte teljesen elfeledik az emberek, a Szentlelket nem engedik munkálkodni szívükben. Az egyház lelki hanyatlása kiteljesedik, ezt a fakó színű ló jelzi. Az egyházat azonban még mindig Jézus Krisztus irányítja, mert nála vannak a halálnak és a sírnak a kulcsai. Az ötödik pecsét felnyitása az arany oltár alól kiáltó lelkekről szól - ez azok jelképe, akik Isten Igéjéért szenvedtek mártírhalált. Az ő vérük ítéletért kiált. Azt mondja nekik Isten, pihenjenek még egy ideig, mert az ítélet bizonyosan eljön. 

A hatodik pecsét nyílik, és megjelennek Krisztus eljövetelének jelei. A liszaboni földrengés 1755. november 1-én, a sötét nap 1780. május 19-én és a meteoreső 1833. november 13-án mind Jézus közeli eljövetelét jelezték. Mi a hatodik pecsét idején élünk. Az egek még nem nyíltak ketté, a sziklák még nem zuhannak a mélybe. A hatodik pecsét leírása egy kérdéssel végződik: "Ki állhat meg?" Jézus segítségével mindenki!  

Dr Kenneth Mathews Jr.

164. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  68-69. fejezeteihez (szeptember 23-29.).

A vég felé közeledünk. A Jézus által említett jelek itt vannak körülöttünk. Látjuk a természeti katasztrófákat: tüzek, földrengések, betegségek, vulkánkitörések, szökőárak, hurrikánok, tornádók. Látjuk az ember által okozott katasztrófákat: olajkitörések és sugárzási katasztrófák. Látjuk, hogyan lökdösődnek és könyökölnek az emberek az előléptetésért és a jutalmakért. Látjuk azok gonoszságát, akik azt választják, hogy a saját fejük után mennek. Látjuk azokat a jeleket, amelyekről Jézus beszélt, hogy a második eljövetelének jelei lesznek, mégis néha úgy viselkedünk, mintha Ő soha sem jönne el.

Azonban Ő jön hamarosan! Olyanoknak kell lennünk, mint Noé, aki figyelmeztette az embereket a próbaidő közeli lejártára. El kell mondanunk a többieknek, hogy Jézus szereti őket, értük halt meg, és most is készíti mennyei otthonunkat. Meg fog változtatni minket, hogy megállhassunk majd az Atya előtt.

Az élet nehéz. Sok a kihívás, és tudjuk, hogy a küzdelem csak egyre erőteljesebb lesz, ahogy az Úr napja közeleg. Jézus történetébe fogok kapaszkodni, mégpedig abba az epizódba, amikor azzal a döntésével küzdött, hogy elfogadja az emberek megvetését, és az Atya Istentől való elválasztását. Látom, amint feladta saját akaratát, és hallom az Atya Isten hangját mennydörögni: „Meg is dicsőítettem (Jézus életét), és újra megdicsőítem.”

Lelki szemeimmel látom, hogy az Atya egy tűzfelhőben jön, és körülöleli Jézust. Bizonyos vagyok felőle, hogy az élet legnehezebb pillanataiban Isten körülvesz végtelen hatalmával és szerető karjaival. Végig kísér minket.

Jennifer Howland
zenei koordinátor és diakónus
North Anderson Hetednapi Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése