Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 63. fejezet 1155. nap
A diadalmas bevonulással kapcsolatos eseményekről
széltében-hosszában fognak beszélni, s mindenki Jézusra fog gondolni. Keresztre
feszítése után sokan visszaemlékeznek ezekre az eseményekre, megpróbáltatásával
és halálával összefüggésben. Ez elvezeti őket a próféciakutatásra, s
meggyőződnek róla, hogy Jézus volt a Messiás. Így mindenfelé megsokszorozódik a
hitre térők száma.
Életének ebben az egyetlen diadalmas mozzanatában a
Megváltó megjelenhetett volna mennyei angyalok kíséretében, Isten harsonáinak
hangja mellett. Az ilyen megnyilvánulás azonban ellenkezett volna küldetésének céljával,
az életét kormányzó törvénnyel. Ő hű maradt a szerény sorshoz, melyre
vállalkozott. Hordoznia kellett az emberiség terhét, míg életét adta a világ
életéért.
Ezt a napot, mely a tanítványok számára életük legfényesebb
napjának tűnt, sötét felhők árnyékolták volna be, ha tudták volna, hogy az
örvendezés jelenete csak bevezetése Mesterük szenvedésének és halálának. Ő
ismételten beszélt nekik bizonyosan bekövetkező áldozatáról, de a jelen boldog
diadala elfelejttette velük fájdalmas szavait, s várták virágzó uralkodását
Dávid trónján.
Folyamatosan újabb csoportok szegődtek a menethez, és kevés
kivétellel minden csatlakozót megihletett a perc, s ők is harsogták a
hozsánnákat, melyek újra és újra visszhangzottak hegyről hegyre, völgyről
völgyre. Szüntelen zengett a kiáltás: "Hozsánna a Dávid fiának! Áldott,
aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!" (Mt 21:9).
A világ korábban sosem látott ilyen diadalmenetet. Nem
hasonlított a föld híres hódítóiéhoz. Nem követte szomorú foglyok oszlopa,
királyi értékű hadizsákmány sem jellemezte a jelenetet. A Megváltó körül a
bűnös emberekért végzett szeretetmunkájának dicső zsákmányai álltak. Sátán
hatalmából megmentett foglyok voltak ők, Istent dicsérték szabadulásukért. A
vak mutatta az utat, akinek Jézus visszaadta látását. A néma hozsannázott a
leghangosabban, akinek megoldotta a nyelvét. A nyomorékok, akiket
meggyógyított, örömmel ugrándoztak, és a legserényebben szakították le a
pálmaágakat, lengették őket a Megváltó előtt. Özvegyek és árvák dicsőítették Jézus
nevét, mert irgalmasságot cselekedett velük. A megtisztított leprások tiszta
ruhájukat terítették útjába, s a dicsőség királyaként üdvözölték Őt. Azok is a
tömegben voltak, akiket hangja a halál álmából ébresztett föl. Lázár - kinek
testét látták bomlani a sírban, most azonban dicső férfikorának erejében
örvendett - vezette az állatot, melyen a Megváltó ült.
Számos farizeus látta a jelenetet, forrt bennük az irigység
és a rosszindulat, s más irányba akarták terelni a nép érzelmeinek hullámait.
Teljes tekintélyüket latba vetve próbálták elhallgattatni a népet, de
felhívásaik és fenyegetéseik csak fokozták a lelkesedést. Attól tartottak, hogy
a sokaság számbeli fölényében királlyá teszi Jézust. Végső megoldásként
áttörtek a tömegen a Megváltóhoz, és feddő, fenyegető szavakkal támadtak neki:
"Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!" (Lk 19:39). Kijelentették,
hogy az ilyen zajos felvonulásokat a törvény tiltja, s a hatóságok sem
engedélyezik. Jézus válasza azonban elhallgattatta őket: "Mondom néktek,
hogyha ezek elhallgatnak, a kövek, fognak kiáltani" (Lk 19:40). Ezt a
diadalmenetet maga Isten rendelte. Megjövendölte a próféta, hogy embernek nem
áll hatalmában megmásítani Isten szándékát. Ha az ember nem tudta volna végrehajtani
tervét, Ő hangot ad az élettelen köveknek, s azok magasztalták volna Fiát,
zengték volna dicséretét. Ahogy az elnémult farizeusok visszahúzódtak, Zakariás
szavait százak ismételték fennen: "Örülj nagyon, Sionnak leánya,
örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító
ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén" (Zak 9:9).
Mikor a menet elérte a dombtetőt, s leereszkedni készült a
városba, Jézus megállt, s Vele az egész sokaság. Előttük terült el Jeruzsálem
dicsőségében, most a lenyugvó nap fényében fürdött. A templom minden tekintetet
odavonzott. Méltóságteljes fenségben magaslott minden más fölé, mintha a menny
felé mutatna, s az embereket az egyedül igaz és élő Isten felé. irányítaná. A
templom régóta a zsidó nemzet dicsősége és büszkesége volt. A rómaiak is
büszkélkedtek nagyszerűségével. A rómaiak által kinevezett király a zsidókkal
együtt építette újjá és díszítette fel, a római császár elhalmozta
ajándékaival. Szilárdsága, gazdagsága, nagyszerűsége a világ egyik csodájává
tette.
Ahogy a lenyugvó nap sugarainak aranyával befestette az
eget, csodás fénye ott ragyogott a templom tiszta fehér márvány falain,
csillogott az aranyozott oszlopokon. A dombtetőről, ahol Jézus és követői
álltak, úgy tűnt, mintha egyetlen hótömbből állna, arany csúcsokkal a tetején.
A templom bejáratánál aranyból és ezüstből formált szőlő függött zöld
levelekkel és tömör szőlőfürtökkel - a legképzettebb művészek alkotása. Ez
Izraelt, az egyre terebélyesedő szőlőt jelképezte. Az aranyat, ezüstöt és az
élő zöldet finom ízléssel és különleges szakértelemmel illesztették egymáshoz.
Kecsesen feltekeredett a ragyogó fehér oszlopokra, fénylő kacsokkal tapadt
arany díszeikhez - magára vonta a lenyugvó nap tündöklését, s úgy ragyogott,
mintha a mennyből kölcsönözte volna dicsőségét.
Jézus a képet szemlélte, a hatalmas tömeg rivalgása
elcsitult, lenyűgözve nézték a szépség hirtelen feltárulását. Minden szem a
Megváltóra szegeződött, látni akarták arcán az elragadtatást, amit ők maguk
éreztek. Ehelyett azonban a bánat fellegét fedezték fel rajta. Meglepetten és
csalódottan vették észre, hogy szeme megtelik könnyel, teste ide-oda
hajladozik, mint a fa vihar előtt, és a fájdalom jajkiáltása tör fel remegő
ajkáról, mintha a meghasadt szív mélyéről jönne. Micsoda látványt nyújtott ez
az angyaloknak! Szeretett Parancsnokuk a gyötrelem könnyei között! Micsoda
látvány volt ez a boldog seregnek, amely diadalkiáltásokkal, pálmaágak
lengetésével kísérte Őt a dicső város felé, ahol ábrándos reményeik szerint
uralkodnia kellett! Jézus sírt Lázár sírjánál, de akkor az emberi szenvedés
átérzéséből fakadó isteni bánat miatt. Ez a hirtelen elszomorodás olyan volt,
mint a nagy győzelmi kórusban egy gyászos hang. Az örvendezés közepette, amikor
mindenki hódolattal adózott neki, Izrael királya könnyekre fakadt. Nem az öröm
könnyei ezek, hanem a kimondhatatlan kínok könnyei és sóhajai. A sokaságra is
hirtelen szomorúság szállt. Dicsőítő hangjaik elhallgattak. Sokan sírva
fakadtak, mert együttéreztek a bánattal, amelyet pedig nem is értettek..
Mai Bibliai szakasz: 2
Péter 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Még fiatal lelkész
voltam, amikor valakitől megkaptam ajándékba H. M. S. Richards egyik
prédikációjának felvételét. Az igehirdetés címe a következő volt: „Ha újra
fiatal lelkész lehetnék”. Újra meg újra végighallgattam a tanácsait, amely egy
Istennel leélt élet valódi bölcsességét tartalmazta.
Péter második levele
azokhoz szól, akik „velünk egyenlő drága
hitet nyertek”, és ihletett tanácsokat tartalmaz az idős apostol részéről.
Itt, az első fejezetben emlékeztet bennünket arra, hogy a kegyelemben és a mi
Urunknak, a megtartó Jézus Krisztusunknak kegyelmében való növekedés egy élet
munkája. Ezen az utazáson mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy Ő saját
erejét adja nekünk mindenhez, ami az élethez és kegyességhez szükséges.
Keresztény életutunk
legdrágább erőforrása az Isten Igéje. Mi nem légből kapott, kitalált meséket
követünk. Péter személyes bizonyságot tesz arról az időszakról, amit együtt
tölthetett Jézussal, Isten élő Igéjével. Mint ifjú követője szemtanúja volt az
Úr fenségének és magasztos lényének. Bár nem volt jelen a keresztségkor, amikor
az Atya kijelentette: „Ez amaz én
szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Mt 3:17), ellenben ott volt a
megdicsőülés hegyén, ahol az Atya így szólt: „Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok” (Mk 9:7).
Péter az Isten írott
szavára is felhívja figyelmünket. Igen biztos a prófétai beszéd, amely a
Szentlélek szolgálata által érkezik hozzánk. Az abban található szavak nem
csupán emberi szavak Istenről, hanem Isten szavai az ihletett prófétákon
keresztül, az emberi családhoz. Az írott Ige igen nagy és becses ígéreteket
tartalmaz, amelyeket igényelhetünk magunknak. Melyek azok a drága ígéretek
Isten szavában, amelyek kézzelfogható áldást jelentettek számodra keresztényi
utadon?
Dr. Derek J. Morris
162. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
63-65. fejezeteihez
(szeptember 9-15.).
Ez a három fejezet
szemléletesen ábrázolja Isten népét. Akár ujjongva ünnepel valaki, nem ismervén
Jézus közelgő áldozatát, akár magabízó önhittséggel elbizakodva azt gondolja,
hogy a kiválasztott nép tagja, vajmi kevés különbséget mutat a katasztrofális
végkimenetel tekintetében. Hasonlóképpen napjainkban, akár „az Igazság“
birtokosai vagyunk, akár tudatlanok felőle, vajmi kevés különbséget jelent, ha
nem vagyunk kapcsolatban Jézussal.
Az egész menny arra
összpontosít, hogy segítsen Isten népének, hogy megértsék, ki is Jézus
Krisztus, illetve az ő fáradhatatlan szeretetét és hatalmas vágyát, hogy
személyes szinten kapcsolatba lépjen valamennyiünkkel. Mert csak a vele való
eleven kapcsolaton keresztül juthatunk igazságosságra, amelyet nekünk akar
adományozni Jézus, hogy készen álljunk a mennyre.
Krisztus váratlan átka
a fügefára mély és józan figyelmeztetést tartalmaz napjainkra. Izrael saját
magát pusztította el azzal, hogy elutasította Jézust, és eljátszotta a tőle
kapott védelmet. Nekünk is megvan a döntési szabadságunk, hogy vagy csak jól
mutassunk külsőleg, azonban gyümölcstől terméketlenek és örökre elveszettek
legyünk; vagy hogy Jézussal kapcsolatban legyünk, a Szent Lélek gyümölcsét
teremve és olyan életet élve, amelyet Isten és az Ő népe szolgálatának
szentelünk.
A templom megtisztítása
a rossz befolyásoktól és cselekedetektől, amelyek Isten céljával ellentétesek,
a felszínen Jézustól meglepő cselekedetnek tűnik, ami nem egyezik az ő
általános parancsával a szeretetre nézve. Mégis, amint a kapzsiság, a
becstelenség és az Isten céljának helytelen bemutatása megszűnt, Jézus rögtön
folytatni tudta gyógyító szolgálatát. Hasonlóképpen, amint Jézussal kapcsolatba
lépünk, és megengedjük neki, hogy a jellemhibáinkat kiűzze szívünk templomából,
szabadon tehet csodákat a helyreállítással, és a Szent Lelkének gyümölcseit
teremheti bennünk.
Eileen VanTassel
Presbiter, Riverside
Adventista Gyülekezet
Camas, WA, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés