Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 62. fejezet 1152. nap
A papok nagyon megörültek. Izrael eme vezetőinek megadatott
a kiváltság, hogy elfogadják Krisztust Megváltójuknak, pénz, ár nélkül. Azonban
visszautasították a drága ajándékot, melyet kényszerítő szeretetből, a
leggyöngédebb lelkülettel ajánlottak fel nekik. Visszautasították az aranynál
értékesebb üdvösség elfogadását, és Urukat harminc ezüstpénzért megvették.
Júdás addig melengette magában a telhetetlenséget, míg az
jellemének minden jó vonása felett elhatalmasodott. Bosszantotta a Jézusnak
tett felajánlás. Égette szívét az irigység, amiért a Megváltó a föld
királyainak kijáró ajándékot kap. A szelencényi kenet áránál jóval kevesebbért
elárulta Urát.
A tanítványok nem hasonlítottak Júdáshoz. Ők szerették a
Megváltót. Azonban nem értékelték helyesen magasztos jellemét. Ha felismerték
volna, mit tett érettük, érezték volna, hogy semmi sem pazarlás, amit neki
nyújtanak. A keleti bölcsek, akik oly keveset tudtak Jézusról, jobban felmérték,
hogy milyen tisztesség illeti Őt. Értékes ajándékokat hoztak a Megváltónak, és
hódolattal hajoltak meg előtte, a kisded előtt, aki a bölcsőben feküdt egy
istállóban.
Krisztus értékeli a szívből jövő figyelmesség kifejezéseit.
Ha valaki jót tett Vele, példás udvariassággal áldotta meg a cselekvőt. Nem
utasította vissza a legegyszerűbb virágot sem, melyet egy gyermek keze
szakított le, és szeretetből ajánlott fel Neki. Elfogadta a gyerekek
ajándékait, megáldotta az adományozókat, és nevüket felírta az élet könyvébe. A
Szentírás úgy említi Mária tettét - Jézus felkenését - mint ami megkülönbözteti
őt a többi Máriától. A Jézus iránti szeretet és tisztelet cselekedetei
bizonyítják az Isten Fiába vetett hitet. A Szentlélek úgy említi, mint a nő
Krisztus iránti hűségének bizonyítékait: "ha a szentek lábait mosta, ha a
nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos vala" (lTim
5:10).
Krisztus örvendezett, hogy Mária őszintén kívánja
cselekedni Urának akaratát. Elfogadta a tiszta érzelmek gazdagságát, amit a
tanítványok nem tudtak és nem is akartak megérteni. Mária vágya, hogy ezt a
szolgálatot megtehesse Uráért, Krisztus számára értékesebb volt a világ összes
drága keneténél, mert kifejezte az asszony megbecsülését a világ Megváltója
iránt. Krisztus szeretete kényszerítette őt. Krisztus jellemének páratlan
kiválósága betöltötte lelkét. A kenet az adományozó szívét jelképezte. Külső
megnyilvánulása volt annak a szeretetnek, melyet mennyei túláradó folyamok
tápláltak.
Mária tette éppen azt a tanítást hordozta, melyre a
tanítványoknak szükségük volt. Megmutatta, hogy Krisztusnak örömet szerezne, ha
kifejeznék iránta érzett szeretetüket. Ő mindent jelentett számukra, és nem
ismerték fel, hogy hamarosan elvétetik tőlük, és már nem ajánlhatják fel Neki
nagy szeretetéért érzett hálájuk jeleit. A mennyei udvaroktól elválasztott,
emberi életet élő Krisztus magányát sohasem értették meg, sem nem értékelték
kellőképpen a tanítványok. Ő gyakran szomorkodott, mert tanítványaitól nem
kapta meg azt, amit adniuk kellett volna. Tudta, hogy ha az Őt kísérő mennyei
angyalok befolyása alatt állnának, ők sem találnának semmilyen ajándékot elég
értékesnek szívük lelki érzelmeinek kifejezésére.
Későbbi felismeréseik sok olyan dolognak feltárták az igazi
értelmét, amellyel kinyilváníthatták volna Jézus iránti szívbéli szeretetüket
és hálájukat, amikor még Mellette voltak. Midőn Jézus már nem járt többé velük,
valóban pásztor nélküli juhoknak érezték magukat, kezdték belátni, mennyi
figyelmességet nyújthattak volna Neki, amivel örömet szerezhettek volna
szívének. Nem Máriát vádolták már, hanem önmagukat. Ó, ha visszavonhatták volna
bírálatukat, mellyel a szegényeket méltóbbnak ítélték az ajándékra, mint
Krisztust! Fájón érezték a szemrehányást; amikor Uruk megtört testét vették le
a keresztről.
Ugyanez az igény nyilvánvalóan jelen van a mi világunkban
is manapság. Azonban kevesen értékelik teljesen, mit jelent Krisztus számukra.
Ha ezt tennék, ha kifejeznék Mária nagy szeretetét, ingyen ajánlanák fel a
felkenést. Nem tűnne tékozlásnak a drága olaj. Semmi sem tűnne túl
költségesnek, hogy Krisztusnak adják, semmilyen önmegtagadás, önfeláldozás
elviselése nem lenne túl nagy az Ő kedvéért.
A méltatlankodva kiejtett szavak: "Mire való ez a
tékozlás?" (Mt 26:8) - élénken Krisztus elé rajzolták a valaha hozott
legnagyobb áldozatot: Önmaga odaajándékozását az elveszett világért
engesztelésként. Az Úr olyan bőkezűen bánt emberi családjával, hogy ne lehessen
azt mondani, többet is tehetett volna. Jézus odaajándékozásával Isten az egész
mennyet adta. Emberi szemszögből nézve az ilyen áldozat indokolatlan tékozlás.
Az emberi okoskodás szerint az üdvösség egész terve a kegyelem és a javak
tékozlása. Mindenütt önmegtagadással és teljes szívből hozott áldozattal
találkozunk. Joggal tekinthet a mennyei sereg csodálkozva az emberi családra,
mely visszautasítja, hogy felemeljék és elhalmozzák a Krisztusban megmutatkozó
határtalan szeretettel. Joggal kiálthatnak fel: Mire ez a nagy tékozlás?
Az elveszett világért szerzett engesztelésnek azonban
teljesnek, elégségesnek és tökéletesnek kellett lennie. Krisztus felajánlása
túláradóan bőséges volt, minden Isten által teremtett lélekhez elér. Ezt nem
lehet korlátozni, hogy ne lépje túl azok számát, akik elfogadják a nagy
Ajándékot. Nem menekül meg minden ember, a megváltási terv mégsem pazarlás,
mert nem teljesít mindent, amiről bőkezűsége gondoskodott.
Simont, a házigazdát is befolyásolta Júdás bírálata Mária
ajándékát illetően, ezért meglepődött Jézus viselkedésén. Sérelem érte
farizeusi büszkeségét. Tudta, hogy számos vendége bizalmatlanul, nemtetszéssel
tekint Krisztusra. Simon így szólt szívében: "Ez, ha próféta volna, tudná
ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös" (Lk 7:39).
Krisztus Simont leprából gyógyította meg: élő halottat
szabadított meg. Most Simon mégis megkérdőjelezte a Megváltó prófétaságát.
Mivel Krisztus megengedte ennek a nőnek, hogy közeledjen hozzá, nem küldte el
méltatlankodva, mint olyat, akinek bűnei túl nagyok a megbocsátásra, mivel nem
mutatta ki, hogy látja bukott voltát, Simont kísértette a gondolat: Ő nem is
próféta. Jézus semmit sem tud erről az asszonyról, aki olyan szabadon szolgálja
- gondolta -, különben nem engedné, hogy megérintse.
Mai Bibliai szakasz: 1
Péter 3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A gyakorlati tanácsok
sorát folytatva Péter a férjeket és feleségeket inti, hogy tiszteljék és
szeressék egymást, „mint akik
örököstársak az élet kegyelmében” (7. vers). A nők figyelmét arra hívja fel, hogy a krisztusi magatartás az,
ami sokkal inkább vonzóvá teszi őket, mint a külsőségek és egyéb
figyelemfelkeltő praktikák. Isten nem áldja meg azt a férjet sem, aki
zsarnokként bánik feleségével és önző módon uralkodik felette.
Péter minden
keresztényhez intézi felszólítását, hogy azonos lelkületben éljenek. A
Hetednapi Adventista Bibliakommentár szerint a 8. versben szereplő egység nem
egyformaságot jelent. Mindazonáltal
Péter elismeri, hogy előfordulhatnak nézetkülönbségek, ezért arra ösztönzi a
hívőket, hogy szeressék egymást, udvariasan és együttérzően bánjanak egymással
a viszálykodás, vagy csúfolódás helyett.
Egyeseket
megzavarhatnak a 18-20. versek, arra gondolván, hogy Jézus, vagy Noé a pokolban
lévő embereknek prédikálta az evangéliumot.
Krisztus valójában a Szentlélek által (19. vers) a bűn börtönében
sínylődő embereknek (Zsolt 142:8.) hirdette a szabadulást.
Az egyik legnagyobb
felelősségünk, amire Péter itt, a 15.
versben buzdít minket: „Mindig
legyetek készen megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő
reménységet. De szelídséggel, félelemmel és jó lelkiismerettel tegyétek!”
A Szentírás gondos,
imádságos tanulmányozása, mellyel Isten akaratát kutatjuk, valamint a
Szentlélektől kapott bölcsesség és tapintat nélkül lehetetlen eleget tenni
ennek a felszólításnak.
Dr. Cindy Tutsch
161. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
61-62. fejezeteihez
(szeptember 2-8.).
Jézus szelíd
gondoskodása simogatja a lelkemet.
Zákeus, Mária Magdolna,
Simon és Júdás egy dolgon osztoztak: ez pedig a bűn és szégyen élete. Azonban
az életük különböző dolgokról tett tanúbizonyságot kifelé: kettőt közülük
becsületes és tisztességes polgárként tartott számon a nyilvánosság, míg ketten
botrányos számkivetettek voltak, akiket a társadalom kivetett magából.
Nem számít, hogy a bűn
külsőleg látható vagy belül elrejtett.
Nem számít, hogy a bűnös nyilvánosan elismert valaki vagy nyilvánosan
megszégyenített. A belső és a külső bűn egyaránt sebhelyet hagy életünkön.
Jézus ismerte
valamennyi egykori követőjének szívét. Egyszer sem ostorozta őket, amitől csak
makacs ellenállással megkeményítették volna a szívüket. Ma sem szégyenít meg
nyilvánosan senkit Jézus. Jézus tudja, hogy a megszégyenítés csak további
leplezéshez és tagadáshoz vezet. Tudja, hogy a bűntudat eláraszthatja teljesen
a lelket. Tudja, hogy a társadalom megszégyenítése csak mélyíti a szívekben
lévő sebeket.
2015 végétől kezdve
egyedül éltem, többnyire ágyhoz kötve neurológiai problémákkal, és teljes
mértékig mások (barátok és idegenek) anyagi támogatásától függtem, amíg vártam
a leszázalékolásom jóváhagyását. Előfordult, hogy segítséget kértem, ilyenkor
sokféleképpen szégyenítettek meg. Amikor az emberek nem értik az utamat,
olyankor kritizálnak, prédikálnak, megszégyenítenek, kegyetlen megjegyzéseket
tesznek, vagy egész egyszerűen csak elsétálnak, ott hagyván a szívemet még
jobban összetörve, mint amilyen sérült a testem.
Ha téged
megszégyenítettek a bűn következményei vagy az élet kínzó problémáinak nem
kívánt következményei, tudnod kell ezt az igazságot: kétezer évvel ezelőtt
Jézus nem szégyenítette meg egyetlen egy követőjét sem. Nem sétált el
egyiküktől sem, még Júdástól sem.
Bízz az Ő szívében. Ő
sosem fog megszégyeníteni vagy elhagyni. Soha!
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés