Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 62. fejezet 1153. nap
Simon semmit sem tudott Istenről, Krisztusról, azért
gondolkodott így. Nem ismerte föl, hogy Isten Fiának Isten szerint kell
eljárnia, könyörülettel, szelídséggel, kegyelemmel. Véleménye szerint Jézusnak
nem kellett volna figyelembe vennie Mária bűnbánó szolgálatát. Cselekedete -
megcsókolta Krisztus lábát és megkente a kenettel - súlyosbító dolognak tűnt
keményszívűsége számára. Azt gondolta, ha Krisztus próféta lenne, felismerné és
megdorgálná a bűnösöket.
A Megváltó válaszolt erre a kimondatlan gondolatra:
"Simon, van valami mondanivalóm néked. [...] Egy hitelezőnek két adósa
vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem
volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd
meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy
az, akinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél" (Lk
7:40-43).
Ahogyan Nátán tette Dáviddal, Krisztus is egy példázat
köntösébe rejtette feddő szavait, s így vendéglátóját hozta olyan helyzetbe,
hogy ítéletet mondjon önmaga felett. Simon vitte bűnbe a nőt, akit most
megvetett. Mélyen megrontotta. A példázatbeli két adós Simont és az asszonyt
mutatja be. Jézus nem azt akarta tanítani, hogy a két személynek különböző fokú
elkötelezettséget kell éreznie. Mindkettőjük hálaadóssága oly nagy, hogy
sohasem tudnák törleszteni. Simon azonban igazabbnak tartotta magát Máriánál,
és Jézus szerette volna, ha belátja, mekkora bűnt követett el. Meg akarta
mutatni, hogy bűne nagyobb, mint az asszonyé - épp annyival nagyobb, amennyivel
az ötszáz pénz több az ötvennél.
Simon most új megvilágításban kezdte látni önmagát. Látta,
hogyan tekinti Máriát az a Valaki, aki több mint próféta. Megértette, hogy
Krisztus prófétai szeme olvas a nő szerető, odaadó szívében. Elöntötte a
szégyen, s felismerte, hogy felette álló Lény színe előtt áll.
"Bejövék a te házadba, - folytatta Krisztus - az én
lábaimnak vizet nem adál" (Lk 7:44). Mária azonban a szeretetből fakadó
bűnbánat könnyeivel öntözte meg lábamat, s fejének hajával törölte meg.
"Engem meg nem csókolál: ez pedig - akit te megvetsz - az időtől fogva,
hogy bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni" (Lk 7:45). Krisztus
felsorolta azokat az alkalmakat, amikor Simon megmutathatta volna Ura iránti
szeretetét, s megbecsülését azért, amit érte tett. A Megváltó egyszerűen, finom
udvariassággal adta tanítványainak tudtára, hogy szomorú a szíve, ha gyermekei
elmulasztják kifejezni iránta hálájukat szavakkal és a szeretet tetteivel.
A szívek Vizsgálója ismerte Mária tettének indítóokait, és
a lelkületet is, melyből Simon szavai fakadtak. "Látod-é ez
asszonyt?" - kérdezte tőle. Ő bűnös. "Mondom néked: Néki sok bűne
bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg,
kevésbé szeret" (Lk 7:44.47).
Simon hűvössége, hanyagsága a Megváltóval szemben
megmutatta, mily kevéssé értékeli a kapott kegyelmet. Azt hitte, megtiszteli
Jézust, mert meghívta házába. Most azonban igazából láthassa saját magát.
Miközben azt hitte, olvas vendége lelkében, a vendég olvasott őbenne. Látta,
milyen igazul ítélte őt meg Krisztus. Vallása farizeusi köntös volt. Megvetette
Jézus könyörületességét. Nem ismerte föl, hogy Ő Isten képviselője. Mária, a
bűnös, bocsánatot nyert, viszont ő, a bűnös, nem nyert bocsánatot. Az igazság
merev szabálya, melyet az asszonyra akart alkalmazni - őt ítélte el.
Simont megindította Jézus figyelmessége, hogy nem feddte
meg nyíltan a vendégek előtt. Nem úgy bántak vele, ahogyan ő akart Máriával
bánni. Látta, hogy Jézus nem óhajtotta kiteregetni bűnét másoknak, hanem a
helyzet igaz felmérésével meg akarta győzni elméjét, együttérző gyöngédségével
leigázni szívét. Ha Krisztus keményen elítéli Simont, akkor szíve
megkeményedett volna, a türelmes intés azonban meggyőzte tévedéséről. Látta a
hatalmas adósságot, mellyel Urának tartozott. Büszkesége megalázkodott,
megbánta bűnét, s a kevély farizeusból szerény, önfeláldozó tanítvánnyá vált.
Máriát nagyon bűnösnek tekintették, Krisztus azonban
ismerte az életét alakító körülményeket. A remény minden szikráját kiolthatta
volna lelkében, de nem tette, sőt Ő emelte föl a kétségbeesésből, a romlásból.
Hétszer dorgálta meg a nő szívét és értelmét uraló démonokat - ezt Mária
hallotta. Hallotta Jézus erős kiáltását Atyjához az ő érdekében. Tudta,
mennyire sérti a bűn az Ő szeplőtlen tisztaságát, s az Ő erejével győzött.
Amikor ügye az emberek szemében reménytelennek tűnt,
Krisztus meglátta Máriában a képességet a jóra. Látta jellemének jobb vonásait.
A megváltási terv nagy lehetőségekkel ruházta fel az emberiséget, és Máriában
ezek a lehetőségek váltak később valóra. Jézus kegyelme által az asszony az
isteni természet részese lett. Aki elbukott, akinek értelme démonok lakhelye
volt, az a szolgálattal, barátsággal nagyon közel került a Megváltóhoz. Mária
volt az, aki lábánál ült és tanult tőle. Mária volt az, aki a drága kenetet
fejére öntötte, lábát könnyeivel mosta. Mária állt a kereszt mellett, s követte
Őt a sírig. Feltámadása után Mária jött elsőként a sírhoz. Mária hirdette
elsőnek a feltámadott Megváltót.
Jézus minden lélek körülményeit ismeri. Mondhatod: bűnös
vagyok, nagyon bűnös. Az lehetsz, de minél rosszabb vagy, annál inkább
szükséged van Jézusra. Ő nem fordul el a síró, megtört emberektől. Senkinek sem
mondja el mindazt, amit kibeszélhetne, de minden remegő léleknek
megparancsolja, hogy vegyenek bátorságot. Ingyen megbocsát mindenkinek, aki
bocsánatért és megújulásért jő Hozzá. Krisztus elküldheti a mennyei angyalokat,
hogy kiöntsék haragjának poharát a világra, és megöljék mindazokat, akiket
betölt az Isten elleni gyűlölet. Eltörölheti ezt a sötét foltot a
világegyetemből. Ő azonban nem ezt teszi. Most ott áll a jó illatú oltárnál, és
Isten elé tárja azok imáit, akik segítségére vágynak.
A menedékért Hozzá forduló lelket Jézus a vádaskodó,
viszálykodó nyelvek fölé emeli. Sem ember, sem gonosz angyal nem vonhatja
felelősségre ezeket a lelkeket. Krisztus egyesíti őket a saját isteni-emberi
természetével. Ott állnak a bűnök nagy hordozója mellett, az Isten trónjáról
kiáradó fényben. "Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki
megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is
támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk" (Róm
8:33-34).
Mai Bibliai szakasz: 1
Péter 4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Folytatva a 3. fejezet
18-22. verseiben elkezdett gondolatmenetet, Péter emlékezteti olvasóit Krisztus
szenvedéseire, ami motiváló erő a hívő számára, hogy életét – mind gondolatait,
mind cselekedeteit – az Egynek példájára alapozza, aki meghalt helyettünk.
Továbbra is követünk el hibákat (lásd: Üzenet
az ifjúságnak, 338. o. – angol kiadás oldalszáma), de szívünk elfordult a
korábbi, Isten ellen lázadó életünktől.
A korábbi barátok vagy
szekuláris emberek talán haraggal vagy utálattal fordulnak a keresztények felé,
akik nem vesznek részt többé szórakozásaikban, de ami egyedül számít, az
Krisztus véleménye. Az Ő evangéliuma nem a halottak lelkeinek adatott, hanem
azok számára prédikáltatott (múlt idő), akik valaha éltek, de már halottak
(jelen idő). A holtak az alapján lesznek megítélve, ahogyan az életüket élték
Krisztus által. Nem lesz „második esélyük” az evangélium hallására.
Mivel „mindennek vége közel van” (7. vers),
Péter józanságra (önuralomra), éberségre, mindenek felett pedig egymás iránti
szeretetre inti a híveket. Egymás hibáinak és bukásainak felnagyítása helyett
Péter a megbocsátás lelkületére és a testvéri szeretetre bátorít. A következő
versben vendégszeretetre szólít, ha a felemelő közösséget szeretnénk
megtapasztalni a gyülekezeti tagokkal, csakúgy, mint a vendégek és idegenek
iránt.
Péter egy utolsó
felhívást intéz hozzánk, olvasóihoz, hogy szilárdan álljunk Jézusban az
üldöztetés és próbák közepette, majd emlékeztet, hogy a mi örök biztonságunk a
hű Teremtőnkben, a mi lelkünk Pásztorában rejlik.
Dr. Cindy Tutsch
161. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
61-62. fejezeteihez
(szeptember 2-8.).
Jézus szelíd
gondoskodása simogatja a lelkemet.
Zákeus, Mária Magdolna,
Simon és Júdás egy dolgon osztoztak: ez pedig a bűn és szégyen élete. Azonban
az életük különböző dolgokról tett tanúbizonyságot kifelé: kettőt közülük
becsületes és tisztességes polgárként tartott számon a nyilvánosság, míg ketten
botrányos számkivetettek voltak, akiket a társadalom kivetett magából.
Nem számít, hogy a bűn
külsőleg látható vagy belül elrejtett.
Nem számít, hogy a bűnös nyilvánosan elismert valaki vagy nyilvánosan
megszégyenített. A belső és a külső bűn egyaránt sebhelyet hagy életünkön.
Jézus ismerte
valamennyi egykori követőjének szívét. Egyszer sem ostorozta őket, amitől csak
makacs ellenállással megkeményítették volna a szívüket. Ma sem szégyenít meg
nyilvánosan senkit Jézus. Jézus tudja, hogy a megszégyenítés csak további
leplezéshez és tagadáshoz vezet. Tudja, hogy a bűntudat eláraszthatja teljesen
a lelket. Tudja, hogy a társadalom megszégyenítése csak mélyíti a szívekben
lévő sebeket.
2015 végétől kezdve
egyedül éltem, többnyire ágyhoz kötve neurológiai problémákkal, és teljes
mértékig mások (barátok és idegenek) anyagi támogatásától függtem, amíg vártam
a leszázalékolásom jóváhagyását. Előfordult, hogy segítséget kértem, ilyenkor
sokféleképpen szégyenítettek meg. Amikor az emberek nem értik az utamat,
olyankor kritizálnak, prédikálnak, megszégyenítenek, kegyetlen megjegyzéseket
tesznek, vagy egész egyszerűen csak elsétálnak, ott hagyván a szívemet még
jobban összetörve, mint amilyen sérült a testem.
Ha téged
megszégyenítettek a bűn következményei vagy az élet kínzó problémáinak nem
kívánt következményei, tudnod kell ezt az igazságot: kétezer évvel ezelőtt
Jézus nem szégyenítette meg egyetlen egy követőjét sem. Nem sétált el
egyiküktől sem, még Júdástól sem.
Bízz az Ő szívében. Ő
sosem fog megszégyeníteni vagy elhagyni. Soha!
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés