Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 62. fejezet 1151. nap
Júdás nagyon jó véleménnyel volt saját intézkedési
képességéről. Pénzügyi szakértőként sokkal többre tartotta magát
tanítványtársainál, s úgy irányította őket, hogy ők is ugyanilyen
megvilágításban lássák őt. Megnyerte bizalmukat, s erősen befolyásolni tudta
őket. A tanítványokat becsapta állítólagos együttérzése a szegényekkel, művészi
tettetése oda vezetett, hogy rossz szemmel nézték Mária odaadását. Zúgolódás
hallatszott az asztal körül: "Mire való ez a tékozlás? Mert eladhatták
volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek" (Mt
26:8-9).
Mária hallotta a bíráló szavakat. Szíve megremegett. Félt,
hogy nővére is megfeddi szertelenségét. A Mester is azt hiheti, hogy
meggondolatlan. Mentegetőzés, kifogáskeresés nélkül vissza akart vonulni,
amikor Urának hangját hallotta: "Hagyjatok békét néki; miért bántjátok
őt?" (Mk 14:6). Jézus látta, hogy a nő zavarba jött és elszomorodott.
Tudta, hogy ezzel a szolgálattal háláját fejezte ki, amiért megbocsátotta
bűneit, ezért könnyített a lelkén. Hangját a bíráló zúgolódás fölé emelte, és
így szólt: "Jó dolgot cselekedett énvelem. Mert a szegények mindenkor
veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük; de én nem leszek
mindenkor veletek. Ő ami tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a
temetésre" (Mk 14:6-8).
A jó illatú kenetet, melyet Mária a Megváltó holttestére
szándékozott kenni, az élő alakra önthette. A temetéskor annak édessége csak a
sírboltot járhatta volna át, most azonban Jézus szívét töltötte be a
bizonyossággal, hogy hisz benne és szereti Őt. Arimathiai József és Nikodémus
nem ajánlották fel szeretetük ajándékát Jézusnak, amíg élt. Keserű könnyekkel
hozták viszont drága kenetüket hideg, öntudatlan testére. Az asszonyok, akik
keneteket vittek a sírhoz, hiába fáradtak, mert Ő már feltámadott. Mária
azonban akkor öntötte szeretetét a Megváltóra, amikor Ő még láthatta odaadását
- temetésére kente föl. Amikor azután Jézus nagy próbatételének sötétjébe
szállt le, magával vitte ennek a cselekedetnek az emlékét: annak a szeretetnek
a zsengéjét, melyet majd megváltottaitól fog kapni mindörökké.
Sokan a holtaknak viszik értékes ajándékaikat. Ott mondják
el nyíltan szerető szavaikat, amikor a hideg, néma test mellett állnak.
Nyájasság, értékelés, odaadás mind-mind elenyészik, hiszen akinek szánják, az
nem lát, nem hall. Milyen drága lett volna e szavak illata, ha akkor mondták
volna őket, amikor a fáradt lélek annyira szomjazott utánuk, amikor a fül még
hallott és a szív érzett.
Mária nem ismerte föl teljesen szeretettől indított
tettének jelentőségét. Nem tudott válaszolni vádlóinak. Nem tudta
megmagyarázni, miért éppen ezt az alkalmat választotta, hogy felkenje Jézust. A
Szentlélek tervezett számára, és ő engedett indításának. Az ihletés nem száll
le, hogy magyarázkodjon. Láthatatlanul jelen van, az észhez és a lélekhez szól,
tettre sarkallja a szívet. Saját magát magyarázza.
Krisztus elmondta Máriának tettének jelentőségét, s ezzel
többet adott, mint amennyit Ő kapott. "Mert hogy ő ezt a kenetet testemre
töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt" (Mt 26:12) - mondotta.
Ahogyan az alabástrom szelence eltört, és illata betöltötte az egész házat, úgy
kellett Krisztusnak meghalnia, testének megtöretnie, hogy azután feltámadjon a
sírból, és életének illata betöltse a Földet. Krisztus "szeretett minket,
és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó
illatul" (Ef 5:2).
"Bizony mondom néktek: - jelentette ki Krisztus -
Valahol az egész világon prédikáltatik az evangélium, amit ez énvelem
cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére" (Mt 26:13). A Megváltó a
jövőbe tekintett, s bizonyossággal szólt evangéliumáról, melyet az egész
világon fognak hirdetni. És ahová csak az evangélium elér, Mária ajándéka is
árasztja illatát, s szívek részesülnek áldásában természetes cselekedete által.
Országok keletkeznek és elenyésznek, uralkodók és hódítók nevét elfelejtik, de
ennek a nőnek a tette halhatatlan a szent történelem lapjain. A feltört
alabástrom szelence az idők végezetéig beszélni fog Isten túláradó szeretetéről
az elbukott faj iránt.
Mária cselekedete éles ellentétben állt Júdás szándékával.
Milyen metsző leckét adhatott volna Krisztus annak, aki elhintette a bírálat és
a gonosz gondolkodás magvát a tanítványok elméjébe! Milyen igazságosan lehetett
volna vádolni a vádlót! Aki olvas minden szív indítékaiban, és minden tettet
megért, az feltárhatta volna a lakomán Júdás életének sötét lapjait. Jézus
leleplezhette volna az üres tettetést, melyre az áruló alapozta szavait, hiszen
a szegényekkel való együttérzés helyett megfosztotta őket a megsegítésükre
szánt pénztől. Méltatlankodást kelthetett volna vele szemben, mert Júdás
megkárosította az özvegyet, az árvát, a hontalant. Ha azonban Krisztus
leleplezi őt, ez indokul szolgálhatott volna elárulására. És hiába a tolvajlás
vádja, Júdással még a tanítványok is együttéreztek volna. A Megváltó nem
dorgálta meg, és ezzel elkerülte, hogy mentséget találhasson hitszegésére.
Viszont Jézus tekintetéből Júdás meggyőződött róla, hogy a
Megváltó átlát képmutatásán, ismeri aljas, megvetendő jellemét. Krisztus Mária
tettének megdicsérésével - melyet oly szigorúan elítéltek - Júdást feddte meg.
Ezt megelőzően a Megváltó sohasem tett közvetlenül szemrehányást Júdásnak. Most
a feddés nyomta Júdás szívét. Elhatározta, hogy bosszút áll. A vacsoráról
egyenesen a főpap palotájába ment, ahol a tanács ülésezett, és felajánlotta,
hogy Jézust kezükbe adja.
Mai Bibliai szakasz: 1
Péter 2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Péter
nem akarja, hogy olvasói mereven változatlanok legyenek, amikor Jézussal
járnak. Ebben a fejezetben emlékezteti azokat, akik megtapasztalták az
újjászületést (1Pt 1:23-25), hogy továbbra is tegyenek félre mindent, ami
megakadályozná őket a lelki növekedésben, és haladjanak előre Jézusban, aki a
szegletkő. A zsidó nemzet épp abban az Egyetlenegyben érzett fenyegetést, Aki
arra vágyott, hogy megerősítse őket. Ahelyett, hogy megütköznek Benne, Jézus a
béke és boldogság építésének sarokköve kell, hogy legyen.
A 9.
versben Péter ismét azoknak a szent elhívásáról ír, akik Isten képviseletére
lettek kiválasztva ezen a földön, akik dicsőséget és megbecsülést szereznek
Krisztusnak, akik a sötétségből az igazság világosságára hívattak ki. A „megtartásra való nép” kifejezést talán
jobb lenne úgy fordítani, hogy "a nép, amelyet Isten szerzett magának".
És milyen hatalmas árat fizetett váltságunkért!
Ahelyett,
hogy a „megtartásra való nép” státuszunkra összpontosítanánk a kifejezés különc
és én-központú értelmében, sokkal jobb lenne, ha arról lennénk ismertek, hogy „együttérzéssel,
udvariassággal, és könyörületességgel teljes nép” vagyunk. A Bibliában a fény
szó gyakran az igazság leírására szolgál (Mt 4:16; Lk 11:35). Ahogy a Bibliára,
mint a fény forrására mutatunk, és visszatükrözzük Jézus szeretetét az
életünkben, jó eszközök lehetünk abban, hogy visszataláljanak a Jó Pásztorhoz
azok, akik eltévelyedtek.
Dr. Cindy Tutsch
161. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
61-62. fejezeteihez
(szeptember 2-8.).
Jézus szelíd
gondoskodása simogatja a lelkemet.
Zákeus, Mária Magdolna,
Simon és Júdás egy dolgon osztoztak: ez pedig a bűn és szégyen élete. Azonban
az életük különböző dolgokról tett tanúbizonyságot kifelé: kettőt közülük
becsületes és tisztességes polgárként tartott számon a nyilvánosság, míg ketten
botrányos számkivetettek voltak, akiket a társadalom kivetett magából.
Nem számít, hogy a bűn
külsőleg látható vagy belül elrejtett.
Nem számít, hogy a bűnös nyilvánosan elismert valaki vagy nyilvánosan
megszégyenített. A belső és a külső bűn egyaránt sebhelyet hagy életünkön.
Jézus ismerte valamennyi
egykori követőjének szívét. Egyszer sem ostorozta őket, amitől csak makacs
ellenállással megkeményítették volna a szívüket. Ma sem szégyenít meg
nyilvánosan senkit Jézus. Jézus tudja, hogy a megszégyenítés csak további
leplezéshez és tagadáshoz vezet. Tudja, hogy a bűntudat eláraszthatja teljesen
a lelket. Tudja, hogy a társadalom megszégyenítése csak mélyíti a szívekben
lévő sebeket.
2015 végétől kezdve
egyedül éltem, többnyire ágyhoz kötve neurológiai problémákkal, és teljes
mértékig mások (barátok és idegenek) anyagi támogatásától függtem, amíg vártam
a leszázalékolásom jóváhagyását. Előfordult, hogy segítséget kértem, ilyenkor
sokféleképpen szégyenítettek meg. Amikor az emberek nem értik az utamat,
olyankor kritizálnak, prédikálnak, megszégyenítenek, kegyetlen megjegyzéseket
tesznek, vagy egész egyszerűen csak elsétálnak, ott hagyván a szívemet még
jobban összetörve, mint amilyen sérült a testem.
Ha téged
megszégyenítettek a bűn következményei vagy az élet kínzó problémáinak nem
kívánt következményei, tudnod kell ezt az igazságot: kétezer évvel ezelőtt
Jézus nem szégyenítette meg egyetlen egy követőjét sem. Nem sétált el
egyiküktől sem, még Júdástól sem.
Bízz az Ő szívében. Ő
sosem fog megszégyeníteni vagy elhagyni. Soha!
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés