Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 66. fejezet 1162. nap
Számbelileg a szadduceusok messze alulmaradtak
ellenfeleiktől, nem tudtak olyan erős befolyást gyakorolni a köznépre. Számos
gazdag ember akadt köztük, akik befolyásukat vagyonuk révén érvényesíthették.
Soraikba tartozott a papok többsége, rendszerint közülük választották a
főpapot. Ez viszont azzal a kifejezett kikötéssel járt, hogy nem
hangoztathatják kétkedő álláspontjukat. A farizeusok száma és népszerűsége
miatt a szadduceusoknak külsőleg titkolniuk kellett tantételeiket, amikor papi
hivatalt töltöttek be, de a puszta tény, hogy ilyen tisztségre választhatók
voltak, növelte tévedéseik befolyását.
A szadduceusok elvetették Jézus tanítását. Őt olyan
lelkület hatotta át, melynek a megnyilvánulásait nem ismerték el. Istenre és az
eljövendő életre vonatkozó tanításai ellenkeztek elméleteikkel. Hittek
Istenben, mint az egyedüli embernél magasabb rendű lényben, de érvelésük
szerint a mindent átfogó gondviselés és az isteni előrelátás megfosztaná az
embert szabad erkölcsi tevékenységétől, és szolgai helyzetbe süllyesztené.
Hitük szerint Isten az embert a teremtés után magára hagyta, magasabb
befolyásoktól mentesen. Úgy tartották, hogy az ember szabadon irányítja életét,
alakítja a világ eseményeit, sorsa a saját kezében van. Tagadták, hogy Isten
Lelke emberi erőfeszítések vagy természeti eszközök által munkálkodna. Azt
azonban vallották, hogy természetes képességeinek helyes kiaknázásával az ember
felemelkedhet és megvilágosodhat, élete szigorú, önmegtagadó gyakorlatok által
megtisztulhat.
Istenről alkotott felfogásuk formálta jellemüket is.
Ahogyan nézetük szerint Ő nem érdeklődik az ember iránt, úgy ők is kevéssé
törődtek egymással: nemigen volt egység közöttük. Mivel nem ismerték el a
Szentlélek befolyását az ember cselekedeteire, ereje nem nyilvánult meg
életükben. A többi zsidóhoz hasonlóan ők is igen büszkék voltak, amiért
születésük révén Ábrahám gyermekei, és szigorúan ragaszkodnak a törvény
követelményeihez, viszont hiányzott náluk a törvény valódi lelkülete és Ábrahám
hite, jósága. Természetes rokonszenvük szűk körre terjedt ki.
Hitték, hogy minden ember biztosíthatja magának az élet
kényelmét és áldásait, de szívüket nem érintették mások szükségletei,
szenvedései. Önmaguknak éltek.
Krisztus szavaival és tetteivel bizonyságot tett az isteni
erőről, mely természetfeletti eredményeket szül, a jelenlegin túli jövendő
életről, valamint Istenről, az emberiség Atyjáról, aki mindig figyel
gyermekeinek érdekeire. Feltárta az isteni erő jóságos, könyörületes munkáját,
mely megrótta a szadduceusok önző elkülönülését. Azt tanította, hogy az ember
időleges és örök javára Isten indítja a szívet a Szentlélek által. Rámutatott:
tévedés azt hinni, hogy emberi erő átformálhatja a jellemet - ez csak Isten
Lelke által lehetséges.
A szadduceusok elhatározták, hogy ezt a tanítást kétségbe
vonják. Vitába akartak szállni Jézussal, és biztosak voltak benne, hogy rossz
hírbe hozhatják, ha nem is biztosíthatják elítélését. A feltámadás témáját választották
a kikérdezésre. Ha egyetért velük, még inkább megsérti a farizeusokat. Ha
ellentmond nekik, elhatározták, hogy nevetségessé teszik tanítását.
A szadduceusok úgy okoskodtak, hogy ha a test mind
halhatatlan, mind halandó állapotában ugyanazokból az anyagi részecskékből áll,
akkor a halálból történő feltámadás után is kell lennie húsnak és vérnek, s az
örökkévalóságban a földön megszakadt életnek kell folytatódnia. Ebben az
esetben következtetésük szerint a földi kapcsolatok is folytatódnak, minden
ugyanúgy megy tovább, mint a halál előtt, ennek az életnek a gyarlóságai,
szenvedélyei ismétlődnek az eljövendő életben is.
A kérdésre adott válaszában Jézus fellebbentette a fátylat
a jövendő életről. "A feltámadáskor - mondta - sem nem házasodnak, sem
férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a
mennyben" (Mt 22:30). Rámutatott, hogy a szadduceusok hite téves.
Kiindulópontjuk hamis. "Tévelyegtek, - tette hozzá - mivelhogy nem
ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát" (Mt 22:29). Nem
képmutatással vádolta őket, mint a farizeusokat, hanem hitbeli tévelygéssel.
A szadduceusok azzal hízelegtek maguknak, hogy a világon a
legszigorúbban ragaszkodnak az Írásokhoz. Jézus azonban megmutatta, hogy nem
ismerik azok valódi értelmét. A tudást csak a Szentlélek világossága teheti
helyére a szívben. Zavaros hitük és értelmi sötétségük oka Jézus szerint, hogy
nem ismerik sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. Isten titkait véges
okoskodásuk keretei közé akarták szorítani. Krisztus felhívta őket: nyissák meg
értelmüket a szent igazságok előtt, ez kiszélesíti és elmélyíti felfogásukat.
Ezrek válnak hitetlenekké, mert véges elméjük nem értheti meg Isten titkait.
Nem tudják megmagyarázni az isteni erő csodás megnyilatkozását, a gondviselést,
ezért az ilyen erő bizonyítékait elutasítják, azt a természet olyan működésének
tulajdonítják, amit még kevésbé tudnak megmagyarázni. A bennünket körülvevő
rejtélyek egyetlen kulcsa, ha felismerjük bennük Isten jelenlétét és erejét. Az
embernek el kell ismernie Istent, a világegyetem Teremtőjét, aki parancsol és
végrehajt mindeneket. Átfogóbb ismerettel kell rendelkeznie Isten jelleméről és
művének titkairól.
Krisztus kijelentette hallgatóinak, hogy ha nem létezne
feltámadás a halálból, az Írásoknak - melyekben állítólag hisznek - semmi
hasznuk nem volna. Így szólt: "A halottak feltámadása felől pedig nem
olvastátok-é, amit az Isten mondott néktek, így szólván: Én vagyok az Ábrahám
Istene és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem
élőknek Istene" (Mt 22:31-32). Isten nyilvántartja a számunkra nem létező
dolgokat. Kezdettől látja a véget, munkájának eredményét úgy tekinti, mintha
már bevégezte volna. A drága holtak Ádámtól kezdve egészen a legutolsó meghaló
szentig meghallják majd Isten Fiának hangját, s előjönnek a sírból a
halhatatlan életre. Isten az ő Istenük lesz, ők pedig az Ő népe lesznek.
Meghitt, gyöngéd kapcsolat fog fönnállni Isten és a feltámadott szentek között.
Ezt az állapotot - melyet terve előirányzott - úgy tekinti, mintha máris
létezne. Isten számára a holtak élnek.
Mai Bibliai szakasz: 1 János
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
János első levele 5.
fejezetében az apostol újra felidézi kedvenc témáit, miközben végső érveit
megfogalmazza a szakadást szító, „bűntelen” hazugok ellen. A fejezet első fele
ismét a Szentháromság témáját hozza fel, mert ez kapcsolódik az eretnekek
állításához, akik tagadták, hogy Jézus az az Istentől küldött Krisztus volt. Az
ilyen embereknek nincs örök élete, mert „ez
az élet az ő Fiában van; akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten
Fia, az élet sincs meg abban” (5:11-12). Az egyháztörténelemben végig
fennállt – és fennáll napjainkban is – az a kísértés, hogy Jézust vagy teljesen
embernek, vagy teljesen Istennek tartsuk ahelyett, hogy elfogadnánk: Ő abszolút
egyedi személy, akihez nincs hasonló. Éppen az a tény teszi lehetségessé számára,
hogy a világ Megváltója legyen, hogy Ő teljesen ember és teljesen Isten (lásd
Zsidók 1-2. fejezet).
Az 5. fejezet első felében a következő téma mélyebb betekintést ad abba, milyen kapcsolat van a szeretet és Isten parancsolatai között. Itt azt a jelentős érvet olvashatjuk, amivel János páratlan módon világít meg egy szempontot a keresztényi élet értelmezését és a felelős életvitelt illetően. Elmélkedjünk ezeken a gondolatokon naponta, miközben azt kutatjuk, mit jelent kereszténynek lenni, mit jelent krisztusi jellemet fejleszteni.
A fejezet második része arra a problémára világít rá, amivel maga a könyv kezdődött: a bűnre és annak következményeire. Itt azonban az apostol különbséget tesz „halálos bűn” és „nem halálos bűn” között. „Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn [is]” (5:17). Melyek ezek? Azok, amiket megvallottunk (1:9). Isten hallja bűnbánó imáinkat és válaszol azokra (5:14-15). Az ilyen emberek nem élnek törvénytelen életet, mert Istentől született (5:18; vö. 3:6, 9, 3:4 fényében).
Mit jelent a mi életünk szempontjából János 1. levele? Azt, hogy legyünk őszinték önmagunkkal és Istennel az énünket és hibáinkat illetően; tartsuk igaznak azt, hogy Jézus valóban teljesen Isten volt, a Tőle küldött Krisztus; és engedjük, hogy Isten tökéletesítse bennünk saját szeretet-jellemét, és ez nyilvánuljon meg a hittestvéreinkkel való közösségünkben, valamint világi kapcsolatainkban. Így nyerhetjük el azt, amit János „örök életnek” nevez (1:2; 2:25; 3:15; 5:11, 13, 20).
George R. Knight
163. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
66-67. fejezeteihez
(szeptember 16-22.).
„Jézus a nép lelkére
kötötte: ne adjanak embernek olyan megtisztelő címet, mely arra mutatna, hogy
az illető uralkodhat lelkiismeretük vagy hitük felett.”
A gyülekezetünk vitái
és a tekintélyelvűség előtérbe helyezése, amelyet néhány vezető alkalmaz,
súlyos teherként nyomják a szívemet. Arra vágyom, hogy egyetértésben legyek
Istennel és egyetértésben legyek a gyülekezeti vezetőkkel. Úgy vélem, Jézus is
így tett.
Az emberek rabok
lettek, mert a hagyományoknak hódoltak, és vakon hittek a megromlott papságnak.
Vannak olyanok, akik lelkiismereti nyomást gyakorolnának rám, ha lehetőségük
adódna, ám ezzel szembe mennének a Szentlélek életemre gyakorolt befolyásával.
Vannak olyanok, akiknek fő célja másokat irányítani és az énjüket magasba
emelni. Jézus keresztüllátott ezen, és azonnal a szívek mezsgyéjére lépett.
Rang szerint Ő senki sem volt abban a társadalomban, mint ahogy én sem vagyok
senki ebben. De Jézus királyként viselkedett, mert ő a Király. Én pedig a
Király gyermeke vagyok. Semmitől sem kell félnem.
Jézus gyűlölte a bűnt,
de szerette a bűnöst. Lehetséges higgadtnak maradni és uralkodni magunkon a
konfliktusok közepette, vagy amikor stressz ér minket, de ehhez meg kell
értenünk, hogyan hat Lucifer a szívünkre. Nem mindig könnyű szeretni azokat,
akik irányítani vagy bántani akarnak minket, azonban Jézus, a lelkek barátja,
megmutatta nekünk, hogyan tegyük.
Jennifer Howland
zenei koordinátor és
diakónus
North Anderson
Hetednapi Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés