Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 63. fejezet 1154. nap
63.
"Jő a te királyod"
"Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem
leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és
szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén" (Zak 9:9).
Így jövendölte meg Zakariás próféta ötszáz évvel Krisztus
születése előtt Izrael királyának eljövetelét. Most teljesedett ez a
jövendölés. Ő, aki oly sokáig elutasította a királyt megillető tiszteletet,
most Jeruzsálembe jő, mint Dávid trónjának megígért örököse.
Krisztus a hét első napján vonult be diadalmasan
Jeruzsálembe. A tömegek, melyek Bethániába sereglettek, hogy lássák Őt, most
kíváncsian várták fogadtatását, s kíséretébe szegődtek. Rengeteg ember haladt a
város felé a húsvétra, ezek is csatlakoztak a Jézust követő sokasághoz. Az
egész természet örült. A fák zöldbe öltöztek, virágaik csodálatos illata
betöltötte a levegőt. Új élet és öröm lelkesítette az embereket. Az új ország
reménye ismét zsendült.
Jézus be akart vonulni Jeruzsálembe, ezért előreküldte két
tanítványát, hogy hozzanak neki egy nőstényszamarat vemhestül. A Megváltó már
születésekor idegenek vendégszeretetére volt utalva. A jászol, melyben feküdt,
kölcsönzött pihenőhely volt. Most - noha az Övé a sok állat az ezernyi hegyen -
egy idegen jóindulatától függött: kap-e egy állatot, melyen bevonulhat
Jeruzsálembe, mint király. Istensége még az apró utasításokban is
megmutatkozott, melyeket tanítványainak adott küldetéséről. Amint előre
megmondta, a kérést: "az Úrnak van szüksége rájuk" (Mt 21:3)
készségesen teljesítették. Jézus olyan csikót választott, melyen még senki sem
ült. A tanítványok kitörő lelkesedéssel terítették ruháikat az állatra, és
ráültették Mesterüket. Eddig Jézus mindig gyalog utazott, s a tanítványok
először csodálkoztak, amiért most egy állatot választott. Szívükben
felcsillantotta a reményt az örömteli gondolat, hogy Ő a fővárosba megy,
királlyá kiáltják, majd érvényesítik királyi hatalmát. Útközben elmondták
fényes várakozásaikat Jézus barátainak, az izgalom közelben, távolban egyaránt
terjedt, s a népben a várakozás tetőfokára hágott.
Krisztus a zsidó királyi bevonulási szokás szerint járt el.
Azon az állaton ült, melyen Izrael királyai is, s melyről a prófécia
megjövendölte, hogy így fog a Messiás eljönni országába. Ahogy felültették a
csikóra, hangos diadalkiáltás remegtette meg a levegőt. A sokaság éltette a
Messiást, királyát. Jézus most fogadta a hódolatot - ezt azelőtt sohasem
engedte meg -, s tanítványai ezt bizonyítéknak fogták fel, hogy boldog
reményeik teljesülnek: láthatják Őt trónra lépni. A sokaság meg volt győződve
róla, hogy eljött felszabadulásuk órája. Képzeletben már látták a római seregek
kiűzését Jeruzsálemből, Izraelt újból független nemzetté válni. Mindenki boldog
volt és izgatott, az emberek egymást fölülmúlva fejezték ki hódolatukat iránta.
Nem tudtak külső pompát, ragyogást biztosítani, de átadták neki boldog szívük
imádatát. Nem nyújthattak át drága ajándékokat, de felsőruháikat terítették elé
szőnyegül, s az utat lombos olaj- és pálmaágakkal hintették be. Nem vihettek
királyi zászlókat a diadalmenet élén, hanem óriási pálmaágakat vágtak - a
győzelem természet-adta jelképeit -, és üdvrivalgás, hozsánnák közepette fennen
lobogtatták azokat.
Ahogy haladtak, a tömeg egyre nőtt azokkal, akik hallottak
Jézus érkezéséről, és sietve csatlakoztak a menethez. Állandóan nézők vegyültek
a tömegbe, s ezt kérdezték: Ki ez? Mit jelentsen ez az egész tömegmegmozdulás?
Mindannyian hallottak Jézusról, várták Jeruzsálembe, azonban azt is tudták,
hogy mindez ideig elutasított minden trónra léptetési erőfeszítést, ezért
rendkívüli megdöbbenéssel tapasztalták, hogy ez Ő. Találgatták, mi okozhatta
Benne ezt a változást, hiszen kijelentette, hogy az Ő országa nem e világból
való.
Kérdezősködésüket elhallgattatta egy diadalkiáltás. Ezt
újra meg újra elismételte a lelkes tömeg, mind távolabb és távolabb hangzott,
míg visszhangozták a környező hegyek és völgyek. Most a jeruzsálemi tömegek is
csatlakoztak a menethez. A húsvétra összegyűlt sokaságból ezrek mentek Jézus
elé, hogy üdvözöljék. Pálmaágakat lengetve, szent énekeket harsogva
köszöntötték. A templomban a papok megfújták a kürtöket az esti szolgálatra, de
kevesen hallgattak rájuk, s a vezetők riadtan kezdték mondogatni: "E világ
őutána megy" (Jn 12:19).
Földi életében Jézus még sohasem engedett meg ilyen
felvonulást. Világosan látta előre a következményeket, a kereszthalált. Célja
az volt, hogy nyilvánosan előlépjen, mint Üdvözítő. Fel akarta hívni a
figyelmet az áldozatra, mely megkoronázza küldetését a halott világért. Mialatt
a nép Jeruzsálemben gyülekezett, hogy megünnepelje a húsvétot, Ő, a valóságos
Bárány önként elkülönítette Magát, mint áldozatot. Szükséges, hogy egyháza
minden elkövetkező korban komoly elmélkedés és tanulmányozás tárgyává tegye
halálát, mely a világ bűneiért történt. Minden ezzel kapcsolatos tényt kétség
nélkül igazolni kell. Szükséges, hogy minden ember tekintete rá irányuljon, a
nagy áldozatot megelőző eseményekre éppoly figyelmet kell fordítani, mint
magára az áldozatra. Ilyen megmozdulás után, mely Jézus jeruzsálemi bevonulását
kísérte, mindenki figyelni fogja gyors közeledését a végső helyszínhez.
Mai Bibliai szakasz: 1
Péter 5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Péter az első levél
záró fejezetében világos tanácsot ad az egyház adminisztrátorainak és
vezetőinek, hitelességének bizonyságaként pedig azt hozza fel, hogy szemtanúja
volt Krisztus szenvedéseinek. „legeltessétek
az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne
nyerészkedésből, hanem készségesen” – tanácsolja nekik a 2. versben.
Néha vonakodunk attól,
hogy a jó cselekedetek jutalmáról beszéljünk, de Péter nem így tett. Emlékeztet
bennünket arra, hogy a dicsőség hervadhatatlan koronája a miénk (3. vers).
Bátorítja a gyülekezetek fiatalabb tagjait, hogy engedelmeskedjenek az
idősebbeknek és tapasztaltabb, hitben érettebb személyeknek, de aztán mindenkit
felszólít: „egymás iránt pedig
valamennyien legyetek alázatosak” (5. vers).
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van
rátok” (7.
vers). Sok évvel ezelőtt, amikor három kisgyermekemet
próbáltam az ölemben tartani, akik mind helyet követeltek maguknak, a mögöttem
ülő asszony gyorsan leírta ezt az igét egy papírdarabra, és a kezembe
csúsztatta. Azóta is ez maradt az egyik legkedvesebb ígéretem a Szentírásból!
Péter ismét emlékezteti
olvasóit a nagy küzdelem témájára, mégpedig arra, hogy a hatalmas ellenség,
akinek sátán a neve, ijesztéssel akarja rávenni a hívőket arra, hogy elhagyják
hitüket, és elforduljanak Jézus Krisztustól, aki az ő végzetét jelenti.
Álljatok ellen! Tartsatok ki szilárdan! Legyetek éberek!
„Békesség mindnyájatoknak, akik a Krisztusban vagytok” (14. vers). Ámen!
Dr. Cindy Tutsch
162. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
63-65. fejezeteihez
(szeptember 9-15.).
Ez a három fejezet
szemléletesen ábrázolja Isten népét. Akár ujjongva ünnepel valaki, nem ismervén
Jézus közelgő áldozatát, akár magabízó önhittséggel elbizakodva azt gondolja,
hogy a kiválasztott nép tagja, vajmi kevés különbséget mutat a katasztrofális
végkimenetel tekintetében. Hasonlóképpen napjainkban, akár „az Igazság“
birtokosai vagyunk, akár tudatlanok felőle, vajmi kevés különbséget jelent, ha
nem vagyunk kapcsolatban Jézussal.
Az egész menny arra
összpontosít, hogy segítsen Isten népének, hogy megértsék, ki is Jézus
Krisztus, illetve az ő fáradhatatlan szeretetét és hatalmas vágyát, hogy
személyes szinten kapcsolatba lépjen valamennyiünkkel. Mert csak a vele való
eleven kapcsolaton keresztül juthatunk igazságosságra, amelyet nekünk akar
adományozni Jézus, hogy készen álljunk a mennyre.
Krisztus váratlan átka
a fügefára mély és józan figyelmeztetést tartalmaz napjainkra. Izrael saját
magát pusztította el azzal, hogy elutasította Jézust, és eljátszotta a tőle
kapott védelmet. Nekünk is megvan a döntési szabadságunk, hogy vagy csak jól
mutassunk külsőleg, azonban gyümölcstől terméketlenek és örökre elveszettek
legyünk; vagy hogy Jézussal kapcsolatban legyünk, a Szent Lélek gyümölcsét
teremve és olyan életet élve, amelyet Isten és az Ő népe szolgálatának
szentelünk.
A templom megtisztítása
a rossz befolyásoktól és cselekedetektől, amelyek Isten céljával ellentétesek,
a felszínen Jézustól meglepő cselekedetnek tűnik, ami nem egyezik az ő
általános parancsával a szeretetre nézve. Mégis, amint a kapzsiság, a
becstelenség és az Isten céljának helytelen bemutatása megszűnt, Jézus rögtön
folytatni tudta gyógyító szolgálatát. Hasonlóképpen, amint Jézussal kapcsolatba
lépünk, és megengedjük neki, hogy a jellemhibáinkat kiűzze szívünk templomából,
szabadon tehet csodákat a helyreállítással, és a Szent Lelkének gyümölcseit
teremheti bennünk.
Eileen VanTassel
Presbiter, Riverside
Adventista Gyülekezet
Camas, WA, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés