Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 67. fejezet 1164. nap
67.
Jaj a farizeusoknak
Ez volt az utolsó nap, amikor Krisztus a templomban
tanított. A Jeruzsálembe gyűlt hatalmas tömeg figyelme teljesen Felé irányult,
az emberek a templomudvaron zsúfolódtak össze, figyelték a kialakuló vitát,
mohón lestek minden Jézus ajkáról elhangzó szót. Még sohasem voltak tanúi ilyen
jelenetnek. Ott állt az ifjú galileai a maga egyszerűségében, körülötte álltak
a papok díszes öltözékben, a főemberek köntösükben, magas pozíciójukat mutató
jelvényeikkel, az írástudók a tekercsekkel a kezükben, melyekre gyakran
utaltak. Jézus nyugodtan, egy király méltóságával állt előttük. Mennyei
tekintéllyel felruházottan, megingathatatlanul nézte ellenségeit, akik
tanításait megvetették és elutasították, életét szomjazták. Nagy számban
ostromolták Őt, ám tőrbe ejtésére és elítélésére irányuló terveik hiábavalónak
bizonyultak. Egyik kihívás után jött a másik, s Ő a tiszta, világos igazságot
képviselte a papok és farizeusok sötétségével, tévedéseivel szemben. A vezetők
elé tárta valódi állapotukat és a visszafizetést is, mely bizonyosan követni
fogja gonosz tetteiket. A figyelmeztetés híven elhangzott. Krisztusnak még
valamit meg kellett tennie. Egy másik célkitűzést is meg kellett valósítania.
Az emberek érdeklődése nőttön nőtt Krisztus és munkája
iránt. Tanítása lenyűgözte őket, de ugyanakkor meg is zavarodtak. A papokat és
rabbikat tisztelték tudásukért, látszólagos kegyességükért. Vallási ügyekben
mindig feltétlenül alávetették magukat tekintélyüknek. Most pedig azt látták,
hogy ezek a férfiak meg akarják rontani Jézus hitelét, azét a tanítóét, akinek
erénye és tudása minden támadás után még fényesebben ragyogott. Nézték a papok
és vének elborult ábrázatát, bosszúságot és zavart láttak rajtuk. Csodálták,
miért nem hisznek a főemberek Jézusban, amikor tanításai olyan világosak és
egyszerűek. Maguk sem tudták, melyik utat válasszák. Felvillanyozottan
figyelték, mit tesznek azok, akiknek tanácsát mindig követték.
Krisztus példázatainak kettős célja volt: figyelmeztetni a
vezetőket, és oktatni a tanulni hajlandó népet. Még világosabban kellett
beszélnie a nép szellemi rabságba került hagyománytisztelete, valamint a bűnös
papságba vetett vakhite miatt. Ezeket a láncokat Krisztusnak össze kellett
törnie. Még tökéletesebben le kellett lepleznie a papok, vezetők és farizeusok
jellemét.
"Az írástudók és a farizeusok - mondotta - a Mózes
székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek;
de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem
cselekszik" (Mt 23:2-3). Az írástudók és farizeusok állításuk szerint a
Mózeséhez hasonló tekintéllyel rendelkeznek. Az ő helyét igényelték, mint a
törvény magyarázói és a nép bírái. Mint ilyenek a néptől a legtökéletesebb
meghajlást és engedelmességet követelték. Jézus megparancsolta hallgatóinak:
tegyék, amit a rabbik a törvény szerint tanítanak, de ne kövessék példájukat.
Ők maguk sem gyakorolták a saját tanításukat.
Sok olyan dolgot tanítottak, ami ellenkezett az Írásokkal.
Jézus így szólt: "Ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és
az emberek vállaira vetik; de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni"
(Mt 23:4). A farizeusok rengeteg szabályt adtak utasításba. Ezek a
hagyományokon alapultak, és ésszerűtlenül leszűkítették a személyes
szabadságot. A törvény egyes szakaszait úgy magyarázták, mint a népre
kényszeríthető előírásokat, melyeket ők maguk titkon semmibe vettek, és ha
céljaikat szolgálták, akkor valójában mentességet igényeltek.
Céljuk állandóan az volt, hogy kegyességüket mutogassák.
Semmit sem tartottak túl szentnek, hogy ezt a célt szolgálja. Mózesnek Isten
megmondotta parancsolatairól: "Kössed azokat a te kezedre jegyül, és
legyenek homlokkötőül a te szemeid között" ((5Móz 6:8). E szavaknak mély
jelentésük van. Amikor valaki Isten Igéjéről elmélkedik és gyakorolja azt, az
egész ember nemesedik. Igazságos és irgalmas cselekedetek által a kezek
jegyként mutatják meg Isten törvényének elveit. Mentesek maradnak a
megvesztegetéstől, minden romlott, csaló dologtól.
Szorgalmasan cselekszik a szeretet és könyörületesség
tetteit. A nemes célra figyelő szemek tiszták és igazak lesznek. A kifejező
arc, a beszélő szemek tanúsítják annak szeplőtlen jellemét, aki szereti és
tiszteli Isten Igéjét.
Krisztus idejében a zsidók ebből semmit sem érzékeltek. A
Mózesnek adott parancsot úgy értelmezték, hogy a Szentírás előírásait az
embernek viselnie kell magán. Ennek megfelelően pergamen csíkokra írták azokat,
és feltűnően fejükre és csuklójukra csavarták. Ettől azonban Isten törvénye még
nem kapcsolódott szorosabban értelmükhöz és szívükhöz. Ezeket a pergameneket
csak jelként, figyelemfelhívásra használták. Úgy gondolták, hogy azok
viselőjüknek az odaszentelődés légkörét kölcsönzik, ami tiszteletet parancsol a
nép részéről. Jézus félresöpörte ezt a hiú tettetést:
"Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy
lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat, és
megnagyobbítják az ő köntöseik peremét; és szeretik a lakomákon a főhelyet, és
a gyülekezetekben az elölülést. És a piacokon való köszöntéseket, és hogy az
emberek így hívják őket: Mester, Mester! Ti pedig ne hívassátok magatokat
Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek
vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a
mennyben van. Doktoroknak se hívassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a
Krisztus" (Mt 23:5-10). A Megváltó ilyen egyszerű szavakkal fedte fel a
magának mindig helyet és hatalmat kereső önző becsvágyat, mely hamis alázatot
mutat, miközben a szívet telhetetlenség, irigység tölti el. Ha valaki lakomát
rendezett, a vendégeket rangjuknak megfelelően ültette: aki a legmegtisztelőbb
helyre került, az részesült a legnagyobb figyelemben, különleges kiváltságban.
A farizeusok mindig igyekeztek biztosítani az ilyen megtiszteltetéseket. Ezt a
gyakorlatot dorgálta meg Jézus.
Megrótta a rabbi vagy mester megszólítás megkövetelésében
megmutatkozó hiúságot is. Az ilyen cím - jelentette ki - nem embert, hanem
Krisztust illeti meg. Papok, írástudók, vezetők, törvénytudók és tanítók
mindnyájan testvérek, egyetlen Atya gyermekei. Jézus a nép lelkére kötötte: ne
adjanak embernek olyan megtisztelő címet, mely arra mutatna, hogy az illető
uralkodhat lelkiismeretük vagy hitük felett.
Mai Bibliai szakasz: 3 János
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Minden egyes adott nap
folyamán megvan a lehetőségünk, hogy köszöntsük az embereket – családtagokat,
barátokat, kollégákat, azokat, akik támogatnak minket, de azokat is, akik
esetleg idegesítenek. Vajon a köszöntéseink tartalmasak, vagy esetleg üresek?
Nagyon tetszik nekem
az, ahogyan János üdvözli szeretett barátját, Gájust: „Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy
egészséges, amint jó dolga van a lelkednek” (2. vers). Milyen üdvözlés ez!
Mekkora áldást kíván! Néhányan azt állítják, hogy János így fejezte ki;
„remélem mindannyian jól vagytok és teljességben gyarapodtok.” Egy orvos elfogult
nézőpontjából, aki kiáll az adventista egészségügyi üzenet mellett, amely
összhangban van a test, elme és lélek teljességével, engedjék meg, hogy vegyem
a bátorságot és felvázoljam a teljes egészség koncepcióját.
Attól lehetünk még
teljesek, hogy fizikailag talán sérültek vagyunk – „teljesség a betegségben” –
a bennünk lakozó, életet megváltoztató Isten Lelke által. A teljes egészség
számít.
János megdicséri Gájust
a hűségéért és odaadó gondoskodásáért, amit az ismeretlenek felé is tanúsít.
Ahogyan a 2. levelében tette, itt is örül a híveknek (vagy megtérteknek),
akiknek állandó kapcsolata van Jézussal. Ez a lelkészi törődés olyan erény,
melyet meg kellene tartanunk a hit, gondoskodás, megosztás és ápolás házában. Ugyanakkor
János figyelmeztet Diotrefesz megosztó viselkedésére, és megígéri, hogy
következő látogatásakor meglátogatja (nem csak kritizált, hanem írja, hogy így
is fog tenni!) Ezután bátorít, hogy kövessük az isteni példánkat és megemlíti
Demetert is.
Ahogyan az előző
levelében is tette, nem fejt ki több témát, hanem kifejezi, hogy mennyire
szeretne szemtől-szemben beszélni bizonyos témákról, de gyanítom (hasonlóan
hozzám, ha megemlíthetem), János általánosságban is szeretett szemtől szembe
beszélni az emberekkel. Ahogyan beszélünk, írunk, üzenetet küldünk, tweetelünk,
vagy akár a testbeszédünkkel kommunikálunk, tartsuk meg a Jézustól kapott
szívünket, elménket és utasításokat. Ó igen
– és az üdvözleteink, köszöntéseink legyenek pozitívak, hasznosak és
emlékezetesek!
Peter Landless
163. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
66-67. fejezeteihez
(szeptember 16-22.).
„Jézus a nép lelkére
kötötte: ne adjanak embernek olyan megtisztelő címet, mely arra mutatna, hogy
az illető uralkodhat lelkiismeretük vagy hitük felett.”
A gyülekezetünk vitái
és a tekintélyelvűség előtérbe helyezése, amelyet néhány vezető alkalmaz,
súlyos teherként nyomják a szívemet. Arra vágyom, hogy egyetértésben legyek
Istennel és egyetértésben legyek a gyülekezeti vezetőkkel. Úgy vélem, Jézus is
így tett.
Az emberek rabok
lettek, mert a hagyományoknak hódoltak, és vakon hittek a megromlott papságnak.
Vannak olyanok, akik lelkiismereti nyomást gyakorolnának rám, ha lehetőségük
adódna, ám ezzel szembe mennének a Szentlélek életemre gyakorolt befolyásával.
Vannak olyanok, akiknek fő célja másokat irányítani és az énjüket magasba
emelni. Jézus keresztüllátott ezen, és azonnal a szívek mezsgyéjére lépett.
Rang szerint Ő senki sem volt abban a társadalomban, mint ahogy én sem vagyok
senki ebben. De Jézus királyként viselkedett, mert ő a Király. Én pedig a
Király gyermeke vagyok. Semmitől sem kell félnem.
Jézus gyűlölte a bűnt,
de szerette a bűnöst. Lehetséges higgadtnak maradni és uralkodni magunkon a
konfliktusok közepette, vagy amikor stressz ér minket, de ehhez meg kell
értenünk, hogyan hat Lucifer a szívünkre. Nem mindig könnyű szeretni azokat,
akik irányítani vagy bántani akarnak minket, azonban Jézus, a lelkek barátja,
megmutatta nekünk, hogyan tegyük.
Jennifer Howland
zenei koordinátor és
diakónus
North Anderson
Hetednapi Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés