Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 62. fejezet 1150. nap
62.
A vacsora Simon házában
A bethániai Simont Jézus tanítványaként tartották számon.
Egyike volt annak a néhány farizeusnak, akik nyíltan csatlakoztak Krisztus
követőihez. Tanítónak ismerte el Jézust, reménykedett, hogy Ő lehet a Messiás,
de nem fogadta el Megváltónak. Jelleme nem alakult át, elvei változatlanok
maradtak.
Simon leprából gyógyult meg, ez vonzotta Jézushoz. Ki
akarta fejezni háláját, s Krisztus utolsó bethániai látogatásakor vendéglátást
szervezett a Megváltó és tanítványai számára. Erre a lakomára számos zsidó
gyűlt össze. Ekkortájt Jeruzsálemben nagy volt az izgalom. Krisztus és
küldetése élénkebb érdeklődést váltott ki, mint valaha. Minden mozdulatát
figyelték azok, akik eljöttek a vendégségre, és néhányan nem is nézték Őt jó
szemmel.
A Megváltó csak hat nappal húsvét előtt ért Bethániába, és
szokása szerint vágyott a pihenésre Lázár házában. Az utazó sokaság, mely
áthaladt a városon, elterjesztette, hogy Jézus útban van Jeruzsálem felé, és
szombaton Bethániában fog megpihenni. A népkörében magasra csapott a
lelkesedés. Sokan sereglettek Bethániába, egyesek Jézus iránti rokonszenvből,
mások csak kíváncsiságból: látni akarták azt az embert, aki feltámadt a
halálból.
Sokszor várták, hogy csodálatos beszámolót hallhatnak
Lázártól halálon túli tapasztalatairól. Meglepődtek, mert ő semmit sem mondott.
Semmi efféle mondanivalója nem volt. Az ihletés szerint: "A halottak
semmit nem tudnak. [...] Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük
immár elveszett" (Préd 9:7,8). Lázár ellenben csodálatos bizonyságot
tehetett Krisztus művéről. Ezért támadt fel a halálból. Bizonyossággal, erővel
jelentette ki, hogy Jézus Isten Fia.
A Bethániába látogatók által Jeruzsálembe visszavitt hírek
fokozták az izgalmat. Az emberek sóvárogva akarták látni és hallani Jézust.
Mindenki azt kérdezgette, vajon Lázár elkíséri-e Őt Jeruzsálembe, és királlyá
koronázzák-e majd a prófétát húsvétkor. A papok és főemberek látták, hogy egyre
kevésbé tudják kézben tartani a népet, s Jézus elleni haragjuk még keserűbbé
vált. Alig várták az alkalmat, hogy örökre eltehessék az útból. Ahogy telt az
idő, attól kezdtek tartani, hogy esetleg el sem jön Jeruzsálembe. Eszükbe
jutott, hányszor keresztülhúzta gyilkos terveiket, s féltek, hogy kitalálja
ellene irányuló szándékukat, és távol marad. Rosszul palástolták
nyugtalanságukat, és maguk között kérdezgették: "Mit gondoltok, hogy nem
jön-é fel az ünnepre?" (Jn 11:56).
Összehívták a papok és farizeusok tanácsát. Lázár
feltámasztása óta a nép érzelmileg olyannyira Krisztus mellé állt, hogy
veszélyes lett volna nyíltan kezet emelni Rá. Ezért a hatóságok elhatározták,
hogy titokban fogják el, és a tárgyalást a lehető legnagyobb csöndben tartják
meg. Remélték, hogy mire elítélése nyilvánosságra kerül, a közvélemény
szeszélyes hulláma számukra kedvezően változik.
Eltökélték tehát Jézus elpusztítását. Tudták azonban a
papok és írástudók, hogy amíg Lázár él, nem lehetnek biztosak a dolgukban.
Annak az embernek a puszta létezése, aki négy napig a sírban volt, és aki Jézus
szavára támadt fel, előbb vagy utóbb reakciót vált ki. A nép megbosszulná
vezetőin egy olyan Személy életének kioltását, aki ilyen csodát tudott művelni.
Ezért a Magas Tanács elhatározta, hogy Lázárnak is meg kell halnia. Ide vezette
rabjait az irigység és az előítélet. A zsidó vezetők gyűlölete és hitetlensége
addig növekedett, amíg az életét is el akarták venni annak, akit a végtelen erő
megmentett a sírból.
Mialatt Jeruzsálemben ezt az összeesküvést szövögették,
Jézus és tanítványai meghívást kaptak Simon lakomájára. Az asztalnál a Megváltó
egyik oldalán Simon ült, akit szörnyű betegségből gyógyított meg, a másik
oldalon pedig Lázár, akit feltámasztott a halálból. Márta felszolgált, Mária
pedig figyelmesen hallgatott minden Jézus ajkáról elhangzó szót. Kegyelmében
Jézus megbocsátotta bűneit, előhívta szeretett fivérét a sírból, s Mária szíve
csordultig telt hálával. Hallotta, amikor Jézus közelgő haláláról beszélt,
ezért mélységes szeretetét és gondoskodását szerette volna előtte kifejezésre
juttatni. Nagy, személyes áldozat árán vásárolt egy alabástrom szelence
"drága nárdusból való kenetet" (Jn 12:3), hogy ezzel kenje meg Jézus
testét. Mostanában azonban azt is hallotta, hogy nemsokára királlyá koronázzák
Őt. Mária bánata örömre fordult, és elsőként akart tisztességet tenni Urának.
Feltörte a kenetes szelencét, s tartalmát Jézus fejére és lábára öntötte,
azután sírva letérdelt, könnyeivel öntözte Őt, s lábát megtörölte hosszú,
leomló hajával.
El akarta kerülni a feltűnést, s mozdulatait észre sem
vették volna, ha a kenet be nem tölti illatával a termet. Ez mindenki számára
nyilvánvalóvá tette cselekedetét. Júdásnak egyáltalán nem tetszettek a
történtek. Ahelyett, hogy megvárta volna, mit szól Krisztus ehhez a dologhoz,
suttogva panaszkodni kezdett a mellette ülőknek, szemrehányólag nyilatkozott
Krisztusról, amiért elfogad ilyen tékozlást. Ravaszul olyan célzásokat tett,
amelyek majd valószínűleg elégedetlenséget keltenek.
Júdás a tanítványok pénztárosa volt, s a kis tartalékból
titkon elcsent valamennyit saját magának, ezzel anyagi forrásaikat csekély
összegre szűkítette.
Igyekezett mindent az erszénybe rakni, amit csak
összeszedett. Az erszény tartalmát gyakran kiürítették, hogy segítsenek a
szegényeken. Ha vettek valamit, amit Júdás nem tartott lényegesnek,
megkérdezte: Miért ez a pazarlás? Miért nem tettük ennek az árát a szegények
számára fenntartott erszénybe? Ez alkalommal Mária cselekedete olyan éles
ellentétben állt önzésével, hogy megszégyenült. Szokása szerint igyekezett
méltó indokot találni, miért kifogásolja az ajándékot. A tanítványokhoz
fordult, és így szólt: "Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz
dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? Ezt pedig nem azért mondá, mintha
néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az
erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené" (Jn 12:5-6). Júdás nem szánta
a szegényeket. Ha eladták volna Mária kenetét, s az ára az ő kezébe kerül,
abból a szegényeknek semmi hasznuk nem lett volna..
Mai Bibliai szakasz: 1
Péter 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Köszöntésében Péter
megszólítja a Palesztinán kívül élő keresztényeket, mint „jövevényeket” vagy „idegeneket”,
azzal a burkolt célzással, hogy ez a föld ideiglenes, miközben a menny az
állandó otthonuk azoknak, akik hűségesek Jézushoz. A mi hűségünk Isten hatalma
által valósítható meg, aki „élő reménységet” ad „Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (3-5. vers).
Jártam Mamertinus
sötét, nyirkos börtönében Rómában, ahol Péter raboskodhatott, amikor ezt a
levelét írta. Péter számára nem volt idegen a próba, a szerencsétlenség és
üldözés. Saját szenvedéseinek összefüggésében emlékezteti az olvasókat arra,
hogy a próbák erős hitet eredményeznek, ahogy az aranyat is a tűz próbálja és
tisztítja meg
Péter olvasói
valószínűleg nem találkozhattak személyesen Jézussal, de minden bizonnyal
megtapasztalhatták a vele való lelki közösséget. Ezért mi is várhatjuk a
megjutalmazást az Ő eljövetelekor. Az egyház reménye akkor is, és most is Jézus
Krisztus közeli visszajövetele. A megváltás tervének kibontakozása nagy
érdeklődése tart igényt még az angyalok között is (12. vers).
Miután kifejti, mi is a
szent élet célja (Jézus, az Ő feltámadása és második eljövetele), Péter a
mindennapi élettel kapcsolatos gyakorlati tanácsokkal folytatja levelét. Az
érzéki élvezetekre vágyó világunkban az apostol felhívása, hogy mit engedünk be
az elménkbe, sokkal időszerűbb, mint bármikor. Ahogy a Lélek által
engedelmeskedünk az igazságnak, megtanuljuk egymást is tiszta szívből szeretni
(22. vers).
Cindy Tutsch, DMin
161. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
61-62. fejezeteihez
(szeptember 2-8.).
Jézus szelíd
gondoskodása simogatja a lelkemet.
Zákeus, Mária Magdolna,
Simon és Júdás egy dolgon osztoztak: ez pedig a bűn és szégyen élete. Azonban
az életük különböző dolgokról tett tanúbizonyságot kifelé: kettőt közülük
becsületes és tisztességes polgárként tartott számon a nyilvánosság, míg ketten
botrányos számkivetettek voltak, akiket a társadalom kivetett magából.
Nem számít, hogy a bűn
külsőleg látható vagy belül elrejtett.
Nem számít, hogy a bűnös nyilvánosan elismert valaki vagy nyilvánosan
megszégyenített. A belső és a külső bűn egyaránt sebhelyet hagy életünkön.
Jézus ismerte
valamennyi egykori követőjének szívét. Egyszer sem ostorozta őket, amitől csak
makacs ellenállással megkeményítették volna a szívüket. Ma sem szégyenít meg
nyilvánosan senkit Jézus. Jézus tudja, hogy a megszégyenítés csak további
leplezéshez és tagadáshoz vezet. Tudja, hogy a bűntudat eláraszthatja teljesen
a lelket. Tudja, hogy a társadalom megszégyenítése csak mélyíti a szívekben
lévő sebeket.
2015 végétől kezdve
egyedül éltem, többnyire ágyhoz kötve neurológiai problémákkal, és teljes
mértékig mások (barátok és idegenek) anyagi támogatásától függtem, amíg vártam
a leszázalékolásom jóváhagyását. Előfordult, hogy segítséget kértem, ilyenkor
sokféleképpen szégyenítettek meg. Amikor az emberek nem értik az utamat,
olyankor kritizálnak, prédikálnak, megszégyenítenek, kegyetlen megjegyzéseket
tesznek, vagy egész egyszerűen csak elsétálnak, ott hagyván a szívemet még
jobban összetörve, mint amilyen sérült a testem.
Ha téged
megszégyenítettek a bűn következményei vagy az élet kínzó problémáinak nem
kívánt következményei, tudnod kell ezt az igazságot: kétezer évvel ezelőtt
Jézus nem szégyenítette meg egyetlen egy követőjét sem. Nem sétált el
egyiküktől sem, még Júdástól sem.
Bízz az Ő szívében. Ő
sosem fog megszégyeníteni vagy elhagyni. Soha!
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés