Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 77. fejezet 1216. nap
"Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem
még nagyobb háborúság támad, vizet vevén, megmosá kezeit a sokaság előtt,
mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok" (Mt
27:24). Pilátus félelemmel és önmaga kárhoztatásával tekintett az Üdvözítőre. A
reá szegeződő arcok hatalmas tengerében egyedül Krisztus arca fejezett ki lelki
békességet. Feje körül úgy látszott, mintha halvány világosság fénylett volna.
Pilátus azt mondotta szívében: Ez a Jézus valóban Isten. A sokasághoz fordult
és kijelentette: Ártatlan vagyok a vérétől. Fogjátok és feszítsétek ti meg.
Jegyezzétek meg azonban ti, papok és főemberek, hogy én igaz embernek
jelentettem ki őt. Az az Isten, akit ő Atyjának mondott, ítéljen meg benneteket
és nem én, azért, amit ma tettetek. Azután Jézushoz fordult és ezt mondta Neki:
Bocsáss meg nekem azért, hogy nem tudtalak megmenteni téged. Miután pedig újra
megkorbácsoltatta Jézust, átadta Őt, hogy feszítsék keresztre.
Pilátus szerette volna megszabadítani Jézust. Be kellett
azonban látnia, hogy ezt nem tudja megtenni úgy, hogy közben a pozícióját és
érdemeit is megtartsa. Világi hatalma veszélyeztetése vagy éppen elveszítése
helyett azért inkább feláldozott egy ártatlan életet. Milyen sokan vannak
olyanok, akik a veszteség vagy szenvedés elkerülése érdekében hasonló módon
inkább feláldozzák meggyőződésüket. A lelkiismeret és a kötelesség mindig
megmutatja nekünk azt az utat, amelyen járnunk kellene, az önérdek azonban
rendszerint egy másik utat jelöl meg. Evilági érdekeink rendszerint a rossz
irányba igyekeznek bennünket téríteni, de ha megalkuszunk Sátánnal, akkor ez az
alku hamarosan a bűn sötét éjszakájába sodor bennünket.
Pilátus engedett a csőcselék követeléseinek. Ahelyett, hogy
vállalta volna pozíciója elvesztésének a kockázatát, inkább átadta Jézust, hogy
feszítsék keresztre. Elővigyázatossága ellenére azonban éppen az történt meg
vele később, amitől rettegett. Megfosztották érdemeitől, magas hivatalától és a
lelkiismeret-furdalástól gyötörten és büszkeségében megsebzetten nem sokkal
Krisztus keresztre feszítése után vége lett földi életének. Így mindazok, akik
megalkusznak a bűnnel, végül mindig csak szomorúságot és romlást nyernek jutalmul.
"Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt és vége a halálra
menő út" (Péld 14:12).
Mikor Pilátus ártatlannak jelentette ki magát Krisztus
vérétől, Kajafás kihívó hangon így válaszolt neki: "Az ő vére mirajtunk és
a mi magzatainkon" (Mt 27:25).
Ezeket a szörnyű szavakat átvették a papok és a főemberek,
és embertelen ordítással visszhangozta a sokaság. Az egész nép így kiabált:
"Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon" (Mt 27:25).
Izrael népe választott. Jézusra mutattak és ezt mondották: "Vidd
el ezt, és bocsásd el nekünk Barabbást" (Lk 23:18). Barabbás, a rabló és a
gyilkos, a Sátán képviselője volt, Krisztus pedig Istené. Krisztust elvetették,
helyette Barabbást választották. Nekik Barabbás kellett. Ezzel a választással
azt fogadták el, aki kezdettől fogva hazug és gyilkos volt. Sátán volt a
vezérük. Mint nemzet, Sátán parancsa szerint jártak el. Sátán munkáit végezték.
Sátán uralmát kellett elviselniük. Annak a népnek, amely Krisztus helyett
Barabbást választotta, éreznie kellett Barabbás kegyetlenségét az idők
végezetéig.
A zsidók, amikor rátekintettek Isten meggyötört Bárányára,
így kiáltoztak: "Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon" (Mt
27:25). Ez a szörnyű kiáltozás felszállt Isten királyi székéhez. Azt az
ítéletet, amit ezzel kimondtak magukra, feljegyezték a mennyben. Ezt a
kijelentésüket Isten meghallgatta. Isten Fiának a vére állandó átokként ott
volt gyermekeiken és gyermekeik gyermekein.
Rettenetes módon valósult ez meg Jeruzsálem pusztulásakor.
Borzalmas módon látszott ez meg a zsidó nép helyzetében több mint ezernyolcszáz
évig: - a Szőlőtőről levágott vesszőt, a halott, a gyümölcstelen vesszőt,
összegyűjtötték, és megégették. Országról országra, évszázadról évszázadra a
Szőlőtőről levágott száraz vesszőként sodródtak az egész világon át: halottak
maradtak vétkeikben és bűneikben.
Rettenetes módon teljesedik majd be ez a kérésük az ítélet
nagy napján. Azon a napon, mikor Krisztus ismét eljön a földre, az emberi
nemzetség többé nem a csőcseléktől körülvett fogolyként látja meg, hanem a
menny királyaként ismeri meg Őt. Krisztus a saját dicsőségében, Atyja
dicsőségében és a szent angyalok dicsőségében jön el. Tízezerszer tízezer és
ezerszer ezer angyalból álló mennyei sereg kíséretében mindent felülmúló
dicsőséggel jelenik meg. Azután majd dicsősége trónjára ül, s minden népet és
nemzetet színe elé gyűjtenek. Akkor majd meglátja Őt minden szem; azoknak a
szeme is, "akik őt általszegezték" (Jel 1:7). A töviskorona helyett a
dicsőség koronáját hordja majd fején.
A fakó, gúnyból rátett bíborpalást helyett királyi palást
lesz a vállán és a legtisztább fehér ruha lesz az öltözéke, úgy, hogy "a
ruhája fényes [...], olyan fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e
földön nem fehéríthet" (Mk 9:3). "És az ő ruháján és tomporán oda [...]
írva az ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura" (Jel 19:16). Azok is
ott lesznek majd, akik kigúnyolták, megverték és lelki testi gyötrelmet okoztak
Neki. A papok és a főemberek ismét meglátják majd azokat a jeleneteket, amelyek
Kajafás bírósági tárgyalótermében és Pilátus palotájának az udvarán játszódtak
le. Minden körülmény megjelenik majd előttük, mégpedig úgy, mintha lángbetűkkel
írták volna meg azokat. Azután majd azok is, akik azt kérték, hogy: "Az ő
vére mirajtunk és a mi magzatainkon" (Mt 27:25), megkapják a választ
kérésükre. Azután az egész világ megtudja és megérti majd, hogy ki ellen
hadakoztak ők: gyarló, halandó lények. Szörnyű kínszenvedések és borzalmak
közepette így kiáltanak majd a hegyekhez és a sziklákhoz: "Essetek mireánk
és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül és a Bárány
haragjától; mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?"
(Jel 6:16-17).
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 29
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Azért, hogy jobban
megértsük ezt a tragikus történetet, gondolkodjunk el a következő kérdéseken:
1.
Figyeljük meg, hogy melyik testvér volt idősebb és milyen jellemzést kap; melyik
a fiatalabb és ő milyen jellemzést kap (29:16-17)? Abból, amit arról tudsz,
hogy általában hogyan viszonyulnak a testvérek egymáshoz, milyen dinamikát
képzelsz el a két lánytestvér között, ahogy egymás mellett érett korúvá
felnőnek?
2. Képzeljük el a két
testvér közötti viszonyt akkor, amikor az egyik egy férfi álmai asszonyává
válik (29:1-20). Mit gondolsz, hogyan változtatta meg Jákób Lábán házába
érkezése Rákhel és Lea testvéri viszonyát? Hogyan hatott a testvérekre apjuk,
Lábán magatartása? És Jákób viselkedése?
3. Végül Jákób hét évet
dolgozik Rákhelért és megszerzi a jogot, hogy felségül vegye, de micsoda
trükkös becsapás bontakozik ki az esküvő éjszakájára (29:21-27)! Mit mond ez az
esemény Lábánról (mint édesapáról, jövőbeni apósról stb.)? Hogyan hatottak a
történtek Leára, Rákhelre; Jákobra; Jákob új családjának a csírájára? Milyen
lehetett ezeknek a testvéreknek rivális felségekké válni?
4. Milyen
lehetett a házasság korai szakaszának hét éve ennek a boldogtalanul összekötött
hármasnak? (29:28-30)
5. Vajon
hol volt Isten ebben a zűrzavarban? Emlékezzünk Isten Jákóbnak tett ígéretére
(1 Móz. 28:10-17), amit közvetlenül a Lábán otthonába való érkezése előtt tett
neki! Hogyan munkálkodott Isten ezekben a küzdelmes időkben Jákóbért? Rákhelért
és Leáért? És még Lábánért is!
6. Mit jelent megtapasztalni Isten jelenlétét a
megszokott, de néha a bonyolult körülmények között is? Hogyan ismerjük fel
Jákób létréjának Istenét, aki velünk van a családi nehézségeink, anyagi
gondjaink személyes botlásaink és az élet ügyes-bajos dolgai közepette is?
Douglas Tilstra
170. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
77. fejezetéhez
(november 4– 10.).
Van egy ének Jézusról,
amelynek az a címe: Kicsoda Ő? Ugyanez a kérdés nyugtalanítja Pilátust. Kicsoda
Jézus? Amikor Jézus Pilátus előtt állt, Pilátus egy alázatos, kedves férfit
látott. Ő jó volt, és nem találtatott benne gonoszság. Ellen White szavaival:
„Pilátus egy higgadt és méltóságteljes magatartású embert látott maga előtt,
akinek az arckifejezése nem egy bűnöző ismertető jegyeit, hanem a menny
pecsétjét hordozta magán.” (Jézus élete, 628-629. o.)
Ebben a történetben,
amikor Jézust letartóztatják és Pilátus elé viszik, az ott szereplő valamennyi
személynek megvan egy sajátságos képe Jézusról. A szanhedrin számára Jézus egy
lázadó. Az ő szemeikben Jézus nagyon rossz. Pilátus igaz embert lát benne – egy
jó embert. És még Heródes is, aki bár nem szereti Jézust, meglátja benne a jót,
és nem képes elítélni. Végül Pilátus megkérdezi Jézustól, hogy kicsoda Ő. Jézus
világossá teszi, hogy ő király, de a királysága nem e világból való.
Kicsoda Jézus a te
számodra és az én számomra? Ez egy olyan kérdés, amit mindenkinek fel kell
tennie magának előbb vagy utóbb. És ez egy olyan kérdés, amit nem lehet
megválaszolni úgy, hogy egyszerűen csak a lehető legtöbb tudást gyűjtjük össze
Jézusról. A vele való kapcsolatunkon keresztül, és azon keresztül, hogy egyre
jobban megismerjük Őt, tudjuk megválaszolni. Ha Jézusra gondolunk, és arra,
hogy kicsoda is Ő, az segít nekünk Őt másmilyen fényben látni, de abban is
segít, hogy egyre inkább olyanok legyünk, mint Ő. Ezért aztán arra hívlak, hogy
szánd rá az idődet ma, és gondolkodj Jézusról: Kicsoda Ő?
Kirsi Mueller
segédlelkész
Kiel, Schleswig,
Flensburg és Flensburg Hetednapi Adventista Gyülekezetek
Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés