Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 76. fejezet 1207. nap
76.
Júdás
Júdás élettörténete egy olyan élet szomorú végét tárja
elénk, amely Isten által elfogadott és tiszteletben részesített élet is
lehetett volna. Ha Júdás utolsó jeruzsálemi útja előtt halt volna meg, akkor
úgy tekinthettük volna őt, mint aki méltán foglalt helyet a tizenkettő között,
és a hiányát a többiek nagyon megérezték volna.
Az irtózat, ami Júdás nevéhez kapcsolódik ma is, nem
létezett volna az élete végén nyilvánvalóvá lett tulajdonságai nélkül. Júdás
valóságos jelleme azonban nyilvánvalóvá vált a világ előtt, mégpedig azért,
hogy élettörténete figyelmeztetés legyen mindazok számára, akik hozzá hasonlóan
elárulják azokat a szent javakat, amelyeket Isten rájuk bízott.
Kevéssel húsvét előtt Júdás megújította szerződését a
papokkal, hogy kezükbe adja Jézust. Azután elrendelték, hogy az Üdvözítőt
azoknak a helyeknek egyikén kell elfogni és letartóztatni, ahol elmélkedés és
imádkozás céljából szokott tartózkodni. A Simon házában megtartott ünnep óta
Júdásnak sok alkalma volt, hogy elgondolkodjék azon a terven, amelynek a
megvalósítására szerződésileg elkötelezte magát. Szándékát azonban nem
változtatta meg. Harminc ezüst pénzért - vagyis egy rabszolga áráért - eladta
Urát a gyalázatnak és a halálnak.
Júdás nagyon szerette a pénzt. Korábban azonban nem volt
annyira romlott, hogy olyan cselekedetet hajtson végre, mint ez. Addig
dédelgette azonban a kapzsiság ördögi lelkületét, míg ez lett a kormányzó,
mozgató ereje életének. A Mammon iránti szeretete felülmúlta a Krisztus iránti
szeretetét. Mivel rabszolgájává lett egy bűnnek, a Sátán kezébe adta magát,
hogy minden bűnnel megpróbálkozzék.
Júdás akkor csatlakozott a tanítványokhoz, mikor Krisztust
állandóan emberek sokasága kísérgette, követte. Az Üdvözítő tanítása
megindította szívét, megigézetten csüngött szavain, amelyeket a zsinagógában, a
Galileai-tengernél, a hegyen mondott el. Júdás látta, mikor betegek, sánták,
bénák és vakok özönlöttek Jézushoz a kisebb és nagyobb városokból. Látta, mikor
haldoklókat tettek le a lábához. Tanúja volt az Üdvözítő hatalmas munkájának,
amelyet a betegek gyógyítása, a démonok kiűzése és a halottak feltámasztása
terén végzett. Saját személyében is megtapasztalta Krisztus hatalmának
nyilvánvaló bizonyítékát. Felismerte, hogy Krisztus tanítása magasan felette
állt mindannak a tanításnak, amit valaha is hallott. Júdás megszerette a Nagy
Tanítót és szeretett volna Vele lenni. Megvolt benne a vágy arra, hogy jelleme
és élete megváltozzon és azt remélte, hogy Krisztussal való kapcsolata révén
megtapasztalhatja majd ezt. Az Üdvözítő nem utasította vissza Júdás
közeledését. Helyet adott neki a tizenkettő között. Megajándékozta őt
hatalommal, hogy betegeket tudjon gyógyítani és démonokat tudjon kiűzni. Júdás
azonban nem jutott el addig a pontig, hogy teljesen alárendelje magát
Krisztusnak. Nem adta fel evilági becsvágyát és a pénz iránt tanúsított
szeretetét. Miközben elfogadta Krisztus egyik szolgájának a tisztét, nem adta
át magát az isteni befolyás átformáló hatásának. Úgy érezte, hogy megtarthatja
saját véleményét és ítéletét mindenről és továbbfejlesztette azt a hajlamát és
képességét, hogy mindent megbíráljon és megvádoljon.
A tanítványok nagyra becsülték Júdást, és ő nagy hatással
is volt rájuk. Neki magának is jó véleménye volt önmagáról és képességeiről.
Tanítványtársaira úgy tekintett, mint akiket ő messze felülmúl az ítéletalkotás
képessége terén. Azt gondolta róluk, hogy nem látják meg a kedvező alkalmakat
és lehetőségeiket és nem húznak hasznot azokból. Júdás szerint Krisztus
gyülekezete sohasem fog kiterjedni ott, ahol ilyen rövidlátó emberek lesznek a
vezetők. Péter zabolátlan volt. Mindig megfontolás nélkül cselekedett. Jánost,
aki gondosan megőrizte, és megtartotta azokat az igazságokat, amelyeket
Krisztus tanított, Júdás rossz pénzügyi szakértőnek tekintette. Máté igen
szigorú neveltetésben részesült, s ezért igazságszeretete megingathatatlan
volt; Krisztus tanítását komolyan vette, és szavainak értelméről elmélkedett.
Ezért Júdás véleménye az volt, hogy sohasem lehetne őt megbízni éleslátást és
nagy átfogó képességet igénylő feladatok végzésére. Júdás ilyen módon foglalta
össze, alkotta meg véleményét Jézus minden egyes tanítványáról. Azzal hízelgett
önmagának, hogy a tanítványok köre gyakran kerülne majd zavarba és szorult
helyzetbe, ha nem olyan képességekkel rendelkező ember lenne az ügyintéző, mint
ő. Júdás alkalmasnak tartotta magát erre az állásra, mint olyat, akinek az
eszén nem tudnak túljárni. Saját értékelése szerint ő volt a dísze, az ékessége
a tanítványok társaságának és mindig ennek megfelelő volt a magatartása is.
Júdás vak volt saját gyenge jellemének a felismerésére.
Krisztus ezért egy olyan helyet biztosított számára a tanítványok csoportjában,
ahol alkalma nyílott jelleme gyengeségének meglátására és helyreigazítására. A
tanítványok pénztárosaként neki kellett gondoskodnia a kis közösség
szükségleteinek a kielégítéséről és a szegények nélkülözésének az enyhítéséről.
Mikor a húsvéti szobában Jézus így szólt hozzá: "Amit cselekszel, hamar
cselekedjed" (Jn 13:27), akkor a tanítványok azt gondolták, hogy Jézus azt
parancsolta meg neki, hogy vásárolja meg az ünnepre azt, amire szükség volt,
vagy hogy adjon valami segélyt a szegényeknek. Mások szolgálatában Júdás
kifejleszthetett volna magában egy önzetlen lelkületet. Mialatt azonban
naponként hallgatta Jézus tanításait és tanúja volt Krisztus önzetlen életének,
Júdás kapzsi, pénzsóvár természetének hódolt. Azok a kis összegek, amelyek
kezébe kerültek, állandó kísértést jelentettek számára. Gyakran, amikor kisebb
szolgálatokat végzett Krisztus ügyéért, vagy vallásos tervek megvalósítására
szentelte idejét, kivette a bérét ebből a szerény pénzalapból. Saját szemében
ezek az alkalmak ürügyül szolgáltak arra, hogy cselekedetei véghezvitelét
anyagilag biztosítsa. Isten szemében azonban Júdás tolvaj volt.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 20
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ábrahám, aki még mindig nagyon
emberi volt – olyan mint mi magunk –,
nem tanult az egyiptomi hibájából. Megismétli ugyanazt a csalást, csak
most Abimélekkel, a filiszteus királlyal. Figyeljük meg, miként dolgozik Isten
egy pogány királyban, hogy megmentse őt attól, hogy tudtán kívül áthágja
Istennek egy parancsolatát. Figyeljük meg azt is, hogy ezen a ponton Abimélek
sokkal „igazabb” (4.vers), és sokkal
becsületesebb, mint Isten prófétája (7. vers) és barátja (Jak. 2:23), az
igazság példaképe (Gal 3:6-9). Megkérdezi Istent: „Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?... Szívem
ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt”
(20:4-5). A filiszteusok igazak voltak? Azon a ponton sokkal igazabbnak tűnnek,
mint Ábrahám, Isten barátja, próféta és az igazság példaképe. Mi történik itt?
Hányszor okozunk csalódást Istennek, amikor az Ő képviselői kellene, hogy
legyünk a világ előtt?
Isten megjelent Abiméleknek
álomban, s ezzel megmentette őt attól, hogy tudtán kívül bűnt kövessen el (6.
vers), de mennyei Atyánk nem vetette el barátját sem. Isten felhívta Abimélek
figyelmét arra, hogy a vétkező próféta imádkozni fog érte, és ő életben marad
(7, 17-18 vers). Amikor a pogány király szembesíti becstelen magatartásával,
Ábrahám bevallja, hogy ő úgy gondolta (tévesen), nincs istenfélelem ezen a
helyen (9-11. vers). Még mindig megpróbálta kimagyarázni hazugságát (12-13. vers).
Megtörténik időnként, hogy
megszégyenülünk, mert azok, akiket mi hitetleneknek vélünk, sokkal igazabbaknak
bizonyulnak, mint mi magunk? Isten munkálkodik még a „pogányok” életében is,
hogy megmentse őket. Óvatosnak kell lennünk, nehogy elítéljük őket, mert ők is
értékesek Isten szemében, és talán becsületesebbek is mint mi – legalábbis
esetenként.
Edwin Reynolds
169. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
75-76. fejezeteihez
(október 28 – november 3.).
A legnehezebb akkor
megzabolázni érzelmeinket és megfékezni nyelvünket, amikor igaztalanul
gúnyolnak és vádolnak minket. A vágy, hogy válaszoljunk, hogy bebizonyítsuk,
hogy a támadók rosszindulatúan tévednek, hogy rámutassunk a vádolóink hibáira,
majdhogynem túl sok az emberi szív számára. Szinte elviselhetetlen. Az ártatlan
áldozatok szíve, akiket igazságtalanul bántalmaztak és gyaláztak, igazságért
kiált.
Képzeljük el, hogyan
érezhetett a Megváltónk e felháborító látszattárgyalás alatt!
Krisztus körül volt
véve Sátán által irányított hálátlan emberekkel, akiket Ő teremtett és akikért
leteszi az életét, és megkísértette Őt, hogy felfedje isteni természetét. Soha
nem fogjuk megérteni a kísértés erejét, sem az elszántságot, amibe került, hogy
féken tartsa hatalmát a mindent elsöprő fizikai és érzelmi bántalmazással
szemben.
Sok férfi és nő
szenvedett már elmondhatatlan bántalmazást, amely mély sebet hagyott szívükön.
Ezek a sérülések folyamatosan túlélik az utóhatásaikat napi szinten az
otthonokban, iskolákban és munkahelyeken, csak úgy mint a gyülekezetekben. A
legnagyobb küzdelmek egyike, amivel a bántalmazottak küzdenek az az, hogy
hogyan reagáljanak a bántalmazóikra. A vágy időnként, hogy érvényesítsék a
szemet szemért, fogat fogért elvet majdnem elviselhetetlen. Az áldozat maga is válhat bántalmazóvá a
puszta fájdalom és a rossz idegrendszeri beidegződések következtében. Ezeket a
sérüléseket a túl sok stressz által előidézett kortizolszint-emelkedés okozza.
Krisztus megmutatta
ezen a kihallgatáson, hogy mindegy, hogy mennyire kegyetlenül bánnak velünk,
Isten mindig felruház minket az Ő kegyelmével.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés