Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 80. fejezet 1235. nap
Soha el nem felejthető szombat volt az a szomorú
tanítványok számára; a papok, a főemberek, az írástudók és a nép számára is. A
szombatra való felkészülés napján, mikor lenyugodott a nap, megszólaltak a
trombiták és jelezték a szombat kezdetét. A húsvétot úgy tartották meg, mint
ahogy századok óta meg szokták tartani, miközben Azt, Akire a húsvét ünnepe
mutatott, gonosz kezekkel megölték, és most József sírboltjába feküdt.
Szombaton a templom udvarai megteltek Isten imádóival. A főpap, aki a Golgotán
Krisztust kicsúfolta, gyalázta, már ott volt, felöltötte magára ragyogó papi
ruházatát. Fehér süveges papok buzgón töltötték be feladatukat. Néhányan
azonban a jelenlévők közül nem voltak nyugodtak, mikor a teheneket és a
kecskéket bűnért való áldozatként megölték. Bár nem ismerték fel, hogy a jelkép
találkozott a valósággal, és egy örökkévaló áldozat hozatott a világ bűneiért;
nem tudták, hogy többé nem volt semmi érték a szertartásos istentiszteletek
bemutatásában. Mégis, soha azelőtt, emberek nem vettek részt istentiszteleten
ilyen ellentmondásos érzésekkel. A trombiták, a zeneszerszámok és az énekesek
hangja éppen olyan hangos és tiszta volt, mint azelőtt. Az idegenszerűség
érzése azonban mindent és mindenkit átitatott. Egymásután kérdezősködtek arról
a különös eseményről, ami történt. Mindenideig a legszentebb helyet megőrizték
mindenféle behatolástól. Most azonban mindenkinek a szeme előtt feltárult. A
kárpit nehéz függönye, amit tiszta lenvászonból készítettek, és arannyal,
skarláttal és bíborral gyönyörűen telehímezték, a tetejétől az aljáig,
kettéhasadt. Az a hely, ahol az Úr találkozott a főpappal, hogy közölje vele
dicsőségét; az a hely, amely Isten szent kihallgatási terme volt. mindenkinek a
szeme láttára, nyitva állott. Egyszóval olyan hellyé lett, amelyet az Úr nem
ismert el többé. A papok homályos előérzettel szolgáltak az oltár előtt. A
legszentebb hely szent titkának a feltárulása az eljövendő balsorstól való
félelemmel és rettegéssel töltötte meg őket.
Sokaknak az elméjét foglalkoztatták azok a gondolatok,
amelyeket a Golgotán lejátszódott események ébresztettek fel bennük. A
keresztre feszítéstől kezdve a feltámadásig sok álmatlan szem fürkészte,
vizsgálta a próféciákat. Egyesek meg akarták ismerni annak az ünnepnek a teljes
értelmét, amelyet éppen akkor ünnepeltek meg. Mások bizonyítékot akartak
találni arra, hogy Jézus nem az volt, akinek magát mondta. Ismét mások szomorú
szívvel kutattak olyan bizonyítékok után, amelyek azt igazolták, hogy ő volt az
igazi Messiás. Bár Szentírás-kutatásaikban különböző célokat tartottak szemük
előtt, mindazonáltal mindnyájan ugyanarról az igazságról győződtek meg; arról
az igazságról, hogy prófécia teljesedett be az elmúlt néhány nap eseményeiben,
és a Megfeszített a világ Megváltója. Sokan azok közül, akik jelen voltak azon
az istentiszteleten, soha többé nem vettek részt a húsvéti szertartásokban. Még
a papok közül is sokan meggyőződtek Jézus nemes jelleméről. Ezek nem hiába
kutatták az Írásokat, mert feltámadása után elismerték Jézust, Isten Fiának.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 48
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jákób földi vándorútjának végéhez érkezik, és
összegyűjti fiait halálos ágya körül. Ez annak az ideje, hogy a szövetség
áldását továbbadja a következő generációnak. Elsőnek József érkezik, hogy
áldást kapjon édesapjától, de magával hozza két fiát, Manassét és Efraimot is.
Jákób két jelentős dolgot tesz itt: először adoptálja két unokáját az ígéret
egyenes vonalába, így Józsefnek két részt juttat – amit ő prófétai álomban sok
évvel korábban már látott is; aztán megfordítja a sorrendet, és Efraimot – a
másodszülöttet – az elsőszülöttnek járó áldással áldja meg, s ezzel Manassé
fölé emeli. Ezzel bezárul a kör, hiszen megismétlődik, ami ifjúkorában vele történt.
Isten szuverén, és ha elolvassuk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét, láthatjuk
az érdekes hurkokat és fordulatokat, amelyeket a szövetségi vonal megtesz.
Isten olyan embereket választott ki, hogy kegyelmének edényei legyenek, akiket
mi nem feltétlenül sorolnánk a hithősök közé. Ez bátorságot ad nekem, mivel
Isten áldásai nem az én érdemeimtől függnek, hanem az Ő mérhetetlen
kegyelmétől!
Bepillanthatunk Jákób Istennel való szoros
kapcsolatába is, amikor úgy utal Istenre, mint Pásztorra, aki vezette őt egész
életén át, és aki Megmentője volt. Ezek nagyon fontos személyes teológiai
fogalmak, amelyeket a pátriárka utódaira akar hagyni, és azt kívánja, hogy ők
is hasonló módon járjanak Istennel, miként ő megtapasztalta egész életén át.
Martin Klingbeil
173. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
80. fejezetéhez
(november 25 – december 1.).
„Krisztust akarjuk, a
Gyógyítót!”
Azon a tragikus
Szombaton, a halál és a feltámadás közt rekedt napon, a templom azoktól a
kiáltásoktól visszhangzott, amelyek Krisztus gyógyító érintését követelték.
Szenvedő testek és lelkek tömege kereste a Mennyei Gyógyítót, de nem találták
sehol. Teste hidegen és mozdulatlanul nyugodott a sziklasírban, és nem
hallhatta az emberek könyörgését, akik a reményre és gyógyulásra vágytak.
A tömegek
elkeseredetten sóvárogtak Krisztus után, a vallási vezetőktől pedig csak
megvetést és visszautasítást tapasztaltak. Mégis, továbbra is könyörögtek
Krisztus gyógyító kegyelméért. Végül kitiltották őket a templomból, és katonák
tartották távol őket. Reményük összetört. Csalódás töltötte be szívüket.
Kétezer évvel később
hasonló kiáltások visszhangzanak mindenféle rendű és rangú ember ajkáról. Az
elkeseredett kiáltások talán ma nem olyan egyértelműek és kifejezettek.
Valójában nagyon kell figyelned, hogy meghallhasd az álruhába bújtatott
elszántságot. Mégis, a lélektelen szórakozástól való függőségben és a szüntelen
hatalomvágyban a világ felfedi a megsebzettségét; azt, hogy szüksége van a Nagy
Orvosra. Testben és lélekben összetört emberek ma is ugyanazt a kiáltást
visszhangozzák, még ha nem is mindig tudatosan: „Krisztust akarjuk, a
Gyógyítót!”
Nem ismervén az igazi
Gyógyítót, a világ csalóktól vár enyhülést , akik semmi mást, mint további
fájdalmat tudnak csak ajánlani. Az emberek egymással versengve keresnek, de azt
sem tudják, hogy mit.
Te és én amellett is
dönthetünk, hogy a jelenkori, szívből jövő kiáltásokra az alábbi örömteli
szavakkal válaszolunk: „Mi olyan Megváltót szolgálunk, aki feltámadt. Ő itt van
ma is a világban.”
Krisztus a Gyógyító –
még mindig Ő a válasz valamennyi megsebzett szívre.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés