Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 77. fejezet 1210. nap
A papok most azt gondolták, hogy úgy tüntetik fel a dolgot,
mintha Jézus ez alkalommal azt tanította volna, amit reméltek, hogy majd tanít.
Legnagyobb zavarodottságukban és végső szükségükben hamis tanúkat hívtak
segítségül, akik "kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a
népet, félrevezeti és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát
ama király Krisztusnak mondja" (Lk 23:2). Három vád és mind a három minden
alap nélkül. A papok tudták ezt, de hajlandók voltak a hamis tanúvallomásra,
csakhogy elérhessék céljukat.
Pilátus átlátott szándékukon. Nem hitte el, hogy a fogoly
összeesküvést szőtt a kormányzat ellen. Szelíd és alázatos megjelenése
egyáltalán nem volt összhangban ezzel a váddal. Pilátusnak az volt a
meggyőződése, hogy itt egy aljas összeesküvést szerveztek egy ártatlan ember
megsemmisítésére, aki útjában állt a zsidó főembereknek. Pilátus odafordult
Jézushoz és megkérdezte Tőle: "Te vagy-e a zsidók királya?" Jézus
pedig így válaszolt: "Te mondod" (Mt 27:11). Mikor ezt mondotta,
arckifejezése megvilágosodott, mintha a napsugár csillant volna meg rajta.
Mikor Krisztus válaszát hallották, Kajafás és azok, akik
vele voltak, felszólították Pilátust, hogy tanúsítsa ő is. Jézus elismerte
annak a bűnnek az elkövetését, amellyel vádolták Őt. A papok, az írástudók és a
főemberek hangos kiáltozással azt követelték Pilátustól, hogy ítélje halálra
Jézust: Ezt a kiáltozást a csőcselék is átvette és a lárma fülsiketítő volt.
Pilátus összezavarodott. Mikor azt látta, hogy Jézus nem adott semmiféle
választ vádolóinak, megkérdezte Jézustól: "Semmit nem felelsz-e? Ímé,
mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened! Jézus pedig semmit sem felele" (Mk
15:4-5).
Krisztus, aki Pilátus mögött állott a tornácon és így
mindazok láthatták, akik ott voltak a palota udvarán, hallotta a szidalmakat és
becsmérléseket, amelyekkel illeték Őt, de egy szót sem szólt. Egész magatartása
bizonyította ártatlanságát. Mozdulatlanul állt a zabolátlan düh hullámaival
szemben, amelyek körülötte tomboltak. A harag hullámai magasabbra és magasabbra
csaptak a viharos óceánhoz hasonlóan, de Őt nem érintették. Csendben állott, de
csendessége ékesen szóló volt. Olyan volt ez, mintha a belülről jövő világosság
fénylene a külső emberen.
Pilátust meglepte Jézus magatartása. Vajon ez az ember
azért nem vett-e tudomást a vele szemben alkalmazott eljárásokról, mert nem
akarta megmenteni az életét? - kérdezte önmagától. Jézusra tekintett és látta,
hogy a sértegetéseket és a gúnyolódásokat a megtorlás gondolata nélkül viselte
el, úgy érezte, hogy ez az ember nem lehet olyan igazságtalan és istentelen,
mint amilyenek a zajongó papok voltak. Pilátus azt remélve, hogy megtudja az
igazságot Jézustól, és ki tudja menteni, szabadítani az ellenséges tömegből,
félrevonta Jézust és ismét megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók
királya?" (Jn 18:33).
Jézus nem válaszolt közvetlenül Pilátus kérdésére. Tudta,
hogy a Szentlélek küzd most Pilátussal és ezért alkalmat adott neki arra, hogy
megvallja meggyőződését. "Magadtól mondod-e te ezt - kérdezte - vagy mások
beszélték neked énfelőlem?" (Jn 18:34). Más szavakkal: a papok vádja
volt-e, vagy Pilátusnak az a kívánsága, hogy többet tudjon Jézusról, ami
Pilátust e kérdés feltevésére késztette? Pilátus megértette az Úr kérdését, de
büszkeség támadt a szívében. Nem akarta kinyilvánítani belső meggyőződését.
Csak ennyit mondott Jézusnak: "Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a
papi fejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?" (Jn 18:35).
Pilátus elszalasztotta aranyat érő nagy lehetőségét. Jézus
mégsem hagyta őt további világosság nélkül. Miközben nem válaszolt közvetlenül
kérdésére, nyíltan megmondta neki isteni küldetését. Megérttette Pilátussal,
hogy Ő nem törekedett földi királyi szék elnyerésére. "Az én országom nem
e világból való, - mondotta Pilátusnak - ha e világból való volna az én
országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az
én országom nem innen való. Monda azért neki Pilátus: Király vagy-e hát te
csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem,
és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki
az igazságból való, hallgat az én szómra" (Jn 18:36-37).
Jézus megerősítette, hogy szava önmagában olyan kulcs,
amely felnyitja a titkot mindazok számára, akik készek voltak elfogadni azt.
Szavának önmagában parancsoló hatalma van, és ez a titka az igazság
terjedésének, amely királyságáról szól. Krisztus azt kívánta Pilátussal megértetni,
hogy csak az igazság elfogadása és magáévá tétele útján újulhat meg romlott
természete.
Pilátus vágyott az igazság megismerésére. Elméje azonban
egy zavarban levő ember elméje volt. Megragadták az Üdvözítő szavai, és szívét
felkavarta az a mérhetetlen kívánság, hogy megismerje: mi is valójában ez az
igazság, és miként tudná ezt a Jézus által hirdetett igazságot elnyerni.
"Micsoda az igazság?" (Jn 18:38) - kérdezte Jézustól. A választ
azonban nem várta meg. A palota kapuján kívül levő csődület és kavarodás ennek
az órának a jelentőségére figyelmeztették, mert a papok azonnali döntését
követelték. Miután kiment a zsidókhoz, nyomatékosan kijelentette nekik:
"Én nem találok benne semmi bűnt" (Jn 18:38).
Ezek a szavak egy pogány bíró szájából kegyetlenül megrótták
Izrael főembereinek galádságát és hamisságát, akik az Üdvözítőt vádolták. Mikor
a papok és a vének ezt a kijelentést hallották Pilátustól, kiábrándultságuk és
dühük nem ismert többé határt. Már régóta szövögették összeesküvésüket Jézus
ellen és várakoztak erre az alkalomra. Mikor most azt látták, hogy lehetőség
nyílt Jézus szabadon bocsátására, úgy tűnt, készek Őt inkább darabokra tépni,
ahelyett, hogy kiengednék kezükből. Hangosan szidalmazták Pilátust és
megfenyegették, hogy kormányzatát elítélő bírálatban részesítik a római császár
előtt. Azzal vádolták, hogy annak a Jézusnak az elítélést tagadta meg, akiről
mindenki tudja, hogy szemben áll a császárral.
Dühös hangok és kijelentések hangzottak el arról is, hogy
Jézus beszédeinek lázadásra késztető hatása jól ismert volt az egész országban.
A papok azt mondották: "A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában,
elkezdve Galileától mind idáig" (Lk 23:5).
Pilátus ebben a pillanatban még nem gondolt arra, hogy
elítéli Jézust. Tudta, hogy a zsidók csak gyűlöletből és hamisan vádolták.
Pilátus tudta, hogy mi a kötelessége. Az igazság azt kívánta, hogy Krisztust
azonnal engedjék szabadon, ő azonban rettegett a nép rosszindulatától. Tudta,
hogy ha megtagadná Jézus kiszolgáltatását, akkor zendülés támadhatna, és ezzel
a lehetőséggel félt szembenézni. Mikor azt hallotta, hogy Krisztus Galileából
való, elhatározta, hogy elküldi Heródeshez, a tartomány kormányzójához, aki
éppen Jeruzsálemben tartózkodott. Pilátus azt gondolta, hogy ilyen módon a
felelősséget átháríthatja magáról Heródesre. Az is eszébe jutott, hogy ezzel a
lépésével megszüntetheti azt a régi feszültséget, amely Heródes és közte
fennállt. Reménysége be is teljesedett. Krisztus kihallgatása kapcsán a két
közigazgatási tisztviselő ismét kibékült egymással.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 24
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor olvassuk Izsák és Rebeka
gyönyörű történetét, általában nem sok jelentőséget tulajdonítunk a szolgának,
akit Ábrahám azzal a fontos feladattal bízott meg, hogy feleséget keressen
Izsáknak. A hosszú úton megszökhetett volna a szolgákkal és az ékszerekkel, de
ő úgy döntött, hogy hűséges lesz urához. Kitartott küldetésében és visszatért,
lelkesen és engedelmesen betöltve azt, amit neki parancsoltak.
Gyakran kudarcot vallunk abban,
hogy hűséges szolgák legyünk, nem teljesítjük az Úrtól kapott felelősségünket,
elmenekülünk Tőle és az ellenség túszaivá válunk. Nagyok akarunk lenni, előjogokat
és pozíciót akarunk magunknak, megfeledkezve Istenünk nagyságáról és arról,
hogy Ő mindig mindenek és mindenki felett lesz.
Büszkeségünkben ne feledkezzünk
meg arról, hogy még akkor is, ha javaink vannak, minden az Úré és mi mindig is
szolgák leszünk. Így, egy napon Eliézerhez hasonlóan a legnagyobb jutalmunk az
lesz, hogy beteljesíthetjük küldetésünket: bemutathatjuk Urunk jellemét és
engedelmesek lehetünk neki.
Maria Eduarda Costa
Hilário
170. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
77. fejezetéhez
(november 4– 10.).
Van egy ének Jézusról,
amelynek az a címe: Kicsoda Ő? Ugyanez a kérdés nyugtalanítja Pilátust. Kicsoda
Jézus? Amikor Jézus Pilátus előtt állt, Pilátus egy alázatos, kedves férfit
látott. Ő jó volt, és nem találtatott benne gonoszság. Ellen White szavaival:
„Pilátus egy higgadt és méltóságteljes magatartású embert látott maga előtt,
akinek az arckifejezése nem egy bűnöző ismertető jegyeit, hanem a menny
pecsétjét hordozta magán.” (Jézus élete, 628-629. o.)
Ebben a történetben,
amikor Jézust letartóztatják és Pilátus elé viszik, az ott szereplő valamennyi
személynek megvan egy sajátságos képe Jézusról. A szanhedrin számára Jézus egy
lázadó. Az ő szemeikben Jézus nagyon rossz. Pilátus igaz embert lát benne – egy
jó embert. És még Heródes is, aki bár nem szereti Jézust, meglátja benne a jót,
és nem képes elítélni. Végül Pilátus megkérdezi Jézustól, hogy kicsoda Ő. Jézus
világossá teszi, hogy ő király, de a királysága nem e világból való.
Kicsoda Jézus a te
számodra és az én számomra? Ez egy olyan kérdés, amit mindenkinek fel kell
tennie magának előbb vagy utóbb. És ez egy olyan kérdés, amit nem lehet
megválaszolni úgy, hogy egyszerűen csak a lehető legtöbb tudást gyűjtjük össze
Jézusról. A vele való kapcsolatunkon keresztül, és azon keresztül, hogy egyre
jobban megismerjük Őt, tudjuk megválaszolni. Ha Jézusra gondolunk, és arra,
hogy kicsoda is Ő, az segít nekünk Őt másmilyen fényben látni, de abban is
segít, hogy egyre inkább olyanok legyünk, mint Ő. Ezért aztán arra hívlak, hogy
szánd rá az idődet ma, és gondolkodj Jézusról: Kicsoda Ő?
Kirsi Mueller
segédlelkész
Kiel, Schleswig,
Flensburg és Flensburg Hetednapi Adventista Gyülekezetek
Németország
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése