Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 78. fejezet 1219. nap
A papok felismerték, hogy mit tettek, és kérték Pilátust,
hogy változtassa meg a felirat szövegét. Azt mondták neki: "Ne írd: A
zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok" (Jn
19:21). Pilátus azonban, mivel haragudott magára korábbi gyengeségéért, és
teljesen megvetette a féltékeny és ravasz papokat és főembereket, ridegen azt
felelte: "Amit megírtam, megírtam" (Jn 19:22).
Pilátusnál és a zsidóknál nagyobb hatalom irányította a
felirat elhelyezését Jézus feje fölé. Isten gondviselésében ennek az volt a
szerepe, hogy a Szentírás megfontolására és tanulmányozására késztessen. Az a
hely, ahol Krisztust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Minden
országból az emberek ezrei érkeztek Jeruzsálembe, és a felirat, amely a
názáreti Jézust Messiásnak nyilvánította ki, megragadta figyelmüket. A felirat
szövege eleven igazság volt, amelyet egy Isten által vezérelt kéz írt le.
Krisztusnak a kereszten való szenvedéseiben prófécia
teljesedett. Évszázadokkal a keresztre feszítés előtt az Üdvözítő előre szólt
arról a bánásmódról, amelyet el kellett szenvednie: "Mert ebek vettek
körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet, és
lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak
rám. Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek" (Zsolt 22:17-19).
A ruha darabjaira vonatkozó próféciát a Megfeszített barátainak vagy
ellenségeinek a tanácsától vagy beavatkozásától függetlenül hajtották végre.
Öltözékét azok a katonák kapták meg, akik végrehajtották a keresztrefeszítést.
Krisztus hallotta perlekedésüket, mikor elosztották ruhadarabjait egymás
között. Köntösét minden varrás nélkül egy darabban szőtték meg. Ezért a katonák
azt mondották egymásnak: "Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá,
kié legyen" (Jn 19:24).
Egy másik próféciában az Üdvözítő ezt jelentette ki:
"A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de
hiába; vigasztalókra, de nem találék. Sőt ételembe mérget adnak vala és
szomjúságomban ecettel itatnak vala engem" (Zsolt 69:21-22). Azoknak, akik
kereszthalált szenvedtek, haldoklásuk közben kábító italt volt szabad
felnyújtani fájdalomérzetük enyhítése céljából. Ezt ajánlották fel Jézusnak is,
de Ő, miután megízlelte a néki felnyújtott italt, visszautasította azt. Jézus
semmi olyat nem akart elfogadni, ami elhomályosíthatta volna elméjét. Hitével
szilárdan Istenbe kellett kapaszkodnia. Ez volt egyedüli ereje. Eltompult
érzékei előnyt jelentettek volna Sátánnak.
Jézuson kitöltötték dühüket ellenségei, amint ott függött a
kereszten. A papok, a főemberek és az írástudók összefogtak a csőcselékkel a
haldokló Üdvözítő kigúnyolásában. Jézus alámerítkezésénél és megdicsőülésénél
Isten hangja lett hallhatóvá, amellyel Krisztust Fiának nyilvánította. Azután
nem sokkal Krisztus elárulása előtt az Atya ismét megszólalt és tanúbizonyságot
tett Krisztus istenségéről.
Most azonban a keresztnél nem hallatszott hangja a
mennyből. Nem hangzott el semmiféle bizonyságtevés Krisztus mellett. Egyedül
szenvedte el a gonosz emberek durva bánásmódját és gúnyolódását.
"Ha Isten fia vagy, - mondották - szállj le a
keresztről!" (Mt 27:40). "Tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az
Istennek ama választottja" (Lk 23:35). A kísértés pusztájában Sátán
kijelentette: "Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak
kenyerekké" (Mt 4:3). "Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat" (Mt
4:6) a templom tetejéről. Sátán, angyalaival együtt emberi formában, jelen volt
a keresztnél is. A főellenség és seregei együttműködtek a papokkal és a
főemberekkel. A nép tanítói arra ösztökélték a tudatlan csőcseléket, hogy
támadjanak Jézus ellen, akit közülük sokan eddig még nem is láttak, és tegyenek
tanúbizonyságot is ellene. Papok, főemberek, farizeusok és a megátalkodott
gyülevész nép szövetségre léptek egymással és sátáni őrjöngéssel együtt
támadtak Krisztus ellen. A vallási vezetők egyesültek Sátánnal és a gonosz
angyalokkal, és Sátán parancsait hajtották végre.
A szenvedő és haldokló Jézus hallott minden szót, amit a
papok kijelentettek: "Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha
Izrael királya, szálljon most le a keresztről és majd hiszünk neki" (Mt
27:42). Krisztus le tudott volna jönni a keresztről. Mivel azonban nem önmagát
akarta megmenteni, és nem jött le a keresztről, a bűnösök reménykedhetnek
bűneik bocsánatában és abban, hogy kegyelmet találnak Istennél.
Az Üdvözítő kigúnyolása alkalmával azok a férfiak, akik
állították, hogy a prófécia értelmezői, azokat a szavakat ismételgették,
amelyeket a jövendölés szerint ez alkalommal majd kimondanak. Vakságukban
azonban nem vették észre, hogy a próféciát teljesítették be. Azok, akik
gúnyolódva kimondották ezeket a szavakat: "Bízott az Istenben; mentse meg
most őt, ha akarja, mert azt mondta: Isten fia vagyok" (Mt 27:43), nem
sejtették, hogy bizonyságtevésük az eljövendő korszakok folyamán ismételten
elhangzik majd. Ámbár a szavakat gúnyolódva mondották ki, azok később arra
ösztönöztek embereket, hogy úgy kutassák át az írásokat, mint ahogy előzőleg
sohasem tették. A bölcs emberek hallották Isten szavait, kutattak az írásokban,
elmélkedtek és imádkoztak. Voltak olyanok, akik soha nem nyugodtak meg addig,
míg a Szentírás egyes helyeit más helyekkel összehasonlítva, meg nem látták
Krisztus küldetésének az értelmét. Előzőleg soha nem volt Jézusról olyan
általános ismeret, mint akkor, amikor a kereszten függött. Sokaknak a szívében,
akik a keresztre feszítés színhelyét szemlélték, és akik Krisztus szavait
hallották, felragyogott az igazság világossága.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 32
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Lehetséges-e hogy
jelenlegi küzdelmed áldást eredményez?
Lehet, hogy
pillanatnyilag nem tűnik annak. És bizonyosan nem tűnt az Jákobnak azon a
sötét, magányos éjjelen. Az Ézsau hadseregétől való félelem árnyékában, Jákob
teljesen egyedül volt a Jabbok pataknál. Megjegyzés a bölcseknek: Isten szeret
olyankor felbukkanni, amikor a legmagányosabbak vagyunk.
Jákob elkezdett küzdeni
egy „férfival”. Közben rájött arra, hogy ellenfele a menny küldötte. Nem akarta
feladni, ezért ezt mondta: „Nem engedlek el.” Tudta, hogy a küzdelemből áldás
következik.
És az lett… Jákob
megküzdött emberekkel és Istennel és győzött.
Te miért küzdesz az
Istennel? Milyen harcaid vannak az emberekkel? Az Istennel és emberekkel való
küzdelem gyakran eredményez lelki sérüléseket. Talán félsz a küzdelmektől.
Jelenlegi küzdelmeid talán vesztésre állnak. Ilyenkor egyet tehetsz: ne engedd
el Krisztust! Kapaszkodj belé addig, míg az áldások nem áradnak!
Emlékezz erre: A
szenvedésből lesz a legerősebb lélek. Isten sebesültjeiből gyakran a legjobb
katonái lesznek.
A legnagyobb áldásaink
a legmélyebb küzdelmeinkből származnak.
Lory Engel
171. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
78. fejezetéhez
(november 11–17.).
Képzeld el a szívet
tépő borzalmat!
Krisztus és az Ő Atyja
egy örökkévalóságon keresztül élvezték a megszakítás nélküli, teljes bizalmon
alapuló kapcsolatot. Egyikőjük sem tapasztalta soha sem a másik hiányát.
Szeretetüket sohasem tartották vissza. Még amikor emberi testet öltött magára
Krisztus, akkor is érzékelte Isten szeretetét és jóváhagyását. A testté válás
korlátai ellenére is kitartott a kapcsolatuk.
Mégis, mikor a
keresztre szegezték, a világ bűneivel eltakarva, Krisztus nem érzékelte az Atyja
jelenlétét. Attól rettegett, hogy a bűn támadása örökre elválasztja Őt
Istentől, és rendkívüli módon szenvedett. Az elképzelhetetlen kínok elnyomták a
reményt. Krisztus érezte, hogy az örökkévaló szeretetköteléküket elszakította a
bűn förtelmessége.
Bár Krisztus az
Atyjának hiányát érzékelte, Isten és az angyalai közel voltak a kereszthez, és
tanúi voltak minden csepp vérnek és a haláltusa során ki-kimaradó
szívveréseknek. Bár Krisztus úgy érezte, elhagyták, nem volt egyedül. A bűn
megakadályozta, hogy Krisztus érezze az Atya megnyugtató jelenlétét. Isten
azonban ott volt.
A szenvedés gyakran
megakadályozza, hogy érezzük Isten jelenlétét. Amikor a legsötétebb éjszakáink
és legmélyebb völgyeink vannak, azon tűnődünk, vajon Isten miért hagyott el
bennünket. Amikor a legjobban van rá szükségünk, gyakran akkor érezzük
leginkább a hiányát. A fájdalom és az emberi korlátok által elvakítva azt
hisszük, Ő cserbenhagyott minket. Pedig nem.
Amikor nem látjuk őt, Ő
akkor is ott van. Amikor elhagyatottnak érezzük magunkat, Ő ott van. Isten
sosem hagy el bennünket, bárhogyan is érezzük.
Isten ott volt
Krisztussal a kereszten. És Ő ott van veled a megpróbáltatásaid kemencéjében
is.
Még ha nem is érzed,
hidd el!
Lori Engel
lelkész (jelenleg
munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés