Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 76. fejezet 1207. nap
Krisztusnak az a gyakran ismételt kijelentése, hogy az Ő
országa nem e világból való, megbotránkoztatta Júdást. Neki megvolt a saját
elképzelése, és ennek megvalósítását remélte Krisztustól. Júdás elképzelése
szerint Jánost ki kellett volna szabadítani a tömlöcből; ehelyett lefejezték.
Jézus pedig ahelyett, hogy királyi jogait érvényesítve megtorolta volna
Keresztelő János halálát, tanítványaival visszavonult egy vidéki helyre. Azt
gondolta, hogy ha Jézus nem akadályozná tanítványait terveik megvalósításában,
munkájuk sokkal eredményesebb lenne. Felfigyelt a zsidó vezetők egyre növekvő
ellenségeskedésére, és látta, hogy Krisztus teljesen figyelmen kívül hagyja azt
a kívánságukat, hogy bizonyítékát adja isteni küldetésének. Júdás szíve
megnyílt a hitetlenség előtt, és Sátán gondoskodott arról, hogy elvesse benne a
hitetlenség magvát. A lázadás szelleme egyre nőtt Júdásban. Miért foglalkozik
Jézus oly sokat, szükségtelenül borús, csüggesztő gondolatokkal, amelyek
elbátortalanítanak? Miért jövendölt megpróbáltatást és üldözést maga és a
tanítványai számára? Az a kilátás, hogy az új királyságban egy előkelő hely jut
neki osztályrészül, késztette Júdást arra, hogy magáévá tegye Krisztus ügyét.
Csalódnia kellett-e reménységében? Júdás nem azt állította, hogy Jézus nem volt
Isten Fia, azonban kételkedett és igyekezett valamiféle magyarázatot találni
hatalmas cselekedeteire.
Az Üdvözítő tanítása ellenére Júdás folyamatosan kifejtette
és hirdette azt az elgondolását, hogy Jézus még fog királyként uralkodni
Jeruzsálemben. Az ötezer megvendégelésekor szerette volna ezt megvalósítani. Ez
alkalommal segített az élelem szétosztásában az éhes sokaság között, és
lehetősége volt megtapasztalni, milyen jó dolog az, ha másoknak adhatunk és
Isten szolgálatában tevékenykedhetünk. Segített a betegeket és a szenvedőket a
sokaságból elvinni Krisztushoz. Látta, hogy milyen megkönnyebbülés, milyen öröm
és boldogság költözik az emberek szívébe a Megváltó gyógyító hatalma által.
Megérthette volna Krisztus módszerét. Saját önző vágyai azonban megvakították.
Júdás volt az első, aki hasznot akart húzni abból a lelkesedésből, amit a
kenyerek csodája váltott ki. Júdás volt az, aki előállt azzal a tervvel, hogy Jézust
akár erőszakkal is tegyék meg királynak. Vágyai magas hőfokon izzottak.
Kiábrándulásának, csalódásának annál keserűbbnek kellett lennie.
Amikor Krisztus a kapernaumi zsinagógában az élet
kenyeréről beszélt, Júdás életében fordulat következett be. Hallván Jézus
szavait: "Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának
testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek" (Jn 6:53), Júdás
ekkor megértette, hogy Jézus sokkal inkább lelki, mint evilági javakat kínált
az embereknek. Mivel előrelátó embernek tekintette magát, felismerni vélte azt
a tényt, hogy az Úr nem szerezhet magának semmi tisztességet ezen a földön és
így tanítványainak sem adhat magas rangú állásokat. Ezért elhatározta, hogy
csak annyira kötődik Krisztushoz, hogy bármelyik pillanatban elszakadhasson
Tőle. Eltökélte magában, hogy éber lesz, és az is volt!
Ettől az időponttól kezdve olyan kételkedéseket
hangoztatott, amelyek zavart keltettek tanítványtársai lelkivilágában. Vitás
kérdéseket vetett fel, félrevezető nézeteket, érzelmeket ébresztett, és azokat
az érveket ismételgette, melyeket a farizeusok és az írástudók használtak
Krisztus igényével szemben. Az összes kis és nagy bajokat, a kereszteket, a
nehézségeket és a nyilvánvaló akadályokat, amelyek az evangélium előrehaladásának
az útjába kerültek, Júdás bizonyítékokként használta fel Isten üzenetének
igazságával szemben. A Szentírásból azokat a helyeket idézte, amelyek semmi
kapcsolatban nem voltak azokkal az igazságokkal, amelyeket Krisztus hirdetett.
Ezek az íráshelyek, kiragadva összefüggésükből, összezavarták a tanítványokat
és növelték elbátortalanodásukat, amely miatt már egyre jobban szenvedtek és
gyötrődtek. Mindezt azonban Júdás olyan módon cselekedte, hogy ezáltal a
tanítványok szemében nagyon lelkiismeretesnek látszott. Mialatt a tanítványok
bizonyítékokat kerestek a Nagy Tanító szavainak a megerősítésére, Júdás majdnem
észrevétlenül egy másik ösvényre vezette őket. Látszólag nagyon kegyes és bölcs
szavakkal igyekezett más megvilágításba hozni bizonyos dolgokat, mint ahogyan
Jézus tárta azokat tanítványai elé, és olyan értelmet adott Jézus szavainak,
amelyekre az Úr sohasem gondolt. Javaslatai folytonosan becsvágyó kívánságot
ébresztettek a tanítványok szívében az ideiglenes világi nagyság után és
ezáltal elfordították figyelmüket a fontos dolgokról, amelyekkel foglalkozniuk
kellett volna. A viszályt azzal kapcsolatban, hogy ki legyen közöttük a
nagyobb, általában Júdás keltette tanítványtársai körében.
Mikor Jézus közölte a gazdag ifjú főemberrel a tanítványság
feltételét, Júdásnak nem tetszett az, amit hallott. Azt gondolta, hogy Jézus
hibát követett el. Ha olyan emberek, amilyen ez a főember volt, összeköttetésbe
kerülhetnének a hívőkkel, akkor segítenének előmozdítani és fenntartani
Krisztus ügyét. Ha őt, Júdást tanácsosként fogadnák és hallgatnák, akkor nagyon
sok tervet javasolhatna, amelyek mind a kis gyülekezetük javát szolgálnák, ha
elfogadnák azokat. Júdás alapelvei és módszerei bizonyos mértékben
különböznének Krisztus alapelveitől és módszereitől, de Júdás ezekben az
ügyekben bölcsebbnek tartotta magát Krisztusnál.
Mindabban, amit Krisztus mondott tanítványainak, volt
valami, amivel Júdás a szívében nem értett egyet. Júdás befolyása alatt az
elégedetlenség kovásza gyorsan végezte munkáját. A tanítványok nem látták meg,
nem ismerték fel az igazi felbujtót. Jézus azonban látta, hogy Sátán az, aki
erősen sugallja Júdást, és így megnyílt az a csatorna, amelynek közvetítésével
a Sátán befolyása eljuthat a többi tanítványhoz. Krisztus ezt egy évvel az
elárulása előtt így jelentette ki: "Nem én választottalak-e ki titeket, a
tizenkettőt? és egy közületek ördög" (Jn 6:70).
Júdás azonban nem fejtett ki nyílt ellenállást és látszólag
Jézus tanításainak a helyes voltát sem vonta kétségbe. Nyíltan nem is ellenkezett
a Simon házában megtartott ünnepig. Mikor Mária megkente Jézus lábát, Júdás
nyilvánvalóvá tette kapzsi természetét. Jézus dorgálására úgy látszott, hogy
egész lelkülete rosszindulatú lett. Megsebzett gőgje és bosszúvágya ledöntött
minden korlátot, és régóta benne élő pénzsóvársága is megmutatkozott, amit
eddig ellenőrzés alatt tartott, vagyis leplezett.
Mindazoknál, akik könnyelműen játszadoznak a bűnnel,
hasonló tapasztalatok láthatók. Ha időben nem állunk ellent a romlottság
elemeinek és nem győzzük le azokat és nem adunk megfelelő választ Sátán
kísértéseire, akkor lelkünk hamarosan Sátán akaratának fogságába kerül.
Júdás szíve azonban még nem keményedett meg egészen. Még
azután is, hogy már kétszer is elkötelezte magát az Üdvözítő elárulására, volt
alkalma, lehetősége a bűnbánatra. A húsvéti vacsorán Jézus bebizonyította
istenségét azzal, hogy leleplezte az áruló szándékát. Gyengéden Júdást is
bevonta abba a szolgálatba, amelyet tanítványaival akart véghez vinni. Júdás
azonban nem vette figyelembe a szeretetnek ezt az utolsó felhívását. Ekkor
Júdás ügye eldőlt. Azok a lábak, amelyeket Jézus megmosott, tovább mentek az
árulás felé vezető úton.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 21
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Sára megígért fia
megszületett, mégpedig „abban az időben,
amit megígért neki Isten” (2. vers). Vesd össze ezt Gal 4:4-gyel! Isten
mindig teljesíti az ígéretét, és mindig pontos időben teszi ezt. Ábrahám is
betartja a szövetség rá eső részét azzal, hogy körülmetéli Izsákot „nyolcnapos korában, ahogy megparancsolta
neki Isten” (4. vers). Izmael, aki
ekkor tizennégy éves (vö. 1Móz 16:16 és 17:24-26), gúnyolódott Izsák
születésén, kétségkívül feljebbvalónak tartva magát, mégis irigykedve az
örömre, amelyet az öccse hozott a családba (6-8. vers) és az ígéretekre,
amelyeknek Izsák által kellett teljesülniük (12. vers, vö. 1Móz 17:19). Az emberi
faj az asszony magva (1Móz 3:15; 12:3; Gal 4:4-5) általi megváltásának
szövetsége – az Ismáelnek és utódainak tett ígéretek (1Móz 17:20 és 21:13)
ellenére – Izsák által köttetett meg (12. vers). Vesd össze ezt a helyzetet a
Pál által a Gal 4:21-31-ben leírt allegóriával! Milyen tanulságok rejlenek itt
számunkra?
Annak ellenére, hogy
korábban Ábrahám a helyes elveket igencsak szegényesen mutatta be Abimélek
előtt, a filiszteusok földjéhez tartozó Gerár királya (1Móz 20) arra a
megfigyelésre jut, hogy Isten Ábrahámmal van mindenben, amit tesz (22. vers),
ezért szövetségkötést sürget vele, hogy így Ábrahám viszonozni tudja azt a
jóindulatot, amit ő tanúsított Ábrahámmal szemben (23. vers, vö. 1Móz 20,14).
Ábrahám kész volt ezt megtenni, viszont előtte még megdorgálta Abiméleket egy
vitás kút ügyében. Abimélek azonban kitartott azon álláspontja mellett, hogy ő
nem tudott a dologról, így végül Ábrahám ajánlott fel neki hét bárányt
ajándékul, hogy ezek tanúskodjanak arról, hogy Ábrahám ásta a kutat. Ábrahám
oly módon is viszonozta Abimélek jóindulatát, hogy juhokat és marhákat
ajándékozott neki (27. vers). Beérsebának neveztek el azt a helyet, ami azt
jelenti: „a hét eskü kútja”. A minket
figyelők vajon tudják-e azt mondani – hibáink ellenére – hogy velünk van Isten
mindenben, amit teszünk? Szeretnének-e szövetségi kapcsolatba kerülni velünk
azért, mert velünk van Isten?
Edwin Reynolds
169. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
75-76. fejezeteihez
(október 28 – november 3.).
A legnehezebb akkor
megzabolázni érzelmeinket és megfékezni nyelvünket, amikor igaztalanul gúnyolnak
és vádolnak minket. A vágy, hogy válaszoljunk, hogy bebizonyítsuk, hogy a
támadók rosszindulatúan tévednek, hogy rámutassunk a vádolóink hibáira,
majdhogynem túl sok az emberi szív számára. Szinte elviselhetetlen. Az ártatlan
áldozatok szíve, akiket igazságtalanul bántalmaztak és gyaláztak, igazságért
kiált.
Képzeljük el, hogyan
érezhetett a Megváltónk e felháborító látszattárgyalás alatt!
Krisztus körül volt
véve Sátán által irányított hálátlan emberekkel, akiket Ő teremtett és akikért
leteszi az életét, és megkísértette Őt, hogy felfedje isteni természetét. Soha
nem fogjuk megérteni a kísértés erejét, sem az elszántságot, amibe került, hogy
féken tartsa hatalmát a mindent elsöprő fizikai és érzelmi bántalmazással
szemben.
Sok férfi és nő szenvedett
már elmondhatatlan bántalmazást, amely mély sebet hagyott szívükön. Ezek a
sérülések folyamatosan túlélik az utóhatásaikat napi szinten az otthonokban,
iskolákban és munkahelyeken, csak úgy mint a gyülekezetekben. A legnagyobb
küzdelmek egyike, amivel a bántalmazottak küzdenek az az, hogy hogyan
reagáljanak a bántalmazóikra. A vágy időnként, hogy érvényesítsék a szemet
szemért, fogat fogért elvet majdnem elviselhetetlen. Az áldozat maga is válhat bántalmazóvá a
puszta fájdalom és a rossz idegrendszeri beidegződések következtében. Ezeket a
sérüléseket a túl sok stressz által előidézett kortizolszint-emelkedés okozza.
Krisztus megmutatta
ezen a kihallgatáson, hogy mindegy, hogy mennyire kegyetlenül bánnak velünk,
Isten mindig felruház minket az Ő kegyelmével.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése