Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 80. fejezet 1232. nap
Mikor eljött az este, mennyei csendesség ereszkedett alá a
Golgotára. A tömeg szétszóródott. Sokan lelkükben nagyon megváltozva tértek
vissza Jeruzsálembe. Lélekben egészen másak lettek, mint amilyenek reggel
voltak. Sokan csak kíváncsiságból mentek a kereszthez, és nem a Krisztussal
szembeni gyűlöletből. Mégis elhitték a papok vádjait, és úgy tekintettek fel a
kereszten függő Krisztusra, mint valami gonosztevőre. Egy természetellenes
izgalom hatása alatt csatlakoztak a csőcselékhez és azzal együtt gyalázták Krisztust.
Mikor azonban sötétség borult a földre, és saját lelkiismeretüktől vádolva
állták körül a keresztet, akkor egyszerre érezni kezdték: egy bűnös tettben
vettek részt. Sem tréfálkozás, sem gúnyos nevetés nem hallatszott többé a
félelmetes homály közepette. Mikor pedig a sötétséget ismét világosság váltotta
fel, akkor ünnepélyes csendben elindultak az otthonuk felé vezető úton.
Meggyőződtek arról, hogy a papok Jézus ellen felhozott vádjai hamisak voltak,
és hogy Jézus nem színlelő volt. Amikor néhány héttel később pünkösd napján
Péter prédikált, akkor ők is ott voltak azok között, akik megtértek Krisztushoz
és követői lettek.
A zsidók vezetőit azonban nem változtatták meg az
események. A Jézussal szembeni gyűlöletük nem csökkent. Az a sötétség, amely a
keresztre feszítéskor betakarta a földet, nem volt sűrűbb, mint az a lelki
sötétség, amely még mindig elborította a papok és a főemberek elméjét. Jézus
születésekor a csillag ismerte Krisztust, és a bölcs férfiakat elvezette a
jászol-bölcsőhöz, amelyben a gyermek Jézus feküdt. A mennyei seregek ismerték
Krisztust és dicséretet énekeltek a Bethlehem vidékén elterülő mező fölött. A
tenger ismerte hangját és engedelmeskedett parancsának. A betegség és a halál
felismerték hatalmát, és átengedték Neki áldozataikat. A nap ismerte Őt, és
haláltusájának a látványa elől eltakarta arcának világosságát. A sziklák
ismerték Őt, és kiáltására darabokra törtek össze. Az élettelen természet
ismerte Krisztust, és tanúbizonyságot tett istenségéről. A papok és Izrael
főemberei azonban nem ismerték fel Benne Isten Fiát.
A papok és a főemberek mégsem nyugodtak meg.
Megvalósították szándékukat Krisztus halálra adásával, de nem érezték meg a
győzelemnek azt az érzetét, amelyet elvártak. Még nyilvánvaló diadaluk órájában
is kétségek gyötörték őket, mert nem tudták, hogy mi történik legközelebb.
Hallották a kiáltást: "Elvégeztetett" (Jn 19:30), "Atyám, a te
kezeidbe teszem le az én lelkemet" (Lk 23:46). Látták, hogy a sziklák
szétrepedtek, és megérezték a hatalmas földrengést; nyugtalankodtak és
szorongtak.
Irigyelték Krisztusnak az emberekre gyakorolt befolyását,
mikor még élt. Most pedig még a halott Krisztusra is irigykedtek. Jobban,
sokkal jobban rettegtek a halott Krisztustól, mint ahogy valaha is féltek az
élő Krisztustól. Rettegtek attól, hogy az emberek figyelmüket továbbra is a
keresztre feszítésnél lejátszódó eseményekre irányították. Féltek az azon a
napon elkövetett cselekedeteik következményeitől. Semmiképpen nem akarták, hogy
Krisztus teste a keresztfán maradjon szombat napján. A szombat kezdete már
közel volt, és a kereszten függő testek megsértenék a szombat szentségét. Így
ürügyként használva ezt, a zsidó vezetők Pilátus engedélyét kérték arra, hogy
siettethessék az áldozatok halálát, és testüket még napnyugta előtt
eltávolíthassák a keresztről.
Pilátus éppen úgy húzódozott attól, hogy Jézus teste a
kereszten maradjon, mint a zsidó vezetők. Miután elnyerték hozzájárulását, a
tolvajok lábait eltörték, hogy siettessék haláluk bekövetkezését. Jézust
azonban már halva találták. A durva katonákat megszelídítette az, amit
hallottak és láttak Krisztussal kapcsolatban. Ezek az élményeik visszatartották
őket attól, hogy Jézus lábait is eltörjék. Így Isten Bárányának a
feláldozásával betöltötték a húsvét törvényét. "Ne hagyjanak meg abból
semmit reggelig és annak csontját meg ne törjék; a páskhának minden rendtartása
szerint készítsék el azt" (4Móz 9:12).
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 45
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
József a nagyságról
való álommal kezdte, csak azért, hogy testvérei bedobják egy kiszáradt kútba és
eladják rabszolgának. Egy kormányzati tisztviselő elsőszámú szolgája lesz, csak
azért, hogy nemi erőszakkal hamisan megvádolják és börtönbe csukják. Most pedig
Egyiptom második leghatalmasabb embere, testvérei pedig lábainál hevernek. Ez a
visszajátszás ideje.
Viszont nem áll
bosszút. Ehelyett inkább visszatekint életére, és először látja meg a teljes
képet. Minden küzdelmében Istent látja meg, aki azon munkálkodik, hogy tervét
megvalósítsa. A rabszolgaság, a börtön, a hatalom – most minden részlet
értelmet nyer. Isten azt a szerepet szánta Józsefnek, hogy eszköz legyen az
Ábrahámnak tett ígértetek fennmaradásában (7. vers). Isten nem feledkezett meg
Józsefről – egész idő alatt munkálkodott.
Lehet, hogy egész
életedben azon álmodoztál, hogy valami nagyszerű dolgot teszel Istenért, de
terveid meghiúsultak, és te zsákutcába jutottál. Talán úgy tűnt, hogy Isten is
elhagyott. De Isten nem feledkezett meg az álomról, amit a szívedre helyezett –
ez az Ő álma is. Ugyanúgy, ahogyan Józseffel tette, Isten a te harcodat is
harcolja, hogy az Ő célja valósággá váljon életedben.
Michael Peabody
173. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
80. fejezetéhez
(november 25 – december 1.).
„Krisztust akarjuk, a Gyógyítót!”
Azon a tragikus
Szombaton, a halál és a feltámadás közt rekedt napon, a templom azoktól a
kiáltásoktól visszhangzott, amelyek Krisztus gyógyító érintését követelték.
Szenvedő testek és lelkek tömege kereste a Mennyei Gyógyítót, de nem találták
sehol. Teste hidegen és mozdulatlanul nyugodott a sziklasírban, és nem
hallhatta az emberek könyörgését, akik a reményre és gyógyulásra vágytak.
A tömegek
elkeseredetten sóvárogtak Krisztus után, a vallási vezetőktől pedig csak
megvetést és visszautasítást tapasztaltak. Mégis, továbbra is könyörögtek
Krisztus gyógyító kegyelméért. Végül kitiltották őket a templomból, és katonák
tartották távol őket. Reményük összetört. Csalódás töltötte be szívüket.
Kétezer évvel később
hasonló kiáltások visszhangzanak mindenféle rendű és rangú ember ajkáról. Az
elkeseredett kiáltások talán ma nem olyan egyértelműek és kifejezettek.
Valójában nagyon kell figyelned, hogy meghallhasd az álruhába bújtatott
elszántságot. Mégis, a lélektelen szórakozástól való függőségben és a szüntelen
hatalomvágyban a világ felfedi a megsebzettségét; azt, hogy szüksége van a Nagy
Orvosra. Testben és lélekben összetört emberek ma is ugyanazt a kiáltást
visszhangozzák, még ha nem is mindig tudatosan: „Krisztust akarjuk, a
Gyógyítót!”
Nem ismervén az igazi
Gyógyítót, a világ csalóktól vár enyhülést , akik semmi mást, mint további
fájdalmat tudnak csak ajánlani. Az emberek egymással versengve keresnek, de azt
sem tudják, hogy mit.
Te és én amellett is
dönthetünk, hogy a jelenkori, szívből jövő kiáltásokra az alábbi örömteli
szavakkal válaszolunk: „Mi olyan Megváltót szolgálunk, aki feltámadt. Ő itt van
ma is a világban.”
Krisztus a Gyógyító –
még mindig Ő a válasz valamennyi megsebzett szívre.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés